Arancini, az olasz rizsgombóc

Ezt az ételt akkor szoktam készíteni, amikor gyermekes barátok érkeznek hozzánk. Az arancini a gyerekek kedvence, ahogy a legtöbb népszerű olasz étel, így nem lehet hibázni.

A pizza, a spagetti és a rizottó mellett az olasz konyha szintén nagyon változatosan készíthető egyszerű és olcsó fogása. A harmonikus ízű, semlegesebb ízvilágú ropogós rizsgombóc friss paradicsomszószba mártogatva zseniális, ráadásul gyerekeknek könnyű kézzel enni, felnőtteknek pedig egyben bekapni.

Mozzarellával töltött rizsgombóc bazsalikomos paradicsomszósszal

Hozzávalók:
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg rizottó rizs
10 dkg vaj
olívaolaj
só
bors
1 liter zöldségalaplé
2 csomag minimozzarella

A paradicsomszószhoz:
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 konzerv hámozott paradicsom
bazsalikom
1 evőkanál keményítő

Elkészítés: A hagymát összevágjuk, kevés olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a rizst, megpirítjuk, felöntjük 1 dl fehérborral, ha elpárolgott a leve, akkor folyamatosan, adagonként hozzáadjuk a zöldségalaplevet, és a rizst krémesre, készre főzzük. A végén 10 dkg vajat adunk hozzá, elkeverjük, és hűlni hagyjuk. 2 tojást keverünk hozzá.

A masszából kis gombócokat formázunk úgy, hogy mindegyik közepébe 1-1 minimozzarellát teszünk. Lisztbe, tojásba és morzsába forgatjuk, és olajban megsütjük.

A felaprított hagymát és fokhagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a hámozott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, a kevés vízben feloldott keményítővel besűrítjük 1-2 perc alatt, majd a a bazsalikomot hozzáadva összeturmixoljuk.

A rizsgombócokat a paradicsomszósszal meglocsolva, pirított mandulával meghintve tálaljuk.

A sáfrány az egyik legértékesebb fűszer a világon, állítólag 1 gramm fűszerhez 150 db, 1 kg-hoz 150.000 db virág bibéjére van szükség. Ezt a rutinos termesztők közel két hétig szedik. Ez számomra elképesztő. De nem ezért választottam fűszerként a sáfrányt, hanem mert nagy hódolója vagyok. Zsolt kollegámtól annak idején azt tanultam, hogy „a jó szakácsnál mindig van egy kis sáfrány”. Ezt komolyan véve a későbbiekben mindig tartottam magamnál valódi sáfrányt… Civilként, a zsebbe nyúlva, a legképtelenebb helyzetekben elővéve elég vicces helyzeteket profukál… Egy igazoltatás alkalmával a rend őrei - fűszerismeret hiányában - hosszan elméláztak a dobozka tartalmán… Mondjuk az nem is volt olyan vicces.

Igaz, hogy nagyon drága, de csak nagyon kevés kell belőle. Úgyhogy finoman adagolva, apró csipetenként rakom levesbe, rizottóba, mártásba, de leginkább thai ráklevesbe, mert a csípős kókusztejes leves nagyon nagy barátja a sáfrány.

A mozzarella sokarcú sajtféle, rengeteg módon felhasználhatjuk, de érdemes körültekintőnek lennünk a vásárláskor. Nem szabad bedőlni a manapság rendkívül olcsó, sok helyen kapható mini mozzarelláknak, mert nagyon ráfázhatunk. Ha nem jó a minőség, nagyon ráfázhatunk… Ha túl olcsó a termék, valószínűleg túl magas a víztartalma, és egyszerűen felszívódik, amikor hő éri. Az pedig nagyon gáz. Muszáj megvenni a picit drágább mozzarellát, csak ajánlani tudom a bivalytejből készültet, a ”mozzarella buffalát”, annak elképesztő illata és íze egészen különlegessé teheti ételünket. Ha csak egy gyors vacsorára vágyunk, a buffala tökéletesen megteszi friss bagettel, olívaolajjal, tengeri sóval és kis színes borssal. Nem kell más hozzá, csak egy jó hideg chardonnay.