Hortobágyi palacsinta

A palacsinta magyarországi megjelenése nagyságrendileg a XVI. századra tehető. A magyarországi palacsinta általában igen vékony. Háztartásfüggő, hogy milyen mértékben, de az alábbi alapanyagokból áll: tojás, tej, szódavíz, liszt, só, cukor. Mindenki más-más arányokra esküszik, más és más metodikát lát üdvözítőnek az elkészítésére, de az szinte biztos, hogy általában desszert formájában kerül a palacsinta a magyar asztalokra.

A sós változatok közül azonban létezik egy igazi hungarikum, egy meleg előétel: a Hortobágyi palacsinta.

A nem túl nagy múltra visszatekintő Hortobágyi palacsinta szülőhazája Debrecen, közelebbről az Aranybika szálló. A város patinás szállodájának éttermében szolgálták fel ugyanis elsőként ezt az ételt. Állítólag minden különösebb ok-okozati összefüggés nélkül, a közeli tájegységnek köszönhetően kapta az étel a „hortobágyi” fantázianevet. Bár akár kicsit erőltetett módon azt is mondhatnánk, hogy a gulyás hazájának tekintett Alföld egyik híres kistája, a Hortobágy után kapta a pörkölttel töltött palacsinta ezt a nevet. Akár...

Az eredetileg darált borjúpörkölttel töltött, paprikás szafttal leöntött palacsinta mára rengeteg változatban él tovább a háztartásokban és az éttermekben.

Sok helyen kifejezetten a maradékgazdálkodás egyik csillaga ez az étel: a megmaradt csirkepaprikás, pörkölt lényegül át töltelékké. Van, ahol nem szafttal öntik le, hanem rántott formában kínálják, sok helyütt jénaiba kerülnek a töltött palacsinták, és kicsit összesütik a szafttal.

Tulajdonképpen a variációk sora ha nem is végtelen, de igen gazdag. A töltelék alapjául szolgáló hús kiválasztása mellett játszhatunk az ízesítéssel, a palacsinta elkészítésének módjával, a tésztában fellelhető hozzávalók arányaival, sőt akár magát a tésztát is fűszerezhetjük ízlésünknek megfelelően. A habarás helyett pusztán staubolhatjuk (liszttel sűrítjük) is a szaftot, így markánsabb, kevésbé lágy ízélményt kapunk, de akár a szaftot magát is ízesíthetjük, fűszerezhetjük még utólag.

Hortobágyi palacsinta

Hozzávalók:
10 darab csipetnyi sóval készített, nem túl vékonyra sütött palacsinta
50 dkg darált marhahús
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 kávéskanál kömény
1 kávéskanál kakukkfű
3 teáskanál pirospaprika
1 fakanálnyi kacsazsír
3-4 dl tejföl
1-2 evőkanál tej
2 evőkanál finomliszt

Elkészítés: Egy mély serpenyőben a megolvasztott zsíron megdinsztelem az apróra vágott hagymát, majd rádobom a darált húst, és alaposan megfuttatom. A serpenyőt lehúzom a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, a fűszereket, és annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje. Amikor kész a hús, akkor sózom, majd kiszedem egy szűrőkanállal. A levet lefedem.

A palacsintákat kisütöm. A félretett levet tejfölös habarással besűrítem, kicsit utána sózom. A palacsintákba (nagyjából a közepükre, téglalap alakban) teszek úgy másfél evőkanálnyi húst, ezt meglocsolom nagyjából egy evőkanálnyi szafttal. Ezután ráhajtom a palacsinta alját és tetejét a töltelékre, majd a két oldalát is ráhajtom, végezetül óvatosan megfordítom. Tányérra helyezem, a melegen tartott szafttal és egy kis tejjel elkevert tejföllel alaposan meglocsolom. Zöldpaprika karikákkal vagy petrezselyemzölddel díszítem.

Egy felnőtt számára nagyjából 2 palacsinta elégséges ebéd gyanánt.

Palacsinta receptek >>>