2010. július 18. Dorka 2. szülinapja

Hetek óta nagyon vártuk Dorka szülinapját, és nagyon lelkesen készültünk. Egy régóta kiszemelt kis piros autót vettünk neki, amit már több helyen kipróbált, és amit mindig haza szeretett volna hozni minden létező áruházból. A piros kis autó végül a garázsba került, ahol Ká a szülinapot megelőző este összeszerelte, majd beállítottuk a nappali közepébe, és letakartuk egy terítővel, hogy az ünnepelt kellőképpen meglepődjön majd, ha reggel lejön az emeletről, és a szoba közepén álló "idegen tárgyról" lerántja a leplet.

A meglepődés nem kifejezés - Dorka azonnal autóra pattant (mert ennek a tetején lehet ülni), és nekiiramodott... már amennyire félálomban ment neki, ugyanis 4 perccel korábban kelt fel. Tekerte a kormányt, kanyarodott, tolatott, dudált, és a tükörben alaposan megnézte az új gépjárművét, és magát, teljes ünnepi, kétéveseknek való díszben. :-)

Nemsokára befutottak a szüleim, akik egy cicás lufival és egy kis kerti virággal köszöntötték az ünnepeltet, aki örömében ugrándozni kezdett.

A fő ajándékuk azonban az emeleten várt rá - a saját szobájában. Apa és anya ugyanis rendeltek Dorkának egy csodaszép patchwork garnitúrát: falvédőt, ágytakarót, díszpárnákat és egy nagy játék-zsákot. Minden darab egyedi, méretre készült, és valami hihetetlen szép: virágok és katicák a napsárga, narancs és piros hátterek előtt. Nagyon meleg, vidám, színpompás sarokká változtatták Dorka fészkét a gyerekszobában.

Éva is nagyon kitett magáért; egy csokor gyönyörű virágot, és mindenféle játék háztartási gépet hozott Dorkának: kis vasalót álvánnyal és egy mosógépet, így a Kicsi azonnal "munkához is látott"; mosott, vasalt egészen az ünnepi ebédig. :-))

Szolid ebédet főztem: klasszikus húslevest, tojásos nokedlit és Sacher tortát. A húsleves Dorka kedvence, általában jól is lakik vele. A tojásos nokedlin annyit változtattam, hogy a klasszikus verzióba beletettem 3 rúd párolt-pirított felkarikázott póréhagymát is, így mégis kicsit különlegesebb volt, mint amilyen hagyományosan lett volna. A Sacher pedig minden idők legfinomabb tortája lett, mindenki azt mondta, ilyen finomat még soha életükben nem ettek... A receptet Szilvitől kaptam, aki mindig nagyon finom tortákat süt, így nem volt szemernyi kétségem sem, hogy a recept tökéletes lesz.

Sacher torta

Hozzávalók a tésztához: 14 dkg liszt, 14 dkg (nagyon jó minőségű) étcsokoládé, 14 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 6 tojás, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor, 10 dkg kristálycukor
A kenéshez: 1 üveg (házi) sárgabarack lekvár
A mázhoz: 25 dkg étcsokoládé (nagyon jó minőségű), kevés olaj
Elkészítés:
0.) A sütőt 180 fokra előmelegítjük, egy 20 cm átmérőjű formát sütőpapírral kibélelünk.
1.) Az étcsokoládét gőz felett megolvasztjuk. A tojásokat szétválasztjuk, és egy csipet sóval a fehérjét kemény habbá verjük.
2.) A vajat, cukrot, tojássárgáját és a porcukrot habosra keverjük, majd lassan hozzákeverjük (konyhai robotgéppel) a csokoládét, majd a sütőporral elvegyített lisztet, és végül a fehérje-habot.
3.) A masszát a formába kanalazzuk, majd a sütőbe toljuk. 20 percig sütjük 180 fokon, majd 45 percig (tűpróba) 150 fokon.
4.) Ha megsült a tészta, a formában hagyjuk kicsit hűlni, majd kiborítjuk, kettévágjuk, és megkenjük a felforrósított lekvárral az alsó lapot, ráborítjuk a tetejét, és azt is, valamint a torta szélét is jól belekvározzuk.
5.) Gőz felett felolvasztjuk az étcsokoládét, kevés olajat teszünk hozzá, hogy fényesebb legyen, majd egy mozdulattal a torta tetejére öntjük, és szépen elkenjük rajta a csokimázat, hogy mindenhova jusson. Egy északára a hűtőbe tesszük pihenni a csoki-csodát. :-))

A délutáni alvás szokatlanul rövidre sikerült - nyilván a sok izgalom is közrejátszott ebben, de ezzel számoltunk is. Amint Dorka felkelt, átöltöztünk, és indultunk az Eleven Parkba, oda vártuk ugyanis Dorka zsúrjára a kis barátait. A "buli" 4-től 8-ig tartott, és szinte mindenki eljött: Zsiga és Árpika, Heni és Balázska, Gréti és Bodza, Enci, és Emmácska - lényegében a tavalyi csapat.

Zsiga nagyon lovagias volt, mivel több körre is elvitte Dorkát gokartozni, amit a Kicsi magától nem tudott volna vezetni. Árpika Encit vitte, így a kicsik sem maradtak ki a mókából. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen szép és jó fej unokaöcséim vannak - hiszen nyilvánvalóan nekik magukban volt izgi vezetni, de "bevállalták" a Kicsiket, hogy ők is szórakozzanak.

Dorka alapvetően Brigi kislányán, Henin csüngött, és amikor épp nem kézenfogva másztak fel valamelyik rémesen nagy ugrálóvárba, akkor hangosan kiabált és húzgálta Heni kezét: Heni, dele, dele.... és mutatta, hova szeretne menni. Egy darabig Brigivel - mint a tyúkanyók - mentünk a gyerekek után, mire Brigi megkérdezte, hogy voltaképp miért követjük őket, mikor körbe-körbe mennek? Így hát leheveredtünk a legnagyobb felfúj hegy aljába, és dumcsizni kezdtünk - egészen addig, míg Ká zajos lavinaként ránk nem zúdult a tetőről....:-)))))))

A zsúr fergetegesen telt, és sajnos csak este vettem észre, hogy korántsem készítettem annyi fotót, amennyit szerettem volna - mentségemre szóljon, hogy a gyerekek folyton mozgásban voltak, és jól szétszóródtak a 4000 négyzetméteren. A fotók nagy része elmosódott, ami azonban jót jelent - vagyis azt, hogy a gyerekek megállás nélkül ugráltak. Gréti például hátrafelé bukfencezett a trambulinon, Balázska pedig utánfutós biciklivel tolatott, Árpi és Zsiga pedig kőkemény asztali jéghoki meccseket vívtak egymással...
A zsúrra a helyszínen gyerekmenüt rendeltünk: szörpöket, sült csibefalatokat, sült krumplit, pestós tésztát és végül csokitortát. Minden szépen fogyott, mindennek sikere volt. Dorkát talán még sosem láttam ilyen boldognak...

Este, amikor álomba szenderült a katicás falvédője alatt, szépen bebugyoláltam a takarójába (mert szélesre tártam az ablakot, hogy bejöjjön a hűs, esti levegő), és megkérdeztem, milyen volt a bulija.
Jóóóóóóóó, mondta, és még a félhomályban is láttam, amint édes kis babaarcára mosoly derül...

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a kedves szülinapi e-maileket, leveleket, és ajándékokat! :-))))
a Morzsálós család

Dorka első születésnapja >>>

Dorka születése >>>