Áldott megszokás, jövel!

Csakhogy nekünk ez még nem adatott meg. Mi még egy hétig ünnepeltünk. Tortával kezdtük és tortával fejeztük be a hetet. Szóval erről szerettem volna értekezni ma, de végül ezt egy más alkalomra hagyom.

Elmondom, mi történt.

Az elmúlt hét elején betöltöttem egy újabb életévet, a hét végén pedig megkereszteltük a legifjabb családtagunkat. Minden remekül sikerült, de mégis: csupa sütés-főzés, készület. Pedig én már Szilveszterkor várni kezdtem az "unalmas", egyforma, békességes hétköznapokat. Ne is mondjam, mennyire fáradt voltam, mire az egész ünnepi menet végére értünk. Akkor aztán, gondoltam, kicsit "gatyába rázom" a lakást, és jöhet az írás. A fiaim azonban márt gondoltak.

A picikének nő a foga, és mostanság fedezte fel azt is, micsoda nagyszerű dolog, ha az ember függőlegesben láthatja a világot... Így aztán, ha leteszem, azonnal vad csípőtáncba kezd: emelgeti a fenekét, és úgy néz, hogy nincs az az analfabéta, aki ne olvasna a tekintetéből: "Anyám! Mit csinálsz??!! Vegyél fel, de rögtön!!!" Amikor meg alszik, akkor sem alszik igazán, mert viszket-fáj az ínye, s nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy talán éhes is. Nem sírós baba, így nagy zajt nem csap, csak nyugtalan, hamar felébred, és megnyugvásul - vagy mert valóban éhes - egész nap és éjjel enni szeretne.

Így ment ez már egész héten, de különös tekintettel azokra az alkalmakra, mikor végre írhattam volna. No, sebaj, gondoltam, majd ha elaludtak. Csakhogy ő nem akart elaludni. Mostanában, ha egyáltalán lehet tőle aludni, akkor az kizárólag úgy működik, hogy vele. Úgy viszont kicsit nehéz írni. De nem esünk pánikba, valamikor majd csak csurran-cseppen egy kis idő, egyszer minden baba alszik! Korán fekszem, kipihenem magam, majd reggel frissebben könnyebben is írok!

Ahogy azt Móricka elképzeli!

Az éjjel zanzásítva a következő volt: a pici egész éjjel forgolódott és megnyugvásra vágyott (hol így, hol úgy). Éppen az evéssel nyugtatta magát, mikor felsírt a szomszéd szobában a legidősebb gyerek, hogy rosszat álmodott... A többit a fantáziára bízom. Elég annyi, hogy Kelemen (a középső) gyerek kivételével mindenki ébren volt az éjszaka közepén, megjártuk a lakás összes helyiségét, s végül a gyerekszobában kötöttünk ki a férjem kivételével mind. (A baba persze azután sem aludt nyugodtabban.) Ez volt az éjjeli pihenő.

Reggel még mindig lehetett volna egy kevéske esélyem - senki ki nem találná, akkor mi történt: Kelemen, hogy ő se maradjon ki a buliból, odacsukta a kisujját a fürdőszobaajtóval: sírás-rívás, fájdalom és ijedelem...

Áldott megszokás, jövel!

Mindenkinek volt valami baja, engem is beleértve, tortákról és ünnepekről írni képtelenség volt az adott helyzetben. És akkor rájöttem, hogy ha ennyire összefogott ellenem a sors, annak talán oka van.

Magam is annyira vágytam már valamire, ami olyan megszokott. Nem ünnep, nem torta, de nem is átvirrasztott éjszaka vagy visító gyerek. Főzni valamit. Valamit, amit szoktam. Ami megnyugtatja a kedélyeket, csupán azzal, hogy azt sugallja, minden rendben van. Hogy vannak ugyan nehéz napjaink, de az életünk nem fordult ki tejesen önmagából. No meg azzal, hogy mindenki jóllakik, és tele hassal merőben másképp látja a világot.

Így írni ugyan megint nem sikerült - viszont helyreállt az élet rendje: a pici aludt, a nagyok a szobájukban játszottak, a konyhában pedig főtt az ebéd. Milyen banális! És milyen csodálatos!

Kedélynyugtató menü

cukkinis csirkeleves grízgaluskával,
túrófánk,
és köménymagos batátapüré - a babának

Cukkinis csirkeleves grízgaluskával

A nagyobbik nagyfiam nagyon szereti a leveseket. Egy időben kikötötte, hogy leves minden nap legyen. A kedvence pedig mi más is lehetne, mint a jó magyaros tyúkhúsleves (természetesen nem magyar tyúkból, hanem angol csirkéből, de megtévesztően hasonló az ízhatás). Így vasár- és hétköznapokon egyaránt gyakran eszünk húslevest, S bár szeretjük a levét is, abból azért mindig marad annyi, hogy egy cukkinis levest még össze lehessen ütni belőle harmadnap.

Hozzávalók:
csirkealaplé (maradék csirkelevesből vagy leveskockából)
cukkini
olaj
1 gerezd apróra vágott fokhagyma
zsálya

Elkészítés: A cukkinit kockákra vágom, kissé megsózom, összekeverem a fokhagymával, majd olajon kicsit megpárolom. Felöntöm a csirkealaplével, megszórom egy kevés szárított zsályával, és amint felforrt, bele is szaggatom a grízgaluskát. Ha a galuskák feljöttek a leves tetejére, leveszem a tűzről, és lefedve pihentetem még 15-20 percig.

Grízgaluska

Hozzávalók:
2-3 evőkanál gríz
kb. 1 evőkanál olaj
só
kb. 1 mokkáskanál sütőpor
1 tojás
petrezselyemzöld

Elkészítés: A tojást, az olajat, a sót stb. összekeverem annyi grízzel, hogy kenhető, de ne túl kemény masszát kapjak, majd legalább 20 percre hűtőszekrénybe teszem. Kiskanállal szaggatom a forró, de nem lobogó levesbe.

Túrófánk

A túrófánkot Gitta itteni receptje alapján készítem, kis variánssal, és ahogy Gandras is, én is kanállal szaggatom. Bemásolom ide:

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg liszt
pici só
szódabikarbóna
annyi tejföl, hogy gyúrható legyen
vaníliás cukor
mazsola

Elkészítés: Összegyúrjuk a hozzávalókat, kinyújtjuk és kiszaggatjuk, mint a fánkot. Forró olajban sütjük.

Köménymagos batátapüré

Az elmúlt év utolsó napjaiban már volt pá -, a mostanihoz hasonló - éjjelünk a kismókussal. S mivel akkor semmilyen fogacska nem nőtt éppen és semmi más nyomorúság nem volt napirenden, egyértelműnek látszott, hogy a baba bizony azért eszik egész éjjel, mert éhes. Így gyorsan el is dőlt a hozzátáplálás megkezdésének vitatott vagy vitatható időpontja: MOST.

Azóta - hozzávetőleges jelleggel, de azért egyre rendszeresebben - fogyaszt szilárd táplálékot. Csak néhány dolgot próbáltunk még: alma, rizs és batáta, más néven édesburgonya - és ez utóbbi vált be leginkább. Tápláló, de a szilárd ételhez még nem szokott kis pocakot sem terheli meg. Kevés vízben gyorsan megfő, turmixgép sem kell hozzá, tökéletesen pépesíthető villával. A biztonság kedvéért azért őrölt köménnyel vagy édesköményes teával ízesítem.

Áldott, békés hétköznapokat kívánok Mindenkinek!