Elnézést kérek tehát azoktól, akik a szokásos pistucos stílusra számítanak, ez most nem fog menni. A sütemény viszont – amely bloggertársam, Mirza jó kis receptjén alapszik – garantáltan finom lesz, ha elkészítik. Ráadásul nemcsak mákkal tölthető, almás változatot is csináltam belőle a hétvégén. Talán önök is örömöt szerezhetnek velük valakinek...

Mi kell a kredencből?

- mély keverőtál, edények, kanalak-kések
- konyhai mérleg
- citromreszelő
- gyúródeszka és nyújtófa
- egy kb. 35x25 cm-es tepsi
- sütőpapír

Mi kell a konyhából?

- 30 dkg finomliszt és 10 dkg grahamliszt keveréke (vagy 40 dkg finomliszt)
- 20 dkg sütőmargarin
- 10 dkg porcukor
- 2 tojássárgája
- 1 tasak vaníliás cukor
- késhegynyi só
- 2 evőkanál tejföl
- 1 teáskanál sütőpor
- kajszi- vagy csipkelekvár (ez majd később)
A máktöltelékhez:
- 35 dkg finomra darált mák
- 25 dkg porcukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 4 dl tej
- 1 citrom reszelt héja
- 3 evőkanál kajszi- vagy csipkelekvár
- 5-10 dkg mazsola

Hogyan készítem a mákos rácsost?

A tésztával indítok, mivel úgyis pihentetni kell. A lisztet elkeverem a sütőporral, majd összegyúrom a cukrokkal, sóval, margarinnal és tojássárgákkal, végül a tejföllel. Jól kidolgozom. Rugalmas, nem ragadós, homogén tésztát kell kapnom. Ha ragad, teszek hozzá egy kevés lisztet, ha nem áll össze, akkor egy pici tejfölt. A kigyúrt cipót legalább két órára beteszem a hűtőbe, de akár egy éjszakát is ott tölthet.

A máktöltelék következik, amiből – mivel úgy vettem észre, hogy szárít – Mirzával ellentétben kihagyom a tojásfehérjét. Mi legalábbis úgy szeretjük, ha kifejezetten lágy. Készítése: a finomra darált mákot elkeverem a por- és vaníliás cukorral, majd egy nagyobb teflon- vagy alumíniumedénybe szórom (ezekben nem ég le), és ráöntöm a tejet. Felteszem a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett kb. negyed óráig főzöm. Ezután hozzáadom a citromhéjat, a mazsolát meg a lekvárt, és további két-három percig főzöm, hogy összeérjenek az ízek, majd leveszem a tűzről, félreteszem és lefedem. A máktölteléknek keverhető állagúnak kell maradnia - a sűrűség beállításában is jó szolgálatot tehet a lekvár. Inkább picit híg legyen, mint sűrű (hűlés közben sokat szilárdul).

Második nyújtódeszka: a sütőpapír

Amennyire ügyetlen voltam az első tésztanyújtásnál, annyira... Szóval egy picit már ügyesebb vagyok. :) Nagy segítségemre van ilyenkor a sütőpapír: akkora szeletet vágok ki belőle, hogy a tepsit kibélelve minden oldalon kb. 1 cm-es pereme is legyen. Nos, ezen a méretre szabott sütőpapíron fogom kinyújtani a tésztát, pontosabban annak 2/3 részét (mérleggel ellenőrizhetjük az arányokat). Így a nyújtás-alakítás is sokkal könnyebb, és a tepsibe rakáskor sem szakad szét a tészta. Fontos, hogy legyen pereme a tésztának, ez fogja ugyanis kordában tartani sütéskor a tölteléket (főleg a lekvárt). Ha túl magas a perem, éles késsel óvatosan körbenyírjuk.

A tepsibe helyezett, sütőpapíron fekvő tésztát vékonyan megkenem lekvárral, majd jöhet a lényeg: a mák. A tészta minden részére nagykanállal halmokat rakok belőle, majd villa segítségével elgereblyézem, hogy mindenütt egyenletesen vastag legyen.

Nagyiék derelyegurigája

Újabb kultikus tárgy akadt a kezembe nemrég, nagyi, majd anyu fanyelű derelyevágója. A főzés-sütés már csak ilyen: emlékezés is, múltidézés, néha egy-két könnycseppel fűszerezve... Én most használtam először, de máris a kedvencem lett, nagyon dizájnos, cikcakkos szélű tésztacsíkok készíthetők vele. Mert ugye be is kell fedni ezt a rengeteg mákot valamivel.

Ehhez pedig a félretett cipócskát keskeny téglalap alakúra nyújtjuk, majd különböző hosszúságú, mintegy 1 cm széles csíkokat vágunk belőle. A levágott részeket összegyúrjuk, majd újra kinyújtjuk. Derelyevágó híján persze megteszi egy éles kés is. (Egy kis darab tészta valószínűleg maradni fog, de inkább több legyen, mint kevesebb.) A tetszőlegesen elrendezett rácsozatot végül tojásfehérjével megkenjük, és a sütő középső sínén, 190 fokon addig sütjük (kb. 50 perc), hogy a rácsozat szépen megpiruljon. Felszeletelni csak teljesen kihűlt állapotban szabad, mert melegen nagyon puha. Nehéz lesz megállni...

Az almás változat

Ugyanebből a tésztából - az összetevők mennyiségén sem változtatva -, almás pitét is csináltam úgy, hogy kétfelé osztottam. Az alsó rétegre porcukorral kevert darált diót szórtam, amire kb. 60 dekagrammnyi, sűrűre főzött házi almapürét kentem (pici reszelt mandarinhéjat is kevertem bele), a tészta másik feléből pedig nem rácsot, hanem próbaképpen egy másik lapot nyújtottam, s ezzel fedtem be az almát. A bevált módszert követve a felső lapot is sütőpapíron nyújtottam, ezt követően pedig, jól bemérve a tepsit, hirtelen mozdulattal ráfordítottam a tésztát az almatöltelékre. (Megfogni nehéz lett volna, mert szakadozott, a sütőpapírt meg ugye nem tehettem az almára.) Fehérjével megkentem, villával jól megszurkáltam, megsütöttem, és jól megették a többiek – én is ettem belőle, nagyon finom volt, de azért maradok a mákos verziónál. :)

Jó étvágyat és főleg jó egészséget kíván: