Például quiche-t, abból is leggyakrabban a Quiche Lorraine (kiejtve: kis loren), vagyis lotaringiai lepény nevű fajtát. Ez az étel nagyon gyakran található a bisztrók kínálatában. Egyesek szerint a „franciák válasza az olasz pizzára”. Valóban hasonlítanak: itt is egy elég egyszerűen elkészíthető tésztaalapról van szó, amire ráraknak ezt-azt, már mehet is a sütőbe, és rövid idő után enni is lehet. 

A különbség - azon kívül, hogy Franciaország határain túl kevésbé ismert -, hogy kevesebb variációja használatos. Viszont: a pizzával ellentétben van egy édes formája is (most ne gondoljunk az ananászos pizzára, az sem édesség, hús is van rajta), igaz, azt egész másképp hívják.

Formája nagy, kerek, de lehet téglalap alakú, tepsiben is lehet sütni és  aztán tetszés szerinti szeletekre darabolni.

A tészta igazán nagyon egyszerű: omlós tésztát készítünk, bár ezt az elnevezést általában édes sütemények tésztájára használjuk. 20 dkg finomliszt, hozzá 12 dkg hideg, darabkákra vágott vaj, 3-4 evőkanál víz, a végén még 1 tojás sárgája, pici só. (Egyes receptek némileg eltérnek a liszt és a vaj arányánál, de túl nagy eltérés nincs.) Mindezt addig gyúrjuk, amíg csinos cipó lesz belőle. Eleinte reménytelennek tűnik, hogy valaha is összeálljon, csak homokszerűség képződik, de türelem, a végén meglesz. Cipónkat fóliába tekerjük, és legalább 30 percig, de inkább 1-2 órát pihentetjük.

Ez elkerülhetetlen, akármilyen gyorsan elkészíthető étel: a gyúrás és a sütés között pihennie kell! Ha viszont az egész éjszakát a hűtőben tölti, tapasztalatom szerint nem tesz jót szegénynek, nagyon törékeny lesz utána.

A hűtőből kivéve kerek piteformába simítjuk, ha van ilyenünk, de lehet csatos tortaformába vagy szögletes tepsibe is tenni. Legyen egy kis pereme a tésztának, hogy ne folyjon ki a töltelék. Most jön az elősütés 10-15 percig, bab vagy hasonló nehezékkel, előtte villával megszurkálgatva  a tésztát, hogy ne púposodjon. Ezután kivesszük, ráöntjük a tölteléket, és mehet vissza a sütőbe.

Hát nem gyönyörű?

Mivel töltjük? 

A klasszikus, lotaringiai quiche tölteléke: 20 dkg húsos szalonna serpenyőben megolvasztva, 3 deci tejszín, 3 tojás,  só, bors. Mindezt jól összekeverjük, ráöntjük a tésztára, és sütjük félórát. Ha a teteje már nem folyékony, lehet is enni. Előbb azért inkább pihentessük egy picit, a sütőből kivéve tűzforró.

És mivel lehet még tölteni? Számtalan variáció lehetséges, fantáziánk szárnyalhat. Mindenféle zöldséget, pl. spenótot, brokkolit, hagymát, különféle sajtokat tehetünk bele. 

Hogy lesz ebből édesség?

Nagyon egyszerűen. Tölteléknek almát vagy más gyümölcsöt veszünk. Igen, a híres francia almatorta is ugyanez (megengedem, a tésztájába lehet cukrot is keverni, de nem kötelező, elég édes lesz a tölteléktől). A cukrot világosbarnára olvasztunk, rádobjuk a felvágott almát (esetleg előtte még egy kis fehérbort), tehetünk bele még ízlés szerint vaníliát, mazsolát). Amikor már elég sűrű, alá- vagy fölé tesszük a tésztát, így csináljuk a borított vagy közönséges változatát, a Tarte Tatin-t. Mindegy, az eredmény ugyanaz: egy könnyen elkészíthető, garantáltan finom almatorta.

Még egy nagyon jó hír!

A tésztakészítés fáradtságát is meg lehet spórolni: nyugodtan használhatunk készen vett, fagyasztott vagy hűtött leveles vagy vajas tésztát, abból is nagyon finomat lehet csinálni. Talán egyetlen hátránya a készen vett tésztáknak, hogy sütés után hamar meg kell enni, nem sokáig tárolhatók. De ez a veszély egy jól töltött quiche vagy almatorta esetében  biztosan nem fenyeget. Nem állnak sokáig: hamar elfogynak.

Quiche receptek a Mindmegettén >>>

Sonkás-tormás quiche >>>