Pedig a Földközi-tenger vidékén általában melegen eszik, körítésként húsok mellé.
Néhány elkészítési mód:
- A megfőtt céklát kockákra vagy vékony szeletekre vágjuk, aztán egy serpenyőben, kevés olajjal, ecettel, mustárral, sóval, borssal együtt főzzük néhány percig, állandóan kevergetve, és kész. Már lehet is tálalni sült húsok mellé.
- Hagymát kis vajban üvegesre párolunk, hozzáadjuk a már megfőzött, apróra vágott céklát, pár percig kevergetve együtt pirítjuk, sózzuk, borsozzuk.
- A megfőtt, szeletekre vágott céklát tűzálló edénybe tetőcserép módon lerakjuk, leöntjük besamel mártással, és készre sütjük.
A cékla másik felhasználási módja a leves. A borscs most kimarad, ez az orosz-ukrán-lengyel stb. kiváló céklaleves, de ebben a céklán kívül még rengeteg fajta zöldség és persze hús is van.
A mi céklalevesünkhöz hagymát párolunk, rádobjuk a céklát, erőlevesben vagy tetszés szerint fűszerezve vízben megfőzzük. Aztán tejföllel, liszttel behabarjuk, esetleg citrommal vagy ecettel kicsit savanyítjuk. Vagy a főzés után be a mixerbe (hogy kicsit sűrűbb legyen, egy krumplit is hozzáfőzhetünk), tejszín (főzőtejszín, de tejföl is lehet), és kész a céklakrémleves. Valamilyen betétet (pirított kenyérkocka, gyufára vágott sárgarépa, stb.) adhatunk még hozzá.
Mindezek nagyon finomak, és nagyon egyszerű is elkészíteni őket. Az egyetlen probléma a cékla főzése és hámozása. Vigyázni kell vele, minden piros lesz: edény, ruha, kéz is, jobb kesztyűs kézzel bánni vele. Nyugaton mindenhol árulnak vákuumba csomagolt, előfőzött, hámozott, de nem ízesített céklát, előbb–utóbb remélhetőleg nálunk is lesz ilyen.
-(1)-(1).jpg)
