Először egy tavaly őszi teljesítménytúrára sütöttem hókiflit, afféle kalóriapótlóként. A töltelék – minő meglepetés – mák, illetve saját főzésű szilvalekvár volt. A 30 kilométert egyébként szintidőn belül teljesítettük (köszönjük a tapsot!), leszámítva a hókifliket, mert azok már a táv felénél elfogytak.:) Legutóbb a hét végi családi összeröffenésre sütöttem - az öt gyerkőcre tekintettel - dupla adagot, ám ennek a többszöröse is simán elfogyott volna.

Nagy kedvenc lett tehát a hókifli minálunk, olyannyira, hogy már az eddigi abszolút favorit vaníliás kukacka elsőségét is veszélyezteti... Ám miért ne lehetne két első helyezett?

Minden a recepttel kezdődött...

Virágot a virágnak!

Külön bejáratú hókiflikreálmányomat a Mindmegette alapjaira építettem – hadd gratuláljak ezúton is Kovács Ibolya nagyszerű receptjéhez. Az az igazság, hogy megpróbálkoztam egy tejföl nélküli, élesztős recepttel is, de a tekerés fázisában szétszakadt a tésztája, nem tudtam kiflentyűket formázni belőle. :( Ekkor jött az ötlet, hogy kombinálom Ibolya receptjét eme másikkal: nagyszerű hókiflik születtek belőle, azóta felváltva sütöm az Ibolya-félét meg a fúziósat. Na de sok beszédnek... szóval lássuk a receptet, mert még elolvad a hó, és aktualitásukat vesztik a kiflik. :)

Mi kell a kredencből?

- konyhai mérleg
- egy mély keverőtál
- a szájánál kb. 8 cm átmérőjű, vékony peremű (üveg)pohár vagy hasonló méretű pogácsaszaggató a tészta szaggatásához
- a mákfőzéshez egy nagyobbacska edény fedővel
- poharak, kanalak
- gáztepsi sütőpapírral bélelve
- citromreszelő (ha nincs a készleten citromhéj)
A nyújtáshoz (rétes)lisztezett gyúródeszka és sodrófa

Klassz(ikus) hozzávalók

Mi kell a hókiflihez? (kb. 35 darabhoz)

- 42 dkg finomliszt és 8 dkg grahamliszt keveréke (vagy 50 dkg finomliszt)
- 20 dkg sózatlan étkezési sertészsír
- Egy kis pohár (175-200 ml) 20%-os tejföl
- 1 zacskó instant élesztő (megfelel 2,5-3 dkg friss élesztőnek, keresd a zacskón a feliratot)
- csipetnyi show
- 1 dl tej
- 2 evőkanál kristálycukor
- 1 evőkanál reszelt citromhéj
- a szóráshoz vaníliás porcukor

Mi kell a töltelékhez? (amennyiben a kiflik felét mákkal, felét lekvárral töltjük meg)

A máktöltelékhez:
- 20 dkg darált mák
- 20 dkg porcukor
- 1 citrom reszelt héja
- 2 dl tej

A lekvártöltelékhez:
- sűrű szilvalekvár (más édes lekvár is jó, csak ne legyen híg)

Irány a hűtő, cipócskám!

Hogy lesz ebből hókifli?

Az igazat megvallva, a hókifli nem tartozik a leggyorsabban elkészíthető sütemények közé, elsősorban a töltése igényel időt és odafigyelést. Persze ez is csak gyakorlat kérdése. Higgyék el, kedves Olvasóim, ha nekem sikerült, Önöknek biztosan menni fog. :)

A hozzávalók kimérése után, bemelegítésként keverjük el az instant élesztőt 1 dl langymeleg, 2 kanál kristálycukorral dúsított tejben. Néhány perc alatt szépen felfut, addig dobjuk egymásra a lisztet, sót, reszelt citromhéjat, a szobahőmérsékletű zsírt, és öntsük bele a langyos tejfölt. Ügyesen gyúrjuk össze őket, majd adjuk hozzá az élesztős tejet is. Folytassuk a gyúrást-dagasztást mindaddig (kb. néhány percig) :), amíg a tészta elválik az edény falától, vagy legalábbis már nem cuppan rá nagyon.

Emelem poharam!

Rugalmas, ám puha masszát kapunk, amit kissé nehéz lenne kinyújtani, ezért tegyük kb. fél órára a fridzsider leghűvösebb polcára. Ezalatt a fentebb közölt arányokkal készítsük el a máktölteléket (ennek menetét lásd a bejglireceptnél). A lekvár is menjen a hűtőbe, hogy kissé megdermedjen. (Figyelem! Lassan beizzíthatjuk a sütőt 220 fokra.)

A hűtőből kivett tésztát osszuk 2 cipóba, majd az egyiket mindjárt dugjuk is vissza ugyanoda. A másikat tegyük lisztezett gyúródeszkára, és sodrófával vasaljuk vékonyra, kb. 4 milliméteresre. Ezután pohárral vagy pogácsaszaggatóval vágjunk korongokat a tésztából mindaddig, amíg a leeső részek újranyújtásával el nem fogy az anyag. A kész korongokat a tenyerünkkel elliptikusan kissé lapítsuk szét, hogy egy picit nagyobbak legyenek (mivel a kelés miatt időközben megvastagszanak, amúgy sem árt vékonyítani).

Következik a fő attrakció, a korongok megkenése és kiflentyűsítése. Én természetesen a mákkal szoktam kezdeni. :) Ha jól osztottuk el a tésztát (aminek a fele ugye még a hűtőben van), akkor most kb. 18 korongocska mosolyog ránk a gyúródeszkáról. A töltési módszerem a következő: a korong szélesebb, hozzám közelebb eső ívétől mérve kb. 1 cm-re nagyjából 3 teáskanálnyi mákot teszek (a lekvárból kevesebbet), a kanállal óvatosan megnyomogatom, hogy egyenletesen vastag legyen (de nem terítem szét), majd ráhajtom a tésztát úgy, hogy észak felé elzárja a töltelék útját. Ezután a korong alsó részét hajtom vissza a felsőre, magam felé – ezzel a nehezén túl vagyunk.

 

A végek őrzői

Most a tésztarúd két végét zárom le oly módon, hogy mindkét oldalán csavarok néhányat rajta, majd elnyomkodom. Ha a töltelék ki akarna jönni, fakanál nyelével még időben visszatoloncolom. A megtöltött tészta ilyenkor egy kis delfinre hasonlít. :) A formázás utolsó stádiuma következik: az egykori körívek illesztésénél varratszerűen összecsípem a tésztát, hogy kis pereme legyen, majd úgy forgatom a delfineket, hogy a varrat nagyjából alulra essen.

Ezután az egészet csinos kiflialakúra görbítem, majd ha mindenikkel eljátszottam ugyanezt, egymástól 2 centiméterre elrendezem őket a sütőpapíros tepsiben. A kimaradó kifliket hűtőbe teszem, és a második adaggal együtt sütöm meg. Leírva kissé bonyolultnak tűnhet mindez – főleg ha én írom -, de higgyék el, nem az.

Áldozati kiflik

Egy mondat erejéig visszatérnék a töltésre, mert szerintem ez a hókiflikészítés alfája és rómeója: ha túl sok a mák/lekvár, vagy rosszul helyeztük el, a töltelék kifolyik az illesztéseknél, s így nem lehet rendesen lezárni a tésztát, na meg csupa ragacs lesz minden. Viszont az sem jó, ha kevés a matéria: a hókifli akkor igazán finom, ha dundira van töltve. Érdemes az első néhány kiflit kísérleti célra feláldozni (ezeket is bátran megsüthetjük).

Irány a kemence!

Hőkifliből hókifli

A tepsiben sorakozó kifliket dugjuk a sütő felső régiójába (pihentetni nem szükséges őket), és 220 fokon, tényleg nem tudom, mitől függően, 12-25 percig süssük őket.

Az első ellenőrzést mindenesetre már 10 perc múlva ejtsük meg, de nehogy megijedjünk a látványtól, az élesztő és a forró levegő párosa ugyanis alaposan felfújja a kifliket. :)

Amikor az aljuk tejeskávé színűre váltott, s felül is kaptak némi pírt, kivehetjük a sütőből.

Ekkor hagyjuk, hogy kissé kihűljenek a tepsiben, majd egyesével forgassuk meg őket vaníliás porcukorban. Kóstoljuk meg! – na milyen?... A hempergetést kicsivel később ismételjük meg, így lesznek szép „havasak” a hókiflik.

De nemcsak szépek meg havasak, hanem nagyon-nagyon finomak is. Többet nem is jártatnám a klaviatúrát, beszéljenek a fotók helyettem.

(Kedves vaníliás kukacka! Azért téged is szeretlek) :)

Ne feledkezzünk el a hűtőben pihenő tésztacipóról sem!

Jó étvágyat kíván: