A citrom és kishúga, a lime

A Földközi-tenger szimbólumának is nevezhető citrom indiai és kínai eredettel bír. Már az időszámításunk előtti időkben ismert volt Kínában, Indiában és a mezopotámiai civilizációk számára - fertőtlenítő, anti-reumatikus és frissítő tulajdonságainak köszönhetően. A muzulmán országokban is nagy népszerűségnek örvendett vérhas és egyéb vérzéses megbetegedések gyógyszereként, és mert úgy vélték, az ördög elűzésére is alkalmas. Az ókori egyiptomiak a múmiák illatosítására használták, és gyakorta tettek a sírokba is citromot.

A legkorábbi citrommal kapcsolatos emlékek az Indus völgyéből származnak, ahol régészeti ásatások nyomán kerültek elő citromalakú fülbevalók, nagyjából i.e. 2500 környékéről.

Az i. e. 2. században a citromot már termesztették Palesztinában, az első század környékén megjelent Campaniában és Görögországban is, de Európába főleg Líbia területéről érkezett a gyümölcs, arab közvetítéssel. Mivel ritkaságszámba ment, így csak a római felső tízezer számára volt elérhető. Leginkább ruhák illatosítására és a molylepkék távol tartására használták, valamint gyógyászati célokra. Theophrasztosz, Arisztotelész tanítványa ír először egyértelműen a citrom gyógyításban való használatáról.

Az ókori görögök a paraziták elleni védelem érdekében gyakorta ültettek citromfákat az olajligeteikbe. Plinius is beszámol róla, hogy milyen betegségekre és hogyan alkalmazható a citrom, többek között a mérgezések kezeléséről is ír. A pompeji ásatások során feltárt "Gyümölcsös Ház" falán lévő freskókon – sok egyéb gyümölcs mellett – egy citromfa ábrázolása is fellelhető.

Mivel – már Pliniustól is tudjuk - mérgezéses megbetegedésekre alkalmazták a citromot, így az örökké mérgezéstől rettegő Néró császár is rendszeresen fogyasztotta.

Európa többi részén i. sz. 1000 körül vált szélesebb körben ismertté a citrom, amikor az arab kereskedőknek köszönhetően meghonosodott Szicíliában és Andalúziában, de az igazi áttörést a keresztes hadjáratok hozták. A hadjáratokat követően Genova környékén nagyobb citromültetvények születtek, és áttételesen ennek köszönhető, hogy 1494-ban már az Újvilágban, Haitin is megjelent a citrom.

A nagy felfedezések korában, amikor Magellán és Vasco de Gama útnak indultak, a hosszú hajóutak és az egyoldalú táplálkozás minden esetben megtizedelte a matrózokat. A XV. században azonban felfedezték, hogy a citrom tökéletes ellenszere a skorbutnak. A könnyebb fogyaszthatóság érdekében a citromlevet rumba téve adták a matrózoknak, ami ugyan megóvta a fogaikat és az életüket, csak a munkájuk tempóján és minőségén rontott.

A skorbutnak egyébként semmi más oka nincs, mint a szervezet C-vitamin (aszkorbinsav) hiánya, amit friss gyümölccsel és zöldséggel lehet orvosolni. Nem csak a hajókon, hanem a szárazföldön is citrommal védekeztek: XIV. Lajos egyik írnoka naplójában megjegyzi, hogy az udvarban citrommal és nyers hagymában gazdag salátákat ettek, hogy elkerüljék a skorbutot.

A citromnak azonban nem mindig és mindenütt volt jó hírneve: Spanyolországban a katalán papok ördögtől való dolognak tartották a citromot, ami sem formájában, sem színében nem volt olyan tökéletes, mint a narancs.

Európa északi részére a XV-XVI. századi hajóutak révén jutott el a citrom. Mivel az északiak számára rendkívül értékes árucikknek számított ez a délszaki gyümölcs, ezért szinte aranyárban lehetett eladni. Egészen a XVIII. századig főleg gyógyászati célokra használták, utána kezdtek el vele főzni és italokat ízesíteni.

A citrom manapság leginkább mint C-vitamin forrás ismert. 10 dkg gyümölcsben 40-50 mg C-vitamin található, amit a P-vitamin, más néven citrin támogat abban, hogy az érrendszeri megbetegedésekkel felvegye a harcot. Erre az összefüggésre Szent-Györgyi Albert jött rá. A C-vitamin mellett nagy mennyiségű B1-vitamint is tartalmaz, ezen felül réz, kalcium, vas és kálium található benne.

A citromnak alacsony a kalóriatartalma, 10 dkg gyümölcsben 29 kalória található. Se koleszterint, se zsírt nem tartalmaz.

Vegyünk citromot!

Ha lehet, inkább élénk színű, sárgás héjú citromot vegyünk, a zöld héjú feltehetőleg savasabb és kevesebb levet tartalmaz. Foltmentes, nem ráncos, kemény példányokat válasszunk. A legtöbb lé általában a vékonyabb héjú citromokban található. Felhasználás előtt feltétlenül alaposan mossuk meg! Szobahőmérsékleten néhány napig tárolható, hűtőben jóval tovább bírja.

Citrom a konyhában

A citrom felhasználása igen sokrétű. Egyrészt felhasználható a leve, másrészt a héja is remek, illóolajokban gazdag alapanyag.

A citromot használhatjuk levesek savanyításához, gyümölcslevesek ízesítéséhez, húsok pácolásához, köretekhez és salátaöntetekhez is. Desszerteknél legtöbb esetben a gyümölcs héját használjuk, főleg tészták illatosításához, de a levét is felhasználjuk néhány süteményhez és krémhez.

A kompótoknak is elengedhetetlen kelléke a citromhéj, és a forralt borból sem hiányozhat. A nyár elképzelhetetlen limonádé nélkül, és a fogyókúrázók nagy része is ismeri a citromos víz jótékony hatását. Az oxidációra hajlamos, alacsony savtartalmú gyümölcsök (pl. alma, avokádó, őszibarack, banán) kezelésére szintén remek a citrom. Ha a citrom levével leöntjük ezeket a gyümölcsöket, késleltetni tudjuk a barnulásukat.

A citromból a legtöbb mediterrán országban készítenek lekvárt, kandírozzák a héját. Az európai teakultúrának is elengedhetetlen része ez a gyümölcs. A citromsavnak köszönhetően a befőzésnél is gyakorta szerephez jut a citrom.

Lime, a zöld kistestvér

A Dél-Kelet-Ázsiából származó lime a legkisebb tagja a citrusfélék családjának. A fennmaradt dokumentumok alapján nehéz meghatározni az emberiség történetébe való belépését, mivel az ókorban nem igazán különböztették meg a lime-ot a citromtól.

A lime a skorbuttal szemben sikeres harcot vívó Lind idején vált fontossá, amikor a háborúskodó Anglia számára a citrom elérhetetlenné vált, s épp ezért - az akkortájt angol gyarmat - Jamaicáról hozattak be lime-ot, hogy pótolják vele a betegséget legyűrő aszkorbinsav mennyiséget. Ebből az időszakból származik a Limehouse elnevezés is, ami azoknak a londoni dokkoknak volt a neve, ahol a matrózoknak szánt lime-ellátmányt tárolták.

A lime a legtöbb esetben másfélszer annyi savat tartalmaz, mint a citrom. Három alapvető típusa van: a tahiti, a mexikói és a Key lime.

A lime-ot megpróbálták termeszteni Európa mediterrán részén, azonban a klíma nem felelt meg számára, Egyiptomban viszont kifejezetten jól érzi magát és bőséggel terem. Épp ezért az európai konyhára nem gyakorolt túl nagy hatást, ellenben a thai, latin-amerikai, mexikói és karib konyhának alapeleme.

Ha az ételek terén nem is hódította meg Európát, az italokon keresztül beférkőzött az európaiak életébe, hiszen lime nélkül elképzelhetetlen a Caipirinha vagy a Mojito, a többi koktélról nem is beszélve.

A lime leve és a héjában található illóolaj nagyon jó hatással van a bőrre. Mind belső fogyasztása esetén, mind úgy, ha lime-olajjal gazdagított krémmel kenve védjük a bőrünket. A lime jót tesz az emésztésnek, C-vitaminban gazdag, és kisebb mennyiségben kalciumot, foszfort és káliumot is tartalmaz.

A thai és karib konyha mellett pácokhoz használhatjuk, vagy ízesíthetünk vele kompótokat, süteményeket.

Tarte au Citron (francia citromtorta)

Hozzávalók:
A tésztához:
25 dkg finomliszt
17,5 dkg vaj
2 dkg nádcukor
1 tojás
2 evőkanál víz
A töltelékhez:
2 tojás
10 dkg nádcukor
1,5 dl főzőtejszín
2 citrom reszelt héja és kifacsart leve
5 dkg vaj

Elkészítés: A tésztához a lisztet a vajjal elmorzsolom, hozzáadom a tojást és a vizet, alaposan összedolgozom, majd a tésztát egy órára a hűtőbe teszem. A krém alapanyagait összekeverem. A tésztát kinyújtom, pitetálba fektetem, és beleöntöm a citromos krémet. 190 fokon addig sütöm, amíg a krém megkeményedik és szépen megbarnul.

Thai csirkeragu

Hozzávalók:
80 dkg csirkemell
25 g zöld curry-paszta
1 kávéskanál gyömbérpor
50 dkg brokkoli
1 piros kaliforniai paprika
1 evőkanál olaj
3,3 dl kókusztej
1/2 lime leve
2 dl tejszín
só

Elkészítés: Egy mély wokban vagy egy magas falú serpenyőben olajat forrósítok. Erre dobom a kockára vágott csirkét. Pirulásig hagyom sülni. Kicsit sózom, majd a kókusztejjel és a tejszínnel felöntöm. A curry-pasztát belenyomom a tejbe, alaposan elkeverem, majd fűszerezem a gyömbérrel. A rózsáira bontott brokkolit is a tejbe dobom, néhány perccel később a vékonyra karikázott cukkinit és a cikkekre vágott kaliforniai paprikát is az ételhez adom, majd a lime levét is ráfacsarom. Picit hagyom összeesni a cukkinit meg a paprikát, és utána rögvest tálalom.