Ízletes mértékletesség tavaszi levessel és focacciával

A keresztény kultúrkör egyházi rendjének legszigorúbb táplálkozási előírásai – már a korai kereszténységtől – a nagyböjti időszakra vonatkoznak. Középkori források alapján azonban az is tudható, hogy egykor az év nagyjából 140-160 napjára rótták ki az emberekre a hústól való tartózkodást: voltak korok, mikor a hétfő, szerda és a péntek, máskor a szerda és a péntek, később már csak a péntek lett ilyen nap. Tény, hogy a lemondás a húsevésből fakadó örömforrásról vagy a pogány állatáldozat rituális elfogyasztásának radikális elutasítása ma már nehezen elképzelhető okai az étkezésben tanúsított önmegtartóztatásnak, tisztulásnak, de a húsvét előtti 40 nap során napjainkban is sokan fordítanak fokozottabb figyelmet a mértékletességre, könnyebb ételek vagy kisebb adagok fogyasztására. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy az ízletes vagy finom falatokat száműzni kellene a konyhából, sőt!

Egyszerű alapanyagokból, kis időráfordítással is változatosságot lehet vinni a kora tavaszi mindennapokba. A sok zöldséggel készülő, ízben-színben egyaránt üdítő levesek hétvégén vagy bármely „böjtös” hétköznapon jó szolgálatot tesznek, az alkalmasint mellé kínálható mediterrán focacciáról nem is szólva!

A rozmaringgal és friss petrezselyemzölddel gazdagon fűszerezett, könnyű cukkinikrémleves kanalazgatása közben a tavasz szinte beköltözik a konyhába…

Tavaszi cukkinikrémleves

Hozzávalók 4 személyre:
1 kis csokor újhagyma
1 közepes burgonya (szétfövő, kb. 20 dkg)
2-3 db közepes méretű cukkini (kb. 40 dkg)
1 l zöldségleves
2 ág friss rozmaring (1 teáskanálnyi szárítottal is helyettesíthető)
2 nagy csokor petrezselyemzöld
2 evőkanál főzőtejszín
1 evőkanál tökmagolaj
2 teáskanálnyi frissen facsart citromlé
Ízlés szerint: frissen őrölt bors, kevés bazsalikom, kakukkfű

Elkészítés: A burgonyát apró kockákra vágom, az újhagymát tisztítás után a zöldjével együtt felaprítom. A cukkinit nagyjából 1 cm-esre darabolom.

A burgonyát a hagymával fazékba szórom, annyi vizet öntök rá, hogy épp csak ellepje. Mérsékelt tűzön, fedő alatt főzni kezdem. Nagyjából 10 perc elteltével hozzáadom a rozmaringot, kakukkfüvet, borsot, valamint a cukkinit, felöntöm a zöldséglevessel. Mikor minden hozzávaló megpuhult, de még nem főtt szét – kb. 10-12 perc múlva –, a leveshez öntöm a tejszínt, a tökmagolajat. Forralás után jöhet az aprított petrezselyemzöld, bazsalikomlevél, citromlé – így a zöldek nem vesztik el színüket, a citromlé pedig C-vitamintartalmát. Botmixerrel pürésítem, ha szükséges, fűszerezem.

Kevés aprított petrezselyemmel kínálom. Aki szereti, tálaláskor egy kanál sűrű tejszínnel vagy tejföllel is gazdagíthatja!

A szigorú böjti időszakban egykor nem csupán a hústól, de a tejtermékektől és a tojástól is tartózkodni illett. Persze egy jó focaccia falatozgatása közben ma keveseknek jutna eszébe, hogy ez az igen változatosan elkészíthető, ínycsiklandó lepényféle mindezen követelményeknek megfelel.

A focaccia ősének tekinthető panis focaciust már az antik Rómában is falatozgatták. A panis a kenyér latin megfelelője. A focacius pedig a focusra vezethető vissza, mely szó szerint tűzhelyet jelent, de középponti értelemben is használatos, utalva egyúttal a családi tűzhely központi szerepére a háztartásban; nem mellesleg a magyar pogácsa szó is (szláv közvetítéssel) a focacciából ered – a hamuban sült kenyér és a magyar népmesékből is jól ismert hamuban sült pogácsa nem is áll olyan távol egymástól.

Az erős tűzön (egykor valóban hamuban) sütött lapos kenyérfélét rendszerint friss vagy szárított zöldfűszerekkel (leggyakrabban sok rozmaringgal) megszórva, olívaolajjal kínálják. Lehet kerek, mint a pizza, vagy akár szögletes is, a tepsi méretétől és alakjától függően.

Kevés napon érlelt, szárított paradicsommal tűzdelve nem csupán látványos, de nagyon ízletes – és könnyen elkészíthető fogás:

Focaccia – paradicsomkockákkal és mediterrán fűszerekkel

Hozzávalók egy 18 X 25 cm-es tepsihez:

A tésztához:
25 dkg magas sikértartalmú kenyérliszt
2 dkg friss élesztő (vagy 35 gr szárított)
1,5 dl langyos víz
1 nagy evőkanálnyi olívaolaj
¾ teáskanálnyi tengeri só
Az élesztő felfuttatásához 1 mokkáskanálnyi cukor

A tetejére:
3 db napon szárított paradicsom apró kockákra vágva
Kb. 1,5 evőkanálnyi szárított rozmaring és kakukkfű keveréke, néhány csipet tengeri só
Ízlés szerint frissen őrölt színes bors

A tálaláshoz ízlés szerint: 
nagyon jó minőségű olíva olaj

Elkészítés: Kb. ½ dl langyos vízben elkeverem a mokkáskanálnyi cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt. Szárított élesztő használata során beleszórom az élesztőport a cukros vízbe. Kb. 8-10 perc alatt felfuttatom.

Közben nagy tálba szitálom a lisztet. Hozzáadom a sót, majd a felfuttatott élesztővel, a maradék langyos vízzel és 1 evőkanálnyi olívaolajjal 10 perc alatt gépi dagasztóval alaposan kidolgozom. Enyhén lisztezett tálban, kb. 1 óra alatt lefedve, meleg helyen, duplájára kelesztem.

A megkelt tésztából lisztezett felületen kiütögetem a felesleges levegőt, a tepsi méretével megegyezőre nyújtom, majd sütőpapírral borított tepsire helyezem. A mutatóujjammal sűrűn lyukakat fúrok a tésztába, a paradicsomkockákat szépen ráhelyezem, enyhén belenyomkodom, a fűszerekkel megszórom. Lefedve kb. ½ órát kelni hagyom. A sütőbe helyezés előtt még néhány csipet sóval meghintem.

200 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt világos pirosra sütöm. Frissen tálalom – ki-ki kedvére meglocsolhatja olajjal, mértékletesség persze nem pusztán a felhasznált alapanyagok megválogatására, de az elfogyasztott ételek mennyiségére is vonatkozik, amelyeknél a minőségre vonatkozó kritériumok talán még a böjtieknél is szigorúbbak – a saját jóllétünk érdekében. Ez azonban minden jó étel kedvelőjének csak előnyére válhat!