Marcipánkenyérke - egy harapásra

Mi tagadás, jólesik meglepő, mégis gyors süteményeket készíteni Meglepő, mert első pillantásra esetleg másra számít az ember, mint ami valójában, ám az első falatok után egyértelmű: nem lehet abbahagyni a nassolást. Mindemellett ilyenkor az ünnepi ízek, alapanyagok kerülnek előtérbe, ami nálam valahogy biztosan összefügg a marcipánnal. Elfogult vagyok – talán a korábban nehezen hozzáférhető finomság varázsa bűvöl el, talán az íze, vagy hogy soha nem lehet betelni vele? Tény, ami tény, marcipán nélkül nincs ünnepi készülődés! A jó minőségű nyers masszát hol önállóan, hol mandulával, kandírozott gyümölccsel, máskor egyéb ízesítőkkel is fűszerezve használom.

Ha lehet, hosszú eltarthatóságra pályázó finomságokba is belecsempészem. A jól tárolható apróságok receptjeit van, aki gyűjti, van, aki kipróbálja, és van, aki rájön: nincs az a mennyiség, ami erre a sorsra juthat! Őszintén szólva, a töltetlen aprósütemények hűvös helyen eltarthatók lennének karácsonyig, vagy akár még tovább is, ha nem fogynának el nagyon gyorsan. Eddig azonban nem csupán a tesztsütések eredményei tűntek el a tányérról pillanatok alatt, de a már receptként bizonyítottak is. Ez persze rendben is van – sokkal fontosabb és jólesőbb érzés megtapasztalni, hogy ízlik a kísérletek eredménye, mintha mutatós, de nem kívánatos dísztárgyként végeznék a sütik a doboz mélyén.

Kenyeret sütni éppoly jó dolog – valahogy az otthon melegét idézi –, mint aprósütiket. Azon töprengtem, mi lenne, ha kenyér formájú aprósütemény is bekerülne az apróságok sorába, de az ne sós, hanem édes legyen, és persze puha, ellenállhatatlan.

Valahogy így született a mini marcipánkenyér ötlete. Egyszerre szerettem volna meglepő, nagyon finom, de töltelék nélkül is tökéletes, jól tárolható, csinos apróságot elővarázsolni a sütőből.

Bár első pillantásra valóban az apró sós finomságokat idézi, ezen a süteményen jégcukor díszeleg, puha és nagyon mandulás-marcipános. Ráadásul az elkészítése sem bonyolult – kezdők is bátran hozzáfoghatnak.

Marcipánkenyérke

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:
20 dkg nyers marcipánmassza
8 dkg őrölt mandula
7 dkg porcukor
5 dkg süteményliszt
1 db közepes méretű tojás szétválasztva
1 teáskanál rum
1 evőkanál jégcukor a díszítéshez

Elkészítés: A sütőt 175 fokra előmelegítem. Egy nagy tepsit sütőpapírral bélelek.
A porcukrot és a lisztet mély tálba szitálom, a marcipánmasszát nagylyukú reszelőn lereszelem. Érdemes a marcipánt előzetesen hűtőszekrényben tárolni, hidegen sokkal könnyebb vele dolgozni. Hozzámérem az őrölt mandulát, majd az egészet gyors mozdulatokkal elmorzsolom. Végül hozzáadom a kissé felvert tojásfehérjét, valamint a rumot. Az egészet tésztává formálom. Zsiradékra nincs szükség, a mandula és a marcipán olajtartalma bőven elegendő a süteményhez. A tésztát hosszú hengerré formálom, frissen tartó fóliába csomagolva 1 órára hűtőszekrénybe helyezem pihenni.

A pihentetett tésztahengerből 35 kis szeletet vágok, amelyeket szabályos, nagyjából 4 cm hosszú, 1 cm széles kenyérré formálok.

A kis tésztákat az előkészített tepsire rakosgatom. Mindegyik tetejét éles késsel 3-4 vágással dekorálom. A tetejüket tojássárgájával vékonyan megkenem, jégcukorral megszórom. 15-18 perc alatt világosra sütöm. Rácson hűlni hagyom.

Teához, kávéhoz, desszertborokhoz egyaránt tökéletes. Uzsonnapapírral elválasztva, jól záródó dobozban 1-2 hétig is elállna, ha közben el nem fogyna.