-
Ha biztos választ akarsz, kérdezd szakácsainkat!
-
Melyik diéta a legjobb?
Válaszd ki, melyiket tudod a legjobban betartani, miben szerepelnek olyan ételek, amelyek kedvedre valóak.
-
-
Megújultak játékaink!
A gyümölcsszüret és a gofris játék mellett már puzzle és palacsintás játékunk is van! Kipróbálod?
-
Muffinmánia
Egy vaskos szakácskönyvnyi muffinrecept vár... Sósak, édesek, csokisak, gyümölcsösek...
Pistuc konyhai kavarásai
Cikk mentése
Cikk megosztása
MySpace
Facebook
Google Bookmarks
Windows Live Favorites
Yahoo MyWeb
Yahoo Bookmarks
Cikk küldése
Cikk nyomtatása
Cikk mentése
Pistuc konyhai kavarásai
Cikk mentéshez be kell jelentkezni!
Cikk elküldése
Kereken fél éve, kényszerűségből ragadtam kezembe a főzőkanalat, amely aztán elég „ragadósnak” bizonyult - legalábbis néhány napnál hosszabb időre azóta sem váltunk el egymástól. Korábban soha nem kuktáskodtam, mi több, el sem tudtam képzelni, hogy a kávé- vagy tojásfőzésnél többre is képes lehetek.
Én voltam a legjobban meglepődve, hogy milyen hamar feltalálom magam a konyhában: mintha egy láthatatlan kéz vezetné az enyémet. Az első sütemény, az első leves - a sorrend sokat elárul - sikeres fogadtatásán felbuzdulva sorra leptem meg szeretteimet, ismerőseimet kreálmányaimmal (én is ettem belőlük). Talán ehetőek voltak, mert a kóstolók percek alatt elfogytak. :)
Pogácsa vagy muffin? Ha van benne mák, nekem édesmindegy...
Beléptem tehát egy ismeretlen világba, amelyben egyelőre csak bukdácsolgatok, de amelyben már eddig is nagy örömömet leltem. Ezt az örömöt, a felfedezés örömét szeretném megosztani veletek, illetve bátorítani a főzőkanállal csak most barátkozó társaimat: ne féljetek például a rántáskészítéstől, a habarástól vagy a hagymapirítástól - lesz ennél még sokkal nehezebb dolgotok is :)
Ajánlom ezt a blogot mindenekelőtt édesanyámnak, aki már egy másik, szintén ismeretlen világ lakója. Remélem, figyel, és egy kicsit büszke rám. Az a bizonyos láthatatlan segítő kéz ugye csakis az övé lehet...?
Hozzászólás a cikkhez
Hozzászólások
Összes hozzászólás: 8 db-
8. pistuc2010. február 3. 08:48Kedves Zsóka, nálunk is működhet a dolog, mert a múltkor azt mondta, mikor eljött hozzám: nem is muszáj beszélgetnünk, ha épp nincs miről, elég a jelenlétem is, az, hogy ott vagyok mellette.
Szép napot itt is tenéked! -
7. kzsóka2010. február 2. 08:52Kedves P., a tölteléknél még maradt kb. 3 karakter, itt fejezem be. Remélem, ízleni fog, ha kipróbálod. Azt hiszem, barátodon a sütin kívül azzal is segíthetsz, ha nagyon rossz napjain is mellette vagy, meghallgatod(barátnőmmel erről már történelmünk van, és bevált, bár lehet, h ez nőknél jobban működik genetikai különbségek okán), mindenesetre kitartást hozzá!
Minden jót! Zsóka -
6. pistuc2010. február 1. 11:47Kedves MartikaP!
Köszönöm megtisztelő soraidat, igazán jólestek; most szükségem is van a biztatásra, mert az egyik barátom bajban van, és úgy tűnik, én vagyok az egyik legfőbb támasza. Milyen jó, hogy egy kicsit már tudok sütni, és megvigasztalhatom egy kis édességgel!:)
Tudod, mikor elkezdtem a blogírást, komoly kétségeim voltak: ugyan mi újat mondhatnék annak a sok ezer embernek, aki évek-évtizedek óta süt-főz. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor - az azóta már, veled együtt, kedves ismerősökké váló - mindmegette-törzsvendégek az útmutatóm alapján készítettek először pl. fokhagymakrémlevest vagy vaníliás kukackát, és nagyon meg voltak elégedve:) Ám ha úgy adódik, te is légy kritikus velem, mert ebből is tanulok.
És hiszem, hogy nem tűnhetünk csak úgy el, nyom nélkül a világból; amikor Anyu elment, néhány nappal később fehér galamb szállt az ablakpárkányunkra. Apám kinyitotta az ablakot, és még akkor sem szállt el, csak nagy sokára. No most megyek.
Szép hetet kívánok!
Pistuc -
5. MartikaP2010. január 30. 12:46Kedves Pistuc! Orommel olvastam ismet a blogodat, aminek a vegere erve elerzekenyultem egy kicsit. A kenyszer nagy ur! Ez kiderul ebbol az irasodbol is, a sors neha megtrefal minket. Sokszor olyan dolgokat kenyszerulunk csinalni, amit soha nem is gondoltunk volna. De en ugylatom Te nagyon jol vetted az uj akadalyt! - Amihez szivbol gratulalok Neked, legalabb ilyen akaraterot, kitartast kivanok az elet minden teruleten, mint a konyhaban! Biztos vagyok benne, hogy az Edesanyad , abbol az uj vilagbol , lathatatlanul is fogja a kezedet es nagyon-nagyon buszke a fiara! Szep napot es hetveget kivanok!
-
4. pistuc2009. november 24. 18:02Kedves Mária!
Még kevéssé ismerem Jamie Oliver munkásságát, de ezentúl jobban odafigyelek rá:) -
3. szmaria452009. november 24. 17:48Annó, kezdő háziasszony koromban szakácskönyvből tanultam főzni, rengeteget elrontottam, én is azt hittem, hogy soha nem fogok tudni normális ételt főzni. Aztán évek során rájöttem, hogy fantázia és idő kell, nó és bátorság, hogy kipróbálja az ember magát e téren is. Mióta nyugdijas vagyok, sok időm van és ezidő alatt tanultam meg például az ugymond: habos-krémes tortákat- sütiket készíteni családom nagy-nagy örömére. Egye jobban megy a süti készítés, és ez azért is jó érzés, mivel 64 évesen is tanulok és kipróbálom magamat e téren. Olivert régóta ismerem, még egy külföldi adon ment fiatalkori sorozatából. Az tetszett, hogy munka közben mindig mondta, hogy miért jó így, vagy úgy csinálni. Szívesen látnám magyar tv-ben is főzni. Üdv: Marika
-
2. pistuc2009. november 23. 15:55Kedves Katalin!
Remélem, így lesz...
Köszönöm
P. -
1. Borbely Katalin2009. november 22. 13:41Meleglelkusegrol tanuskodo cikk. Egesz bizosan sikeres leszel, mert tutti, hogy az "bizonyos iranyito kez" sohasem fog cserben hagyni...
