Az első friss hazai zöldek mind nagyobb számban jelennek meg a standokon (szerencsés, kerttel rendelkező előrelátóknál már saját termés formájában is). Elsőként talán a friss újhagyma és piros retek kötegei hívták fel magukra a figyelmet, de már jókora hegyekben tündököl a zsenge spenótlevelek tömege is. Bár ez utóbbinál időnként még kísértenek a napközis és menzai konyhák jellegzetes kék csíkkal szegélyezett mély tányérba mert, szürkés színű, liszttől és túlméretezett mennyiségű fokhagymától szinte ehetetlenné degradált spenótfőzelék emlékei – de egyre halványabban.

Hosszú időbe telt, míg a spenótot sikerült behoznom a saját háztartásomba, méghozzá úgy, hogy a belőle készült ételekről senkinek sem jutnak eszébe a régi, rossz beidegződések, bármi is készüljön belőle.

Ezúttal egy finom, zamatos, gazdag krémleves, melyet a friss tavaszi zöldeken kívül kétféle gombával tettem izgalmasabbá. A gyakran használt csiperke mellett szárított shiitake gombát is használtam, mely nem csupán illatos, fűszeres, de rendkívül különleges zamatokkal is hozzájárul a komplex ízélményhez. 

A kínai konyha illatos gombaként, míg a japán fagombaként tartja számon a shiitakét – utalva egyrészt a valóban fantasztikus illatára, melyben szinte egy mesebeli erdő sokféle hívogató illata koncentrálódik, másrészt a lelőhelyére, nevezetesen az elhalt fák törzsére. Friss példányokhoz hazai piacokon csak nagy szerencsével lehet jutni, de szárított formában szinte minden ázsiai fűszerüzletben megtalálható. A shiitakét egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt is számos konyhában szívesen használják. Nem utolsó sorban koleszterinszint- és vércukorszint-csökkentő, továbbá immunerősítő, daganat-megelőző, sőt bőrfeszesítő hatása és a szexuális életre gyakorolt kedvező tulajdonságai miatt. Bármi is legyen használatának oka, aki már kóstolta, tudja, milyen csodás ételek készíthetők belőle!

Frissítő, tavaszi spenótkrémleves

Hozzávalók:
30 dkg friss zsenge spenótlevél
1 szál szárzeller
1 nagyobbacska újhagyma a zöld részével együtt (vagy 2-3 kisebb)
3 közepes szárított shiitake gomba
15 dkg friss, fehér csiperke
1 kisebb lisztes burgonya (pl. Ella, kb. 15 dkg)
1 evőkanál olívaolaj
1/2  dl tej (ugyanennyi tejszínnel is helyettesíthető)
7,5 dl zöldségalaplé (vagy jó minőségű kockából főzött leves)
1 nagy csokor friss petrezselyemzöld apróra vágva
rozmaring, frissen őrölt bors, kakukkfű – ízlés szerint

Elkészítés: A shitake gombákat beáztatom, amíg kicsit megpuhulnak, előkészítem a többi alapanyagot. A spenótleveleket alaposan, folyóvíz alatt többször átmosom, hogy minden por és homokszemcsét eltávolítsak, szűrőben lecsepegtetem. A burgonyát meghámozom, apró kockákra vágom. A zellerszár külső, fás részeit zöldséghámozóval eltávolítom, majd a halványzöld szárat apróra darabolom. Az újhagymát megtisztítom, nagyon apró kockákra vágom. A csiperkéket folyóvíz alatt egy kefe segítségével megtisztítom, kockákra vagdosom. Az idő közben kissé megpuhult shiitake gombát a csiperkéhez hasonló méretűre darabolom.

Olívaolajon üvegesre pirítom az újhagyma fehér részét, rádobom az apróra kockázott burgonyát, a kétféle gombát és a zellert. Épp csak annyi ideig párolom, hogy minden összetevő kezdjen levet engedni, ekkor felöntöm a zöldséglevessel, hozzáadom a szárított kakukkfüvet és rozmaringot. Fedő alatt puhára főzöm, a végén öntöm hozzá a tejet (összesen kb. 15 perc alatt elkészül). Míg a leves fődögél, a spenótleveleket egy nagy konyhakéssel nagyobb darabokra szelem. Mikor már minden megpuhult, hozzáadom a hagyma zöldjét, a petrezselyemzöldet és a spenótot. Annyi ideig hagyom a tűzhelyen, míg a spenótlevelek összeesnek. Ez kb. 2 perc. A legvégén frissen őrlöm bele a borsot. Botmixerrel pürésítem.

A shiitake gomba gazdag, mély ízei és a zsenge zöldek üdítő frissessége kiteljesednek a rafinált és selymes krémlevesben, igazi tavaszt idézve a leveses csészékbe. Fontos, hogy a zöld levelű zöldféléket a végén adjuk a leveshez, így lesz igazán zamatos!

Ha pedig már a frissesség ott gőzölög az asztalon, egy könnyű, ropogós sós falatkával is kiegészíthető a tavaszt köszöntő előétel, mely önálló ropogtatni valóként is remekül működik, akár borkocsolyaként is.

Ha a sós mogyoró és sós mandula rágcsálása közben magától értetődőnek érezzük az olajos mag és a só ízének együttesét, miért ne lehetne pirított dióval is sós apróságokat készíteni? A készen kapható zahtar fűszerkeveréket, mely többnyire szezámmagból, kakukkfűből és sumacból áll, nagyon szívesen használom péksüteményekhez, lepényekhez. Ezt a fűszert egészítettem ki apróra vágott, pirított dióval és kevés tengeri sóval az alábbi egyszerű receptben:

Pirított diós, ropogós háromszögek

Hozzávalók 1 gáztepsinyi adaghoz:
1/2 csomag jó minőségű leveles tészta
1 kis maréknyi apróra vágott dióbél
1 evőkanálnyi zahtar fűszerkeverék
1 evőkanálnyi tejföl
kevés őrölt bors, jókora csipetnyi tengeri só

Elkészítés: A diót apróra vagdosom, zsiradék nélkül néhány perc alatt serpenyőben megpirítom. Kis tálban összekeverem a zahtarral, sóval, borssal. A tejfölt kis tálban felkeverem, hogy könnyedén kenhető legyen.

A felengedett leveles tésztát lisztezett felületen nagyon vékony, kb. 2 mm-es 24 X 24 cm-es négyzetlappá nyújtom. Széleit egyenesre vágom. 8 cm-es négyzetekre szeletelem, majd minden négyzetlapot átlósan félbevágok, hogy egyforma háromszögeket kapjak. A kész lapokat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem. Kenőecsettel mindegyiket vékonyan megkenem tejföllel, ügyelve, hogy csak a tetejükre kerüljön belőle, majd mindegyiket megszórom a pirított dió és zahtar keverékével.

190 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 8-10 perc alatt világos pirosra sütöm.

A fűszeres dióval meghintett vékony tészta gyorsan ropogósra sül, miközben kissé megemelkedik. Langyosan a legfinomabb, de ha marad belőle, napokig remek, sütőben újra melegíthető, visszanyeri eredeti frissességét! Nagyon gyorsan elkészül, mégis látványos és nagyon finom.

Húsvéti sós apróságként sem vall szégyent vele a készítője, sőt!