Pita, a lapos kenyerek alfája és omegája

A pita az első kenyerek és az első receptek egyike. A vízzel elkevert lisztből sütött lepény egymástól függetlenül a világ különböző pontján, sokféle néven, de hasonló alakban született meg. A tűztől meleg kövön vagy a cserépedény, esetleg a kályha – mint az indiai tandoor - belső falán sütött friss kenyér még manapság is sok nép konyháján megtalálható.

Ami a görögöknél a pita, az Indiában a naan vagy a chapati, de ide sorolható többek között a taljánok pizzája, a kolumbiai arepas, a perzsa lavash, a norvég lefse, a mexikói tortilla vagy barbari, vagy épp az etióp injera.

Ezek a lapos kenyerek nem csak köretként szolgáltak, hanem feltekerve vagy félbehajtva szendvicseket készítettek belőlük, illetve evőeszközéül szolgáltak a szaftosabb fogásoknak. Tipikus példa az indiai naan, amivel könnyedén felkanalazható bármilyen curry.

A kenyerek sokfélesége a különböző tájegységekre jellemző gabonák és egyéb alapanyagokon túl a technológián is múlt. Míg sok helyütt - például Mezopotámiában - csak vízzel kikevert őrleményből készült a kenyér, addig az élesztővel kísérletező és azt gyakorta használó egyiptomiak már ezzel az anyaggal együtt készítették a kenyeret. Az így kapott tészta a hő hatására felpuffadt, és a kihűlt kenyér belsejében tölthető zseb keletkezett.

A kenyerekhez leggyakrabban használt alapanyag a búza, de készíthető rozs-, rizs- vagy kukoricalisztből, illetve teljes kiőrlésű lisztekkel kevert változataikból. A lapos kenyerek ezen kívül különféle fűszerekkel is ízesíthetőek, s a tésztába süthető alapanyagok száma szinte végtelen.

A lepénykenyerek közvetlenül fogyasztás előtt is ízesíthetőek, ugyanis ilyenkor gyakorta előfordul, hogy a kenyeret kis zsiradékon megpirítják, átmelegítik őket, esetleg a tésztába tett töltelékkel ilyenkor sütik össze, mint az olasz szendvicskenyér, a piadina esetében. Esetleg a fokhagymás ghível, azaz tisztított vajjal megkent indiai naan esetéből kiindulva a fűszeres zsiradékkal meg is locsolhatjuk, kenhetjük a kisült lepényeket.

A sokféle lapos kenyér közül talán az egyik legismertebb a közel-keleti és a Földközi-tenger térségébe tartozó konyhák lapos kenyere, a pita, más néven khubz vagy taboon. Az arab térséghez tartozó khubz eredete az Indus vidéki tandoor kemencében sült kenyerekig vezethető vissza, ami a mai napig jól felismerhető, hiszen az arab kenyeret sok esetben ma is tanduurban, egy indiai eredetű kemence belső falán sütik.

A pita (πίτα) név eredete visszanyúlik egészen az ókori Görögországig, jelentését tekintve jól jellemzi a ma ismert kenyeret, ugyanis a pita lapos, vékony réteget jelent. Az évezredes múlttal rendelkező kenyérféle a 21. században is megállja a helyét, és megannyi módon felhasználhatjuk. A pitát általában a különféle húsételek mellé kínálják, illetve a húst és a hozzá tartozó szószokat, köreteket a pitába tekerik, vagy abba töltve kínálják.

A pita segítségével - a különböző nemzetek lapos kenyérre hangolt receptjeiből merítve - könnyedén készíthetünk előételeket, főételeket vagy változatos szendvicseket, sőt a pitát is elkészíthetjük mi magunk.

A lepénykenyér elkészítéséhez semmi másra nincs szükség, csak lisztre, némi élesztőre és vízre. A rugalmas, kör alakúra nyújtott tésztát pedig kisüthetjük a sütőben, vagy akár egy száraz serpenyő vagy palacsintasütő is megteszi. Ez utóbbiak használatakor arra ügyeljünk, hogy a tészta belsejében képződő forró gőz könnyedén utat talál a tésztán lévő repedéseken keresztül, és akár égési sérüléseket is okozhat. Ha különféle őrleményeket, extra alapanyagokat is adunk a tésztához, arra figyeljünk, hogy ezek az adalékok könnyedén megéghetnek, amíg a kenyér sül.

Ha nincs kedvünk pitát készíteni, akkor szinte bármelyik nagyobb élelmiszerboltban hozzájuthatunk, sőt az albán, görög, török vagy keleti pékségekben is vehetünk belőle. A pita mérete általában a 10 centiméteres átmérőtől kezdve nagyjából a 25 centis átmérősig terjed.

A friss pitával ellentétben a bolti, előre megsütött pitát fogyasztás előtt érdemes átmelegíteni, amire nagyon jó módszer, ha kis olívaolajon lepirítjuk a kenyeret. Az olívaolajba tehetünk egy kis zöldfűszert is, a görögös vacsora mellé dukál az oregánó vagy a bazsalikom, de a kakukkfüvet vagy egy kevés indiai fűszerkeveréket is kipróbálhatunk.

A kenyeret nem csak köretként kínálhatjuk, hanem két pita közé tehetünk felvágottat, sajtot, majd száraz serpenyőben összesüthetjük. Az így kapott szendvicset – a pita méretétől függően – vághatjuk 2-4-8 darabba is. Ez a fajta szendvics nem csak melegen, de hidegen is nagyon finom. Önmagában, különféle szószokkal vagy saláta mellé is kínálhatjuk.

Tipikus közel-keleti menü a pitával tálalt hummusz vagy padlizsánkrém, azaz a baba ghanoush. Ezeknél az ételeknél az étkezés folyamán a pita nem csak köretként, hanem evőeszközként is szolgál. Természetesen ezek az egyedi ízvilággal bíró szószok a különféle töltött pitákban is szerepet kaphatnak.

A zsebesre sütött pitát természetesen érdemes megtölteni. A töltésnél ügyeljünk arra, hogy a tészta csak bizonyos súlyt képes megtartani, ha túltöltjük, repedni fog, és a tartalma kiömlik. Szintén óvatosan kell bánni a folyékony összetevőkkel, a szószokkal és a nedves zöldségekkel, mert ezek is könnyen feláztathatják a tésztát, és a batyu menthetetlenül kiszakad. Jobb és biztosabb módszer, ha a zsebbe szánt falatokat a vékony, nagyobb típusú pitára helyezzük, és feltekerjük azt, majd legalább az egyik végét alufóliába fogjuk.

Ezekben a tekert vagy töltött pitákba nagyon jól mutatnak a falatnyi pirított húsok, a különféle saláták, de sajtokkal, grillezett zöldségekkel is megtölthetjük őket. Klasszikus változatnak számít a görög gyros, ahol a lesütött sertés-, csirke- vagy bárányhús mellé salátát, némi tzatzikit és sok esetben sült krumplit is csomagolnak, de ezekben a tekercsekben szinte bármilyen ételt újra alkothatunk szendvics vagy wrap formájában. Azoknál a szendvicseknél, ahol nem a zsebet használjuk ki, ott érdemes nagyobb, vékonyabbra nyújtott pitát venni, mert azt sokkal könnyebb feltekerni is, másrészt finomabb, ha a szendvicsben csak vékony rétegekben van jelen a kenyér.

A megmaradt raguk is tökéletes helyre lelnek benne, de ha valami egyszerűbbre vágyunk, akkor csupán néhány szelet felvágottat és sajtot is fel lehet tekerni. Igazi olasz hangulatot teremthetünk, ha prosciuttót és mozzarellát halmozunk a pitába, amihez dukál egy kis maroknyi rukkola is, esetleg néhány szelet parmezán. Az eredmény garantáltan egyedi szendvics. Ezekből a tekert pitákból kétujjnyi szeleteket is vághatunk, s ha fogpiszkálóval rögzítjük, akkor már készen is vannak a gusztusos előételnek szánt falatkáink.

A pitát rokona, a pizza helyett is használhatjuk. A kisebb korongokon egyedi ízvilágokat teremthetünk, minden családtagnak megalkothatjuk a maga kedvenc kis pizzáját. A pitapizza készítés a gyerekek számára is jó móka, és közösen hamar elkészül az ebéd vagy a vacsora.

Pita

Hozzávalók:
30 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2,5 dkg élesztő
3 dl langyos víz
2 csipet cukor
2 csipetnyi só
2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés: Az élesztőt egy kis tálban elmorzsolom, hozzáadom a cukrot, és addig morzsolom tovább, amíg az élesztő megfolyósodik. Ekkor a langyos vízhez öntöm. A szobahőmérsékletű liszthez hozzáadom a sót és az élesztős vizet, majd kézzel vagy a robotgép tészta karjával addig gyúrom, amíg sima felületű, rugalmas tésztát nem kapok. Ekkor nagyobb tálba fektetem, konyharuhával letakarom, és hagyom, hogy a duplájára keljen.
A megkelt tésztát vékonyan lisztezett deszkán átgyúrom, majd 8-10 gombócra szedem. A gombócokat szintén átgyúrom, majd konyharuhával letakarom, és legalább 10 percet hagyom pihenni. Ezután korongokká nyújtom a gombócokat, újra takarom, és még fél órát pihentetem a tésztát.
Végezetül sütőpapíros tepsire teszem a korongokat, és 200 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsütöm. Sütő helyett száraz serpenyőben is készíthetjük a pitát. Ilyenkor egy tiszta konyharuhával érdemes a serpenyőbe lenyomni, hogy jobban átsüljön.

Házi naan

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
7 g szárított élesztő
1 teáskanál só
3-4 evőkanál tejföl
nagyon kevés langyos víz

Elkészítés: Az alapanyagokat összedolgozom, majd egy konyharuhával fedett tálban kicsit hagyom kelni. Ezután egyforma gombócokra szedem, és finoman lisztes deszkán vékony lapokat nyújtok belőle. Forró, száraz serpenyőben sütöm úgy, hogy egy tiszta konyharuhával le-lenyomkondom a serpenyő fenekére, és ügyelek rá, hogy ne égjen meg.