Óvatosan írnék a húsokról, hiszen bloggertársaim, a Húsmuskétások sokkal avatottabb szakértői a témának – remélem, ők is elnézik, hogy most kivételesen a húsos pultra könyökölök. :)
A kirántott csirkét, azon belül is a csirkecombot, egész pontosan a csirke-alsócombot, nem egyszerű elkészíteni. Míg a vékonyra vert karajszelet vagy a fasírtpogácsa zokszó nélkül átsül, a csirkecomb, ha egy kicsit is korosabb vagy izmosabb a kelleténél, nyers marad, a panírbunda meg szénné ég. Egy korai próbálkozásom során például palacsintatésztába forgattam a combokat – ahogy nagyanyámtól láttam –, ám a bunda három perc alatt megsült, a csirkuci meg nyers maradt. Jobb híján szénné égettem a tojásköpenyt, majd amikor a hús megpuhult, lefejtettem a borítást, s úgy ettük a csupasz combokat. Tiszta Neander-völgy...:)
Kirántott csirkét azóta se sütök szívesen, pedig szeretem. Tegnap azonban kezembe került egy régi-régi Keravill-receptkönyv (hogy mik voltak...!), az oldalakat lapozgatva pedig mit látnak szemeim: magyaros rántott csirkecomb. No több sem kellett Pistucnak! (Fokhagymából „természetesen” az eredeti receptben szereplőnél jóval többet használtam, de szerintem lehet még fokozni...)
Hozzávalók:
4 rántani való csirke-alsócomb
8-10 nagy gerezd fokhagyma
tej
1 kisebb vöröshagyma
2 kicsi egész tojás
liszt
zsemlemorzsa
só
őrölt feketebors
pirospaprika
Elkészítés: Sütés előtti este hosszúkás tálba, egymás mellé fektetjük a megmosott csirkecombokat. Legkevesebb 6 gerezd fokhagymát lereszelünk vagy szétzúzunk (esetleg vegyesen), és kb. 4 dl tejjel jól elkeverjük. Ezt ráöntjük a combokra úgy, hogy legalább félig ellepje azokat. Szükség esetén pótoljuk a tejet, de ilyenkor kanállal párszor belekavarunk a tálba. A másnapi sütésig hűtőszekrénybe téve, lefedve, s néhány óránként megfordítva pácoljuk a combokat.
Sütés előtt fél órával konyharuhával leitatjuk a tejet a húsról, majd megsózzuk, megborsozzuk (a bőre alatt is!), és állni hagyjuk.
Addig elkészítjük a panírt: mély edényben felverjük az egész tojásokat, belereszeljük a lehéjazott vöröshagymát és a maradék fokhagymagerezdeket.
Egy tányérba lisztet szórunk (kb. 5 dkg), egy másikba pedig zsemlemorzsát (kb. 8 dkg), utóbbihoz pedig belekeverünk egy teáskanál őrölt pirospaprikát.
A fél óra elteltével bepanírozzuk a combokat: először lisztbe, aztán a hagymás tojásba, végül a paprikás zsemlemorzsába forgatjuk, utóbbit kicsit rá is nyomkodjuk, majd sütésig tálcára tesszük.
A rántott húsokat többnyire olajsütőben sütöm. Szerintem biztonságosabb, mert nem fröcsög ki az olaj, és forgatni sem igen kell a húst. Fritőz híján egy nagyobb lábos vagy palacsintasütő is megteszi, régen ez utóbbit használtam ilyen célra.
Maradva az olajsütőnél, 170 fokon 12 percig sütöttem a combokat – azaz ugyanannyi ideig, mint korábban, ám most láss csodát, szépen átsültek! A tejben áztatásnak köszönhetően omlósabb lett a comb, és a hagymafélék is megtették hatásukat: noha nem éreztem ki az ízüket, aromásabb volt a hús. (Azt hiszem, lehet még emelni azt a hagymaadagot). :)
S ha már úgyis fritőzöztem, köretként rántott cukkinikarikát szolgáltam fel, saját termésből, majonézzel, aminek legalább akkora sikere volt, mint a – végre puha – rántott csirkének.
Még le sem nyeltem a csirkecsontot (vau!):), máris újabb kísérleten töröm a fejem: jelesül hogy a számos változatban kapható fűszeres sültcsirke-sóval szórom majd be a nyers combokat só helyett, a rántott karajnál bevált módszert követve pedig prézli és darált dió keverékébe forgatom a combokat (melleket) a natúr prézli helyett.
Mondtam már, hogy szeretem a fűszereket?
Jó étvágyat kíván:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.