Étlap az ókori Rómából

A főzést kifinomult művészetté alakítják a derék rómaiak, a baráti vacsora ürügy a dáridóra. Az ételekben egyesül minden elképzelhető furcsaság és bonyolultság; a szakácsok kötelessége, hogy minden leleményüket latba vetve ámító újdonságokat ötöljenek ki, minden fogásban legyen valami látványos meglepetés; s a “triclinium” immáron nem csupán ebédlő, hanem színházterem is, amelyben táncosnők, bűvészek, bohócok lépnek fel.

Az élvhajhász és tékozló Rómával – amelynek már felsejlik a hanyatlása – szemben áll a másik Róma, amely salátát és tojást, olajbogyót, és hagymát, mentával és rutával ízesített gödölyehúst tálal étkezésre. Ez a Róma mértékletesen iszik és nem csiklandozza a torkát. A bűvészek kóklerkedésénél többre tartja a békés beszélgetést, a jó barátok vidám együttlétét. Ez a Róma már előre vetíti a keresztények testvéri lakomáit, ahol a kenyér és a hal az egyetlen fogás.

Hús

A rómaiak nem nagyon finnyáskodtak a húsfélék kiválogatásánál: az édes vagy pikáns mártások legtöbbször úgyis eltorzították a hús igazi ízét. Sültek alapja a marha, a borjú, a disznó, a vaddisznó, a szamár, a juh, a szarvas, a pele, a nyúl, a meztelen csiga, a tyúk, a kacsa, a liba, a páva, a gólya, a papagáj és mindenféle elejtett vad húsa volt.

Hal

Igen népszerű étel volt a hal, a tavi és a tengeri egyaránt. Több száz elkészítési módját ismerték. Nagyra becsülték a keszeget, a triglát, az orádát, a makárt, az umbrahalat, a tengeri fogast, a murénát, a tonhalat, a lepényhalat és az angolnát. A rómaiak szenvedélyesen szerették a halféléket (megmutatkozik ennek hatása a sok mártásfajtában is). Haltenyészeteket is létesítettek. Gyakran szerepelt mint első és utolsó fogás a tengeri halegyveleg vagy valami kagylóféle.

Zöldség-gyümölcs

Lencse, bab, zöldborsó, sárgaborsó, saláta, káposzta, articsóka, sárgarépa, fehérrépa, hagyma, tök, spárga, uborka, gomba, illatos füvek – mályva, menta – és cékla termett. Az olajbogyó nem hiányzott sem a gazdagok, sem a szegények asztaláról. A legkedveltebb gyümölcsök az alma, a körte, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula, a gesztenye, a szőlő és az őszibarack. Armeniából érkezett a kajszibarack (leginkább mártást készítettek belőle), Afrikából pedig
a datolya.

Ital

Nem volt túl nagy a választék. Tejet ittak (elsősorban kecsketejet) és bort. A sűrű, tisztítatlan bort csak ritkán itták tisztán, legtöbbször hideg vagy langyos vízzel keverték, mézzel édesítették, sós tengervízzel elegyítették, már ahogy az évszak és a vendég ízlése éppen megkívánta.