A megunhatatlan görög saláta

Mostanában hétvégente egyre inkább lehetőség nyílik szabadtéri étkezésekre – legyen az a teraszon elfogyasztott ebéd (ha épp esik az eső), a kertben grillezett finomságok hada estebédéként vagy piknik, kirándulás alkalmával dobozokból kipakolt jóféle fogások falatozása -, megint nagy hangsúlyt kapnak a saláták. Bizonyos esetekben persze szempont a szállíthatóság is, de a jól variálható görög saláta ennek a kritériumnak is megfelel.

A hagyományos görög salátának tulajdonképp nincs is alapreceptje, azt sem tudni, ki és mikor készítette először. Az azonban biztos, hogy kerül bele paradicsom, uborka, valamilyen sós (többnyire feta típusú) sajt, jól jön hozzá a hagyma, az olívabogyó, de kerülhet bele paprika, kapribogyó – és szinte bármi, ami akad a háznál. Úgy tartják, régen az egyszerű fűszerezés sem állt másból, mint némi sóból, olívaolajból, még ecet vagy citromlé sem gazdagította. Ma már oly sokféle módon készítik és tálalják, hogy egész szakácskönyvet megtölthetnének változatai. Van, ahol egy egész nagy szelet sajt kerül a zöldségek közepére, másutt zöld leveles salátákból készült ágyon tálalják, és persze az összetevők is kedv és igény szerint variálhatók, sőt a fűszerezéssel is lehet játszani. De hát egy népszerű saláta esetében épp ez a csodás: szinte minden alkalommal új életre kelthető. Nem vétek akár főtt tojással sem megbolondítani, kinek mikor, mihez van kedve, hozzávalója odahaza!

Akárhogy is nézzük, szeretem, ha a saláta pikáns, tehát elképzelhetetlen lenne, ha nem tennék hozzá ecetet, akármilyen is lehetett az ősi verzió, nem a rekonstrukció a cél, hanem hogy jó étvággyal falatozzon mindenki valami kedvére valót. Így pl. nem volt kérdés, hogy vörösborecet kerül az öntethez. Megoszlanak a vélemények a hámozás nélkül vagy hámozva hozzáadandó paradicsomról – kétségtelenül egyszerűbb, sőt fotogénebb is a hámozatlan paradicsom, én mégis jobban szeretem, ha héj nélkül kerül a salátába. Ezekkel az apróságokkal is lehet variálni a jól bevált görög alapsalátát, sőt azt a sokak szerint véteknek tűnő lépést sem tartom bűnnek, hogy ezúttal a hagymát is elhagytam belőle.

A gyors és hagymamentes variációmba azonban mégis került egy kis csavar: harsogó, friss zöldfűszereket használtam hozzá, méghozzá saját termésből rozmaringot és petrezselyemzöldet. Az öntetet pedig kicsit gazdagabbá akartam tenni, így olíva helyett tökmagolajat használtam hozzá. Bármilyen meglepő, ez a pár változtatás egy egészen új és fenséges salátát eredményezett, amiben nem kis szerepet játszott persze az egyik kedvenc zöldségesemnél vásárolt rendkívül zamatos paradicsom. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a legjobb és legegyszerűbb receptek sikere is az alapanyagokon múlik.

Nem lehet elrontani! Most előételként kínáltam, de grillezett húsokhoz vagy zöldségfélékhez, bundázott ételek mellé köretként is tökéletes, friss, egészséges és tényleg egyszerű saláta – a tavasz élénkségével.

Tavaszi görög saláta

Hozzávalók 4 személyre előételként:
1 db nagyobb kígyóuborka (kb. 30 dkg)
2-3 db érett, zamatos paradicsom (kb. 30 dkg)
20 dkg feta vagy hozzá hasonló sós sajt
12-14 szem fekete olívabogyó
1 kisebb ágacska rozmaring levelei
1 csokor petrezselyemzöld
Az öntethez:
2 evőkanál vörösborecet
2 evőkanál tökmagolaj
½ mokkáskanál tengeri só
kevés frissen őrölt vegyes bors

Elkészítés: A paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, ½ percre forró vízbe dobtam, majd meghámoztam. Mindegyiket félbevágtam, a feleket ismét félbe, és úgy szeleteltem nagyjából ½ cm vastag körnegyedekre. Az uborkát csíkokban meghámoztam, nagyjából 1 cm-esre kockáztam. A magozott olívákat felkarikáztam. Mindent tálba halmoztam. Egy másik tálra helyeztem a könnyen morzsálódó sajtot, amit előzetesen az uborkával azonos méretűre daraboltam.
A zöldfűszereket rendkívül finomra aprítottam.
Az öntet minden összetevőjét csavaros tetejű üvegbe kanalaztam, alaposan összeráztam.

Az öntet kivételével minden salátástálba halmoztam, majd meglocsoltam, óvatosan összekevertem, tálalás előtt 10 percre hűtőszekrénybe helyeztem, és tálaltam.