Linzerkarika téli álomkivitelben

A linzerkarika nem hiányozhat a repertoárból, legyen szó bármilyen alkalomról. Sokan őriznek régi, jól bevált recepteket, mások inkább a kísérletezés hívei.

Egy-egy családon belül is sokszor előfordul, hogy más-más recept vagy módszer szerint készül. Van, aki arra esküszik, hogy a tésztába feltétlenül kever némi őrölt diót vagy mandulát, mások számára elképzelhetetlen a linzerkarika házi baracklekvár nélkül, de még arról is megoszlanak a vélemények, hogy a jó linzerkarika apróbb vagy nagyobb átmérőjű legyen-e. Persze a sor hosszan folytatható lenne. Nálunk is megvan a linzerkarika hagyománya, én valahogy mégis szeretek a szokásokon időről időre változtatni.

Ezt az alapvetően omlós tésztából készült, valamilyen jóféle lekvárral egymáshoz illesztett csodás aprósüteményt ugyanis valódi ünnepi díszbe is lehet borítani. Ezúttal (kis túlzással), igazi téli álomkivitelben készült. Színes, illatos és persze a „nem lehet abbahagyni” típusú aprósütemények széles táborát gazdagítja. A tésztába nem került sem dió, sem mogyoró, viszont egy kevés cseresznyepálinka garantálja a ropogós állagot. A tetejére pedig sótlan, aprított pisztáciából és kandírozott cseresznyéből került fel a korona.

A pisztácia nem olcsó mulatság, de ma már kis mennyiségben is lehet belőle vásárolni, és egyre több helyen kínálják a sótlan, pirított változatot. A linzerkarikák egy porciójához, ami 30 darabot foglal magában, mindössze 2-3 dkg-nyira van szükség. A látvány és az ízek azonban a bőségről és ízgazdagságról árulkodnak. Az összeillesztéshez a nyáron gondosan befőzött sárgabaracklekváromból kanalaztam mindegyikbe. Az elkészítésénél csupán a díszítés igényel némi türelmet, de megéri a fáradozást. Ráadásul készítés közben az ember kicsit úgy érzi magát, mintha apró ékszereket varázsolna a tányérra!

Egy jól ismert klasszikus új köntösbe öltöztetése mindig jó mulatság – ráadásul egészen különleges süteményt eredményez.

Pisztáciás-cseresznyés linzerkarika

Hozzávalók:
A tésztához:
25 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz
12 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
2 csomag vaníliás cukor
1 db közepes méretű tojás
1 evőkanál cseresznyepálinka
1 csipet só
A díszítéshez:
10 dkg átszitált porcukor
2-3 evőkanál citromlé
2-3 dkg sótlan pisztácia
5 dkg kandírozott cseresznye
A töltelékhez:
4-5 evőkanál házi sárgabaracklekvár

Elkészítés: A tésztához a lisztet tálba szitálom, hozzáadom a cukrot, a vaníliás cukrot, valamint a csipet sót, alaposan átkeverem. A hideg vajat nagylyukú reszelőn hozzáreszelem, az egészet gyors mozdulatokkal elmorzsolom. A tojást a pálinkával kis tálban elkeverem, majd hozzáadom a lisztes-vajad morzsához, és szintén gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom. Nem kell sokat gyúrni, de fontos, hogy egyenletes legyen a tészta. Ha megvagyok, azonnal frissen tartó fóliába csomagolom, és ½ órára beteszem a hűtőszekrénybe.
Amíg a tészta pihen, a pisztáciát megszabadítom a héjától, éles késsel gorombára vagdosom. A kandírozott cseresznyét szintén felaprítom, nagyjából 3-4 mm-es darabokra.
2 gáztepsit sütőpapírral borítok, a sütőt 170 fokra előmelegítem
A tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vékonyságúra nyújtom, és 4 cm átmérőjű kerek teli és lyukas kiszúró formával annyit szaggatok belőle, amennyit csak lehetséges – a maradék tésztát ismét összegyúrom, nyújtom, szaggatom. Fontos, hogy pontosan annyi kerek, mint amennyi lyukas közepű korong kerüljön az előzetesen sütőpapírral porított tepsire! Nekem ebből a mennyiségből 30-30 korongom kerekedett.

A tepsik tartalmát nagyjából 12-15 perc alatt világos-ropogósra sütöttem. A sütési idő a különböző teljesítményű sütőkben eltérő lehet, a lényeg, hogy ne égjen oda! A kis korongokat és karikákat rácsra helyeztem.
Amíg hűltek, az átszitált 10 dkg porcukrot sűrű krémmé kevertem a citromlével.
Minden lyukas közepű karikát megkentem a mázzal, majd szórtam rájuk a pisztáciából és a cseresznyéből is bőségesen. Óvatosan visszahelyeztem a rácsra, és hagytam megszilárdulni. Nagyjából 10 perc alatt megköt annyira a máz, hogy már nem csúszkálnak a pisztácia- és cseresznyedarabok. A díszítés nélküli korongok közepére egy-egy mokkáskanál házi sárgabaracklekvárt kanalaztam, és mindegyikre helyeztem egyet a lyukas karikából.

Frissen ropogós, másnapra kissé megpuhul. Jól záródó dobozban nyugodtan tárolható akár egy hétig is.