Steak-sztori

Eredetileg a "szép darab hús" anatómiai származása szerint lehet bélszín, hátszín vagy T-Bone steak, rumpsteak, filet, stb.. Különböző országokban másképp vágják, darabolják a húsokat. Másképp Olasz- vagy Németországban, egész másként Amerikában.

Magyarországon rendesen vágott steaket találni sajnos nehéz, az úgynevezett T-bone steak pedig hentestől szinte beszerezhetetlen, hiszen nálunk nem úgy darabolják a húst, hogy a csonton rajta legyen a bélszín és a hátszín is (ez ugyanis a T-Bone vagyis a t-csont lényege).

Sajnos nem csak a darabolás miatt nehéz megfelelő steak-et találni: a másik probléma, hogy a hazánkban kapható marhahús nem mindig alkalmas a frissen sütésre, ehhez ugyanis gyorsan növő húsmarha kellene, amely hamar eléri a megfelelő nagyságot, így méretes, de még kellően gyenge marad a husa.

Előkészítés

Ha mindezek ellenére mégis sikerül beszerezni az áhított "szép darab húst", jöhetnek az előkészületek, a klasszikus marhasteaket ugyanis sütés előtt napokig érdemes pácolni, elsősorban olajban, amit sokféleképpen ízesíthetünk, fűszerezhetünk. Mindenekelőtt hártyázzuk le a húst, töröljük szárazra. Szórjuk be durvára tört borssal, tegyük mély edénybe, és öntsünk rá annyi olajat, hogy teljesen ellepje. Hűtőben érleljük lehetőleg pár napig.

Sütés

4-5 nap pácolás után vegyük ki az olajból, csepegtessük le. A sütőt melegítsük elő 250 fokra. Egy serpenyőbe öntsünk kevés olajat, forrósítsuk fel. Tegyük bele a húst, sózzuk meg, majd süssük minden oldalát gyorsan pirosra. A lényeg, hogy kéreg süljön a húsra, ami megakadályozza a húsnedvek kiszivárgását. Ezután tegyük a húst egy tepsibe, toljuk a sütőbe.

Nagyságtól és a sütés kívánt mértékétől függően süssük 3-4 percig, így angolos lesz a hús, 5-6 perc alatt viszont teljesen átsül. Ezenkívül ízlés szerint fűszerezhetjük a húst fokhagymával, mustárral is, de vigyázzunk, hogy ezek ne égjenek meg az elősütéskor.

Ki hogy szereti...

Aszerint, hogy mennyire sütik meg a húst:
- lehet véres (rare, saignant) - így eszik általában Angliában és Franciaországban, nálunk viszont szinte soha
- közepesen megsült (medium, a point) - így eszik a németek
- és jól átsütve (welldone, bien cuit) - mifelénk ez a szokásos.

Egye mindenki úgy, ahogy kedvét leli benne... Ízlések és pofonok különböznek! És ez így van jól...