2005. szeptember 9. A mi csigánk

Szándékosan nem a vendégség szót használtam, hiszen a szüleim sosem lesznek a vendégeim, nem? De. Szóval Ká és én nyárbúcsúztató bográcsozást terveztünk, ezért megbeszéltük a szüleimmel, hogy délután átjönnek hozzánk. Ká anyukáját karanténba zártuk, mivel az egyik barátnője, akivel előző nap kirándulni volt, elkapott valami durva hasmenős vírust, és mint vérbeli hipochonderek inkább vészriadót fújtunk. Kicsit ugyan mindkettőnknek lelkiismeret furdalásunk volt emiatt, de úgy voltunk vele, hogy inkább ez, mint a...

Ká és én azonban nem tudtuk, hogy Anya otthon mindent elkészített, ezért rákészültünk a bográcsozásra. Ká pillanatok alatt tüzet rakott, én pedig teríteni kezdtem. Na jó, terítés előtt vagy fél órát piróztunk. Ká mellé ültem, és két nyárssal babrálni kezdtük a tüzet. Ez már pirománia, nem? De olyan szépen izzott! A színe vörös, kék, lila és fehér színben váltakozott, a lángnyelvek pedig mohón táncolták körbe a száraz gallyakat, jellegzetes, őszi illatokkal árasztva el a kertet. Titusz a füst elől a padláslépcsőre menekült, hogy onnan nézzen szerteszét, és hallgassa a fák lehulló levelének lágy neszét. :-) (Mert, ugye, itt van az ősz, itt van újra - ahogy Petőfi megírta.)

Közben a szüleim megérkeztek, hónuk alatt egy kuktával és egy lezárt tepsivel. Kérdő tekintetünket látva felnevettek:
- Ugyan, gyerekek, nincs nekünk annyi türelmünk, hogy három órán át egy bográcsot kevergessünk, és ti is már biztosan éhesek vagytok!
Hmmm..... hááát, ilyenek az elfoglalt nyugdíjasok? :-)
A terítéktől mindenki beájult. Zöld terítőt tettem az asztalra, rá pedig a Ká anyukájától korábban kapott, Erdélyből származó fa és korondi kerámiatányérokat. A terítőhöz tartozó rongyszalvétákat még reggel kivasaltam, és fém szalvétagyűrűkbe csúsztattam. Az összhatás nagyon szép volt, és noha még sohasem használtuk egyik tányért sem, érezhető volt, hogy még az étel íze is egészen más lesz egy ilyen álomszép kézműves csodából.

Nem tévedtünk, a leves fenomenális volt! Gulyásleves 6 személyre. Hozzávalók: 1,2 kg sertéslapocka és lábszár (fele-fele arányban), 3 db nagyobb vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, egy csipet pirospaprika, pici erős paprika, 1/2 tubus pörköltkrém, egy csipet egész bors, 1 csipet köménymag, késhegynyi szerecsendió, őrölt bors, 5-6 db burgonya, a végén nokedli.
Elkészítés: Hagyományos, ám jó sűrű pörköltöt készítünk (tehetünk bele kissé erős, zöldpaprikát is). Felengedjük vízzel, felforraljuk, és ha kész (azaz megpuhult) a hús, megfűszerezzük, és beletesszük a kockára vágott burgonyát. Csendesen forraljuk, amíg megpuhul a krumpli. Egy külön fazékban nokedlit készítünk: egy bögrében 1 tojás + egy marék liszt + só + víz - keverékéből nokedli tésztát készítünk, és forró vízbe szaggatjuk. Leszűrjük, és a kész gulyáslevesbe keverjük.
A leves isteni volt, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy az egész vacsora hangulatához nagyon sokban hozzájárult az, hogy nem a hagyományos, sárga készletünkből, hanem ezekből a szép tányérokból ettünk!

Valójában már a levessel jóllaktunk, pedig ekkor következett szülőházam és Anya szenzációja, a házi kakaós csiga. Ha a barátaim valahonnan megneszelik, hogy csiga sül a házukban, mai napig benyomulnak a szüleimhez egy kis dézsmára. A torkos mindenit! :-)

Kakaós csiga 4 személyre: A tésztához: 40 dkg liszt, 2 tojássárga, 1 kocka élesztő, 4 dkg vaj, 4 dkg cukor, 2,5 dl langyos tej az élesztő felfuttatásához + egy pici cukor, egy csipet só. A töltelékhez: 14 dkg porcukor+ 2 csomag vaníliás cukor, 10-15 dkg vaj, 3-4 teáskanál kakaó (Mozart). Elkészítés: A tészta hozzávalóit a tejben felfuttatott élesztővel összegyúrjuk, dagasztjuk, majd 3/4 órát meleg helyen kelesztjük. Amikor megkelt, kinyújtjuk négyzet alakúra, ujjnyi vastagra (Anyukámnak nagyon kis ujjai vannak! :-)), megkenjük a töltelékkel (ennek hozzávalóit egyszerűen addig keverjük, amíg kenhető-habos lesz), feltekerjük, és éles késsel 3 cm (2 ujjnyi - mondom, hogy kis keze van Anyának!) karikákat vágunk belőle. Egy közepes nagyságú, magas peremű tepsibe sütőpapírt teszünk, és a csigákat egymástól 2 cm távolságra helyezzük benne. A tetejüket tojássárgával megkenjük, és 1/2 óráig kelesztjük. Ez idő alatt bizony a csigák összenőnek. Előmelegített sütőbe tesszük a tepsit, és közepes lángon sütjük a csigákat. Amikor a tetejük pirosra sült, az egészet meglocsoljuk 2 dl meleg tejszínnel, amit 5 dkg cukorral édesítünk. Végül 10 percig takarékon sütjük, ettől lesz foszlós. Langyosan tálaljuk.
Nem azért, hogy hazabeszéljek, de a "mi csigánk", a kantin listáján V.I.P. vendégem kérésére Anya lángosa elé kúszott az első helyre...

A nap azonban nem ért véget a vacsorával. Miután Anya és Apa hazamentek, Ká és én újra megraktuk a tüzet, jól felöltöztünk, és két pokrócba bugyolálva magunkat a tűz elé ültünk. Csak bámultuk csendben, és fogtuk egymás kezét (no meg a boros poharakat a másik kezünkben). Ez volt az első "tűznézésünk", amióta itt lakunk. Egyik kedvenc könyvem Rejtő Jenőtől a Csontbrigád, abban szerepelt az est fénypontjaként a tűznézés, ami valóban teljes értékű program! Nem?

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>