Karácsonyi fatörzs torta

Ez a kiadós desszert nálunk is gyakran kerül ünnepi asztalokra, francia nyelvterületen azonban a fatörzs torta a hagyományos karácsonyi desszert.

Az elkészítése nem bonyolult, kis türelmet és odafigyelést azonban mindenképp igényel. Számos variációban kínálják cukrászdák éppúgy, mint ahogy a háziasszonyok is igyekeznek időről időre hol az ízesítését, hol a tálalását, nagyszámú család vagy együtt ünneplő társaság esetén még a méretét és elágazásait is variálni.

A karácsonyi fatörzs torta meséje

A hagyományos ételekhez, desszertekhez kötődő szokások, történetek éppúgy hozzátartoznak az ünnepi hangulathoz, mint maguk a szépen tálalt fogások. A fatörzs torta meséje ugyan a konyhában kezdődik, de azokból az időkből ered, amikor a desszert fogalmát még nem is igen ismerték az emberek, az eredetére pedig ma már halványan pislákoló foszlányok utalnak csupán. Nem csoda, hisz ehhez a hidegen tálalt, ma már parféként is kedvelt édességhez az indíttatást egykor szó szerint a tűz adta.

Réges-régről, a középkor korai éveiből származnak a meghitt, karácsonyi együttléthez, a melegedéshez és a tűzhöz szervesen kapcsolódó mesés történetek. A krónikák szerint Franciaország mellett Európa számos más országában is ünnepelték úgy a Szentestét, hogy a család minden tagja a nagy, nyílt lánggal égő tűzhely körül gyűlt össze. Távol maradt a didergés, mindenkinek jutott hely a melegben, a legfontosabb pedig az együttlét öröme és meghittsége volt – a karácsonyfa állításának szokását ekkoriban még nem ismerték. A család tagjai karácsonyi dalokkal, mesékkel, régmúlt idők történeteivel töltötték az estét. A tüzet pedig méretes fahasábokkal, rönkökkel tartották elevenen, nehogy kialudjon. Akadt azonban a fahasábok között egy, amelyik különbözött a többitől. Ez pedig nem volt más, mint a karácsonyi fatörzs. A legnagyobb, legkeményebb mind közül. Különös erőt tulajdonítottak neki. Ezért aztán nem is dobták csak úgy a tűzre: szertartás is tartozott hozzá. A nők és a gyerekek levelekkel, szalagokkal díszítették, a családfő erős pálinkával, esetleg olajjal vagy szenteltvízzel locsolt ággal megáldotta, a legfiatalabb és legidősebb férfiú pedig meggyújtotta, úgy hajították a lángok közé. A megszentelt fatörzs hosszan gondoskodott a melegről, mikor pedig feketére égett, megőrizték a hamvait, hogy megvédje a házat és lakóit minden bajtól, távol tartsa a háznéptől a gonoszt egészen a következő karácsonyig, amikor új karácsonyi fatörzzsel igyekeztek elejét venni a gondoknak.

A nagyjából 12. századig visszavezethető karácsonyi vagy néhol karácsonyt megelőző szokás Franciaországon kívül pl. Itália földjén éppoly ismert volt (ceppo névvel illették a megszentelt rönköt), mint Angliában, ahol Yule log lángolt (a süteményt ma is ezzel a névvel illetik). A karácsonykor tűzre dobott nagyméretű fahasáb mégis franciául Bûche de Noël [ejtsd: büs dö noel] néven változott világszerte közkedvelt desszertté.

A farönkégetés szokása jórészt a 19. század folyamán a modern tűzhelyek, kisebb méretű öntöttvas-kályhák elterjedésével kiszorult a karácsonyi szokások sorából. Az új találmányokba már nem lehetett méretes hasábokat szuszakolni, legfeljebb jelképesen. Az idők múlásával aztán a fahasábot felváltotta az ünnepi asztal közepére állított, olykor ágakkal, levelekkel díszített gyertya. A 19. századtól pedig Németországból indulva világszerte elterjedt a karácsonyfa állításának szokása.

A karácsonyi fatörzs lassan kezdett valóban feledésbe merülni. A védelmező szerepébe vetett hit azonban éppúgy továbbélt, mint maga a jelkép. Csakhogy egészen más formában tért vissza a konyhákba, ebédlőkbe.

Fatörzs az ünnepi asztalon

A gasztronómia hagyomány 1879-re datálja az első ehető Bûche de Noël vagyis karácsonyi fatörzs megjelenését, jóllehet előfordulhattak már korábbi receptek is. A csokoládé-, kakaó- vagy épp kávékrémmel töltött és bevont, színeiben a fatörzsre emlékeztető torta vélhetően egy lyoni vagy párizsi cukrászműhelyben készült először. Többen a francia gasztronómia neves alakjához, a sokféle finomságot megalkotó Pierre Lacam (1836-1902) nevéhez kötik. Világszerte mégis a 20. század folyamán terjedt el.

A szépen díszített édességre jégcukor éppúgy kerülhet díszítésként, emlékezve a hóesésre, mint fondant-ból vagy marcipánból készült levelek, ágacskák, gombák – idézve az erdők mélyét.

Bár a hagyományosnak tartott fatörzs torta csokoládékrémmel készülő piskótatekercs, vannak, akik a gazdag, élénkítő kávékrémre esküsznek. Ezek mellett igen elterjedtek a hidegen kevert kakaóval dúsított vajkrémes változatok (Magyarországon sokáig szinte csak ezt a változatot ismerték), sőt a sötét színű tölteléket és bevonatot is gyakran felváltja ma már a tejszínes, illetőleg mascarponés fehér vagy gyümölcspürékkel, pisztáciával ízesített színes krém, a friss vagy mélyhűtött gyümölcsökkel, gesztenyével gazdagított töltelék. A fatörzs borítása pedig nem ritkán kiegészül szeletelt mandulával, mogyoróval, csokoládéforgáccsal is. Sőt, az egykor tűzre került fatörzs tökéletes ellentéteként a jeges fatörzs sem ritka az ünnepi asztalokon parfétorta formájában.

A desszert alapját könnyű piskótatészta képezi, melybe olykor kakaóport, őrölt diót, mandulát is kevernek. Úgy tartják, az igazi Bûche de Noël egy hosszú fahasábból áll, amelyet megtöltenek, bevonnak, alaposan lehűtenek, majd a már megszilárdult krémmel bevont hosszú tekercsből kell levágni egy vaskos szeletet, amelyet a félretett krémmel kell a torta tetejére illeszteni. Ez azonban nem kőbe vésett szabály. Állhat akár egyetlen hosszú tekercsből, vagy több oldalon is díszíthetik fatörzsszeletek, esetleg szerteágazó méretűre is növelhető. Mindenki úgy készíti, ahogy kedve, fantáziája és az ünnepi asztalnál helyet foglalók létszáma engedi.

A kis ügyességet, de inkább a várakozás türelmét igénylő tortát érdemes felvenni a karácsonyi desszertek közé. Igen kiadós és látványos, de csak nagyon friss tojásokat használjunk hozzá. Ha valaki még nem kóstolta a csokoládékrémes változatot, ezzel a recepttel érdemes próbát tennie!

Narancsos-csokis fatörzs recept >>>