A sokszínű román konyha

A dákok – feltételezések szerint - főleg a húsokat és a főtt zöldségeket részesítették előnyben, majd a római megszállókkal megérkeztek a különféle levesek, lepények, kenyerek, és megjelent az olívaolaj is. A török megszállás idején a hangsúly eltolódott a törökök által nem fogyasztott sertéshús felé, de közben megjelentek a jellegzetes török fogások, a kebab, a különféle padlizsános ételek, a kávé, illetve erre az időre datálható a kukoricalisztből készített fogások megjelenése is. A mamaliga, azaz a puliszka azóta is nemzeti eledelnek számít a románoknál.

A görög ortodoxoknak köszönhetően a különböző zöldséges ételek is kiemelt fontosságúvá váltak, ebből az időszakból maradt hátra a sarmale vagy épp az szimbolikus alapanyagokból készülő, ünnepi sütemény, a coliva.

A román konyha nyugat-európai befolyása a XIX. század második felére tehető, nagyjából a monarchia idejére. A monarchia adta keretek, illetve a román értelmiség külföldön tanuló, majd hazatérő gyerekeinek megváltozott szemlélete és ízlésvilága formálta tovább a román konyhát. Ekkor jelentek meg az első gyűjteményes szakácskönyvek. Újabb lökést adott a nyugat-európai hullámnak, hogy az első világháború után sorra nyíltak azok az éttermek, ahol már Franciaországból vagy Olaszországból érkezett séf vezette a konyhát.

Ennek a nyugat-európai áthallásnak köszönhetően született meg Bukarestben, a Casa Capsa konyháján a Joffre torta, ami igazi román édesség, francia alapokra építve. A nyugati irányvonalnak a kommunista rezsim vetett véget.

A román konyha sokszínűsége szinte minden fogáson érződik. Az arab, török, görög világból ismert előételsor itt is megtalálható, a mezeluri szinte minden nagyobb családi étkezés, ünnepi asztal része. A vegyes, hideg előételek meghatározó elemei a különféle sajtok és kolbászok. Az előételekhez gyakorta kínálnak tuicát, ami egy pálinkához hasonlatos, magas alkoholtartalmú ital.

A saláták közül a legismertebb román saláta az orosz eredetű, de francia elnevezéssel bíró Salata de boeuf, amelynek receptje és alapanyaga családonként és régiónként változik. Ez a hússaláta általában ünnepi alkalmakkor kerül csak asztalra, például karácsonykor. Fogyasztható előételként, de sült húsok mellé is szokás kínálni köret gyanánt.

Másik igen kedvelt saláta az Ardei copţi vagy más néven salata de piper, a sült paprikasaláta, amihez a hámozott sült paprikán kívül főleg zöldfűszereket használnak, esetleg egy kevés kapribogyóval ízesítik, de hagyma és fokhagyma nem kerül bele. Ez a saláta általában része a mezelurinak. Szintén nagyon kedvelt és emblematikus a padlizsánsaláta, azaz a salata de vinete, ami inkább krém, mint saláta, s kenyérre kenve, valamint tésztához, mártás formájában is felhasználják.

A román levesek közül a legismertebbek a csorba levesek. Ezeknek a leveseknek a közös nevezője a savanyúságuk, amit többféleképp is savanyíthatnak: akár ecettel, akár savanyú káposzta levével is elérhet a készítőjük. A csorbák közül a savanyú húsgombócleves (Ciorbă de perisoare) mellett igazi nagy kedvencnek számít a pacallal készített Ciorbă de butra, amit kifejezetten másnaposság ellen szokás fogyasztani. Klasszikus levesnek számít még a kedvelt és sokféleképp felhasznált sóskából készített leves, a Ciorbă de macris is.

A főételek között elsőként említendő fogás a puliszka, avagy a mamaliga, aminek rengeteg változata ismert. A kukoricalisztből készített ételt kínálhatják meleg tejjel, tejföllel, keverhetnek bele sajtot, túrót, vagy kínálhatják – a fetával közös gyökerekkel bíró – telemea kecskesajttal, esetleg tükörtojással a tetején. A puliszkát azonban nem csak önmagában fogyasztják, hanem ez az étel ideális köretéül szolgál a különféle raguknak, mártásoknak, húsos ételeknek is. Gyakran kínálják a mamaligát a sarmale, azaz a töltött káposzta mellé is.

A sarmale egész évben fogyasztható, de az igazi időszaka a téli hónapok és az ünnepi események, mint a karácsony és a húsvét. A savanyú káposzta levelébe általában borjú, bárány vagy sertés darált húst tesznek, amit hagymával, különféle fűszerekkel ízesítenek. Tálaláskor mamaliga kerül mellé, s joghurttal vagy tejföllel locsolják meg a káposztacsomagokat.

Emblematikus grill fogás - a horvát csevaphoz hasonlatos - mititei vagy mici, amit leggyakrabban marha-, bárány- vagy sertéshúsból készítenek, de kedvelt a húsok keverékéből előállított változat is. A mititei a XIX. században született, ha igaz a legenda, akkor egy élelmes szakács a kolbász elfogyta után nyers húsból gyártott falatkákat sütött, és ezt kínálta a vendégeinek. Bárhogy is történt, a mititei azóta töretlen népszerűségnek örvend. A mititeit gyakran kínálják előételként, de levesek mellé is szokás adni, illetve főételként is megállja a helyét.

A nyársra fűzött fogások között előkelő helyet foglal el a román street food, a csirke kebab, azaz a frigărui. A nyárs alapját legtöbb esetben a fűszeres csirkehús adja, amihez szalonna, paprika vagy gomba társul, és így grillezik meg. A csirke mellett a frigărui készülhet marha vagy sertéshúsból is.

A különféle húsok és egyéb fogások leggyakoribb fűszerei a román konyhában a csombor, lestyán, tárkony, babérlevél, szegfűbors, bazsalikom, kömény, szegfűszeg, koriander, petrezselyem, fahéj, kapor és a rozmaring.

A román édességek közül az egyik legismertebb a cozonac, amely nem más, mint egy gyümölcsökkel, magokkal gazdagon kínált kalács. A hagyományosan húsvétkor és karácsonykor fogyasztott kalácsban a leggyakrabban diós töltelékkel találkozni (cozonac du nuca), de kedvelt a mazsolás változat is.

A román desszertek között megtalálható még a monarchia területén oly kedvelt vékony tésztájú palacsinta, a clătite is. A palacsinta készülhet sós vagy édes töltelékkel, s kínálhatják előétel, főétel vagy desszert gyanánt.

Kedvelt még a burgonyás tésztából készített szilvás gombóc, a különféle fánkok vagy épp az almás rétes is, de ünnepi alkalmakra előszeretettel készítenek savarinát. A savarina nem más, mint a francia baba au rhum román változata. A kelt tésztából készített, koszorú – savarin - formában sütött édesség jellegzetessége, hogy a sütést követően rumos szirupba áztatják, és a kész süteményt vaníliakrémmel és gyümölccsel, valamint tejszínhabbal szervírozzák. A savarina leggyakrabban esküvők, keresztelők és egyéb családi ünnepek esetén kerül asztalra.

Padlizsánkrém

Hozzávalók:
2 közepes padlizsán
fél citrom leve
3 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
só
bors

Elkészítés: A padlizsánokat félbevágom, egy száraz serpenyőt a villanytűzhelyre teszek, és csendben szidom a gázlánggal rendelkezők szerencséjét, majd alaposan megfeketítem a padlizsánhajók héját. Eközben a grillt beizzítom a sütőben. Sütőpapírt terítek egy tepsibe, erre teszem az elősütött padlizsánokat, és addig sütöm, amíg alaposan meg nem barnulnak. A zöldség húsát óvatosan kikaparom a héjából, egy tésztaszűrőbe teszem, és jó 10 percig hagyom, hogy a felesleges nedvességet kieressze magából.
A fokhagymákat megpucolom, tálba teszem. Hozzáöntöm a citromlevet, az olívaolajat és végezetül a lecsöpögtetett padlizsánt, majd botmixerrel alaposan összeturmixolom. Végezetül sózom, borsozom, és tálalás előtt egy órára a hűtőbe rakom.

Cozonac

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
12 dkg olvasztott vaj
4 dl tej
7 g szárított élesztő
5 dkg mazsola
1 citrom reszelt héja
2 evőkanál rum
1 evőkanál vaníliás cukor

Elkészítés: Felütök 2 tojást, majd hozzáadom a másik 2 tojás sárgáját. Ezt habosra verem a cukorral és a vaníliás cukorral. A lágy, világos krémhez hozzáadom a reszelt citromhéjat és a rumot, homogén krémmé keverem, majd negyed órát hagyom állni. Addig a lisztet átszitálom, majd hozzáadom a száraz élesztőt és elkeverem. Ezt követően összedolgozom a tojásos keverékkel, amit előzőleg langyos tejjel fellazítottam. A tésztához hozzáadom még a megolvasztott vajat, majd alaposan kidolgozom, amihez a kelesztés előtt még hozzáadom a mazsolát is. A kész tésztát olajjal vékonyan kikent tálba fektetem, tiszta konyharuhával lefedem, és egy órát hagyom meleg helyen kelni.
A tésztát kikent, liszttel kiszórt formába teszem, majd 20 percet hagyom kelni, utána teszem csak be a 190 fokra előmelegített sütőbe, ahol nagyjából 50-60 perc alatt készre sütöm.