Mesés háromszögek – egyszerű, gyors sütemény a tepsiből

Szívesen készítek olyan egyszerű, elronthatatlan finomságokat, amelyeket jószerével csak bele kell halmozni egy tepsibe. Szeretem izgatottan várni, amíg megsül, majd kíváncsian fürkészni az arcokat, hogy az első falatok elnyerik-e a társaság tetszését. Ezeknél a süteményeknél mindig az okozza a legnagyobb kihívást, hogy tökéletes legyen az állaguk, ízük. Persze bármilyen összejövetelről legyen szó, aranyszabály, hogy az ember ne kísérletezzen, jól bevált recept szerint készítsen sikerdarabot. Néha azonban megesik, hogy a dolgok másként alakulnak.

Viszonylag szűkre szabott időben szerettem volna valami ínyencséggel előállni, de hiába idéztem fel jól bevált recepteket, valahogy csak nem sikerült háttérbe szorítani kísérletező énemet, és egyre nagyobb kihívást éreztem a helyzetben: mégis valami újdonsággal kellene előállni. Pásztáztam a hozzávalókat rejtő polcokat, rakosgattam az eszközöket, és a kezemben egy csomag aszalt sárgabarackkal kutakodtam, mit is süssek? Az idő persze egyre fogyott – mintha valami verseny résztvevője lettem volna –, én meg egyszerre küzdöttem az ötleteléssel, no és a megfelelő hozzávalók levadászásával. Arra gondolni sem lehetett, hogy bármit is beszerezzek, csak abból tudtam dolgozni, ami itthon akadt.

A zacskó a barackokkal csak nem akart kikerülni a kezemből, ami már több, mint gyanús momentumnak ígérkezett, így hát fogtam a tartalmát, beáztattam egy kevés langyos vízbe, majd alaposan leöblítettem, újra vizet mertem rá. Mindeközben egyre jobban formálódott a recept a fejemben: valami könnyű, mégis gazdag, aromás és színes finomság… Aztán habozás nélkül realizáltam is, és megszületett az aszalt gyümölcsökkel, marcipánkockákkal gazdagon megpakolt könnyű háromszögek receptje.

Innen már csak a sütőig kellett eljutni, aztán pedig várni a szeleteléssel, majd az arcokat, hogy eltaláltam-e az ízek harmóniáját, megfelelő-e az állaga. Mire komolyabban felocsúdtam, már egyetlen huncut háromszög sem árválkodott a tányéron, és többen rögvest a recept iránt érdeklődtek. Hát így lettek egy zacskó tartalmából – kis rafinériával, meg néhány alapanyag felhasználásával mesésen finom háromszögek.

Mesés háromszögek – aszalt gyümölcsökkel, marcipánnal

Hozzávalók egy 22 x 22 cm-es négyzet alakú tepsihez:
20 dkg aszalt sárgabarack
10 dkg aszalt szilva
5 dkg aszalt vörösáfonya
10 dkg aprított, kandírozott citrushéj
10 dkg nyers marcipánmassza
2 db közepes méretű tojás
2 púpozott evőkanál kukoricakeményítő
1 púpozott evőkanál rétesliszt
15 dkg porcukor
½ mokkáskanál sütőpor
25 dkg krémes ricotta
½ dl fehérrum
2 dkg hámozott, szeletelt mandula
A tálaláshoz:
vaníliával kevert porcukor

Elkészítés: A barackokat langyos vízben átmostam, néhány percig puhítottam, majd nagyjából 1 cm-esre kockáztam. A puha aszalt szilvát, valamint a marcipánt is ekkorára daraboltam. Tálba szórtam, hozzákanalaztam a vörösáfonyát és a citruskockákat. Alaposan elkevertem.
Az egész tojásokat keverőtálba ütöttem, hozzákanalaztam a porcukrot, és a konyhai robotgép habverőjével 4-5 perc alatt krémesen fehérre kevertem. A fokozatot alacsonyabbra állítottam, hozzáöntöttem a rumot, majd a ricottával tovább kevertem. Végül belekanalaztam a sütőporral elkevert kanálnyi lisztet, két kanál keményítőt. Az aprított gyümölcsöket és a marcipánt alaposan elkevertem a tésztában.
A sütőt 175 fokra előmelegítettem. A levehető aljú, négyzet alakú tepsibe sütőpapírt terítettem, akkorát, hogy a peremére is bőségesen jutott. Az előkészített tésztát belekanalaztam.
Betettem a sütőbe, fél óra elteltével rászórtam a lapra szeletelt mandulát, további 10-15 percet sütöttem. Összesen 40-45 perc alatt világosra sül, nem szárad ki – érdemes tűpróbával ellenőrizni, hogy mindenhol átsült-e!

A süteményt kivettem a tepsiből, rácson hagytam hűlni, de még melegen alaposan meghintettem vaníliával kevert porcukorral. Hidegen 16 kockára vágtam, majd mindegyiket átlósan még egyszer félbevágtam – így 32 kis háromszöget kaptam.

Annak ellenére, hogy nem tartalmaz semmiféle zsiradékot, a ricottának köszönhetően kellemesen szaftos az állaga, a rengeteg gyümölcs és a marcipán pedig valami mennyei csemegévé sül. Jóllehet soknak tűnhet a belelöttyintett rum mennyisége, de valami olyan káprázatos aromával tölti el az egész süteményt, hogy vétek lenne kevesebbel beérni.

Hétvégére, családi süteményként, baráti társaságba ajándékként egyaránt tökéletes és nagyon-nagyon ízletes sütemény!