Karfiol - minden mennyiségben

A lassan feledésbe merülő szezonalitás jegyében, érdemes ilyenkor a kényszerérlelt, üvegházas, napot nem látott élelmiszerek helyett anyáink által kedvelt - a 80-as évek vegetáriánus éttermi megoldásaiban érdemtelenül ellaposított - karfiolt kipróbálnunk.

A feltételezhetően Kis-Ázsiai gyökerekkel bíró növényt egészen a XVI. századig csak az itáliai konyha használta Európában. Ezután terjed el Franciaországban, hódította meg egész Európát, majd a XVII. században Amerikát is bevette.

A karfiol egy igen kellemes, általában a gyerekek által is kedvelt, viszonylag gyorsan és könnyen elkészíthető zöldség. Nem igényel hámozást, viszonylag hamar megfő, és önmagában is finom. Vásárlásnál figyeljünk oda, hogy tömör fejű, foltoktól mentes példányokat vegyünk.

A karfiol rózsája - akár csak a brokkoli - egyébként nem más, mint egy húsos virágzat, ahogy ezt irodalmibb neve, a kelvirág is mutatja. Ha a virágzat halványsárgás, az nem számít problémának, hiszen ebben az esetben csak annyi történt, hogy a fedlevelek nem takarták eléggé a virágot, és így kicsit megszínesedett. Mivel a fehér példányok kelendőbbek, így az utóbbi időben inkább olyan fajtákat termesztenek, amelyeknek a fedlevelei teljesen eltakarják a karfiol rózsáját.

Ha a karfiolt nem tudjuk aznap elkészíteni, érdemes hűtőben tartani, de legfeljebb 2 napig. Ha levest szeretnénk belőle készíteni, vagy főtt állapotában felhasználni néhány nappal később, akkor érdemes blansírozni vagy teljesen megfőzni a zöldséget, és úgy tárolni – a későbbi felhasználásig – a hűtőben.

A karfiolok között fellelhető lila fajta is, színét a vörösbor és a vörös káposzta színéért is felelős antocianin okozza, ami egy igen értékes, a rákmegbetegedések megelőzésére alkalmas, koleszterinszintet csökkentő tápanyag. A fehér verzió is, a többi káposztafélével egyetemben kifejezetten jó a rák megelőzésében, sőt a karfiol a máj méregtelenítésében is nagy szerepet játszik. Zsírban szegény, B- és C-vitaminban, valamint folsavban, káliumban, mangánban, kálciumban és magnéziumban gazdag.

Mostanában vált kedveltté az úgynevezett pagodakarfiol, pedig nem új keletű. A XVI. század óta ismert zöldség mégis mostanság éli reneszánszát. Esztétikus külseje és kellemes íze miatt egyre inkább kedvelt nálunk is. A káposztafélék családjába sorolható zöldséget ugyanúgy el lehet készíteni, mint a karfiolt.

Mit készítsünk karfiolból?

A klasszikus tejfölös, pirospaprikás karfiolleves mellett vagy helyett készíthetünk egy kicsit egzotikusabb, de nagyon harmonikus ízű levest is ebből a zöldségből:

Currys-gyömbéres karfiolkrémleves

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol 
1 közepes vöröshagyma 
3 gerezd fokhagyma 
3 teáskanál garam masala 
só 
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér 
1 pohár joghurt 

Elkészítés: A hagymát apróra vágom, a fokhagymagerezdeket negyedelem, majd olajon megdinsztelem. Mikor üvegesedik, ráteszem a fűszert, és kicsit átpirítom. Felöntöm vízzel, beleteszem a karfiolrózsákat, és óvatosan (nem ronggyá) főzöm. Amikor még roppanós, de nem nyers, a fél levest kiszedem, botmixerrel krémmé egyengetem 1 pohár joghurttal egyetemben. Összeöntöm, sózom, rottyantok rajta, és apró vajas galuskát szaggatok bele.

Főételként ott a már-már halálra csépelt, mégis finom rántott karfiol, de a rakott karfiol és a csőben sült karfiol is sok háztartásban előforduló étel.

Csőben sült karfiol

Hozzávalók:
1 nagyobb fej karfiol
1 bő fakanálnyi vaj
2 evőkanál finomliszt
1,5 dl tej
só
frissen őrölt bors
1 kávéskanál szerecsendió

 

Elkészítés: Megfőzöm a karfiolt. Miután lecsöpögtettem a fejet, rózsákra szedem, tepsibe fektetem. Sóval picit meghintem. Besamelt készítek: vajat olvasztok, ebben halványan megpirítom a lisztet, tejjel felöntöm, amit habverővel simára keverek. A kész besamelt sózom, borsozom, egy kis szerecsendióval fűszerezem, majd a karfiolra öntöm. A tetejét reszelt sajttal meghintem, és a sütőbe tolom addig, amíg a sajt szépen megpirul a tetején.

A gratinírozott karfiol változatosan elkészíthető étel. Lehet bele tenni egy kevés sonkát, vagy maradék pörköltöt is tehetünk a karfiolhoz, de ha ennyire nem szeretnénk elrugaszkodni az eredeti elképzelésektől, akkor is jó játékteret nyújt a fűszerezés, illetve hogy milyen sajttal gazdagítsuk. Egészen más összhatást kapunk, ha mozzarellát sütünk rá, de kerülhet hozzá cheddar, és a füstölt parenyica vagy scamorza is igen jó.

Lengyeles karfiol

Hozzávalók:
1 nagyobb fej karfiol
2 maréknyi zsemlemorzsa
1 fakanálnyi vaj
tejföl

Elkészítés: A vajon megpirítom a zsemlemorzsát. A karfiolt nagyobb rózsákra bontva sós vízben megfőzöm. A lecsöpögtetett karfiolt finoman megszórom morzsával, és egy kevés tejfölt kínálok mellé. Könnyű, gyors. Van, akinek akár főételként is megállja a helyét, de köretként is tálalható.

Köretként nagyon finom a karfiolkrém. Ebben az esetben a leturmixolt karfiolt egy kevés vajjal dolgozom el, tejszínnel vagy tejjel gazdagítom, esetleg fűszerezem.

Igazán finom vegetáriánus fogás a curryvel gazdagított, krémes, pörköltre emlékeztető karfiolragu.

Karfiol curry

Hozzávalók: 
1 nagyobb fej karfiol 
1 közepes vöröshagyma 
só 
3 evőkanál vaj 
3 teáskanál curry por 
1 nagy paradicsom 
4-5 evőkanál tejföl

Elkészítés: A karfiolt megfőzöm. Kis vajban a karikára vágott hagymát és a gyömbér megpirítom. Hozzáadom a darabokra vágott paradicsomot, a tejfölt, a fűszerkeveréket és a karfiol rózsáit. Összerottyantom, és rizzsel tálalom.