Nagyon hálás fogás vendégségre előételnek vagy svédasztal részeként, ráadásul nagyon dekoratív. Ami pedig a legnagyszerűbb benne, hogy ennek a fogásnak az elkészítése igazából nem igényel magas szintű konyhai felkészültséget, és mégis amolyan "villantós" kaja lesz belőle.
Paprikából rengeteg féle van, és ehhez az ételhez is rengetegféle paprikát használhatunk. Én három színű, vastag húsú kaliforniait használtam, így színben is változatos lett az étel. De használhatunk bármilyen paprikát, ami éppen van, vagy amit a piacon frissen be tudunk szerezni. A paprikának amúgy két szezonja van, nyáron és késő ősszel. Bármelyik paprikát meg lehet sütni vagy grillezni, ennek is több módja van. Süthetjük faszénen, grillezhetjük a sütőlapon vagy a sütőben, de még bő olajban is megsüthetjük. Tehát a variációk lehetősége számtalan, és mind ízben, mind színben nagyon sokat ki lehet hozni a paprikából.
A magyar paprikáról...
Egy rövid gondolat erejéig azonban álljunk meg kicsit magánál a paprikánál. Nekem a paprikáról a gyermekkorom jut eszembe… Hányszor küldött ki édesanyám reggelente a paprikaföldre, hogy hozzak be reggelire egy-két friss paprikát. És én rohantam, mezítláb, még harmatos volt a föld és a paprikák, és mindent valami felejthetetlen illat lengett körül, és én csak szaladtam, hogy minél hamarabb visszaérjek a konyhába, és végre beleharaphassak.
Azonban ha 10 külföldi turistától kérdezzük meg, hogy mi jut eszébe a paprikáról, a válasz a magyar konyha, és ha a magyar konyháról kérdezzük őket, vagy hogy mi a legtipikusabb hozzávaló egy magyaros ételhez, akkor 9 biztosan azt mondja: a paprika. De szerintem 10 magyar emberből is. Pedig bármily meglepő, a paprika nem magyar „találmány”.
Közép- illetve Dél-Amerikából származik, igazi őshazája Brazília, a tőle északra elterülő dél-amerikai államok és az Antillák. Az indiánok nemcsak ismerték, de termesztették is. Európába Kolumbusz orvosa, Chanca doktor hozta 1494-ben, aki Kolombusz második útja során gyűjtötte be az első paprikákat. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprika típusokra. Európával a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a 16-17. században. A paprikát kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért, fűszerként csak lassan hódított tért, mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező. Amikor Napóleon 1806-ban kontinentális blokádot rendelt el, ellehetetlenült a nádcukor behozatala, és lehetetlenné vált az indiai bors Európába szállítása is. A bors helyét a fűszerpaprika váltotta fel, ami még gyógyszerként is bevált különböző betegségek ellen (pl. skorbut megelőzése illetve az immunrendszer erősítése). Csak a 19. században vált kereskedelmi áruvá.
Sok a rejtély a paprika magyarországi pályafutását illetően. Hazánkban Széchy Margit növényi ritkaságokat gyűjtő kertjében már 1570-ben megtalálható volt a paprika „vörös törökbors” néven. Nem tudjuk pontosan, hogyan érkezett az országba. A valószínűbb álláspont szerint török–délszláv közvetítéssel vettük át a Balkán felől. Erre utal a „törökbors”, „tatárkabors” elnevezés is. A másik nézet szerint éppen azért került be az országba, mert a törökök lezárták kereskedelmi útvonalainkat kelet felé, ahonnan a borsot importáltuk, és ezért a portugálok közvetítésével jutottunk hozzá.
Mint mindenütt, Magyarországon is először érdekességként jelent meg a főúri kertek ritkaságai között. Az anekdota szerint az egyszerű emberek azt tapasztalták, hogy a papok, akik akkoriban tanítók és orvosok is voltak, elkezdték terjeszteni, meghonosítani a kertjeikben a paprika növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó megpróbálták megenni is. Mivel azonban a paprika igencsak erős volt, aki azt elfogyasztotta, annak bizony elkezdett folyni a könnye, mint aki sír-rí bánatában. Így alakulhatott ki a "pap-ríkató" szóból a paprika.
Ki tudja, így volt–e, a történetben annyi igazság mindenesetre van, hogy a szegedi ferences kolostor kertje az, ahonnan elterjedt egész Magyarországon ez a nemes növény. A humoros elnevezés magyarázattal ellentétben a paprika neve a 18. században bukkant fel először írásos emlékeinkben, amelyben felfedezhető a bors délszláv neve, a "papar". Csak a 18. században vált általánosan ismertté; legelső termesztő körzete Szeged környékén volt. Európában Spanyolország mellett itt, majd később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni, és szép fokozatosan olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, és teljesen átalakította a magyar konyhát.
Sajnos tehát akármilyen illúzióromboló is, a paprika nem „ősi” magyar étel, sőt manapság már hazákon kívül is van jó néhány ország, ahol kitűnő minőségű paprikát és fűszerpaprikát termesztenek. Például itt van Olaszország, ahol kitűnő paprika terem, és az sem véletlen, hogy a magyar szalámik és kolbászok nagy vetélytársai az Olaszországban több tartományában is készített, kitűnő minőségű fűszeres száraz kolbászok. De ez talán egy másik blog témája lesz majd…
Azt gondolom, az sem véletlen, hogy hozzánk a Balkánon keresztül érkezett. A Délvidéken az egyik legnépszerűbb étel a sült paprika, ahol a grillezésnek eleve nagyobb hagyománya van. Nemcsak azért, mert kevés munkával szenzációs fogás készíthető, hanem azért is, mert nagyon sokszínű az étel. Egyszer egy baráti összejövetelen hihetetlen élmény volt, amikor friss, vörös színű kápia paprikákat grilleztünk meg kilószámra, mert nem bírtunk betelni vele. Olívaolajjal megöntözve, friss kenyérrel tunkolva…Ha erre gondolok, most is érzem annak a nyári estének minden ízét és illatát.
Sült paprika feta sajttal három ízben
Hozzávalók 4 személyre:
1. variáció
1 zöld kaliforniai paprika
10 dkg feta sajt
1 csokor petrezselyem
1 szál zöldhagyma
10 szem olívabogyó
1 teáskanál genovai pesztó
2. variáció
1 sárga kaliforniai paprika
10 dkg feta sajt
1 teáskanál dijoni mustár
2 evőkanál majonéz
1 csapott mokkáskanál curry
1 evőkanál olívaolaj
½ gerezd fokhagyma
1 evőkanál fehérborecet
5 dkg sárgarépa (sajtreszelőn lereszerve)
3. variáció
1 piros kaliforniai paprika
10 dkg feta sajt
1 nagy kifilézett paradicsom (héja lehúzva, magok kiszedve, apró kockára vágva)
1 csapott teáskanál paprikakrém
2 db szardellafilé
10 szem fekete magozott olíva
6-8 szál metélőhagyma finomra vágva
Elkészítés:
1. A paprikákat 160 fokos sütőben 40-45 percig sütjük (félidőben megforgatva), majd a sütőből kivéve még forrón tálba rakjuk, és fóliával letakarjuk.
2. Ha a paprika kihűlt, a héját lehúzzuk, és kis kockákra vágjuk, a többi hozzávalót hasonlóképpen, a finomra vágott hozzávalókat összekeverjük a fetával és tálaljuk.
3. Bagettel, pirítóssal, füstölt sonkával, zellerszárral, sültekkel tálaljuk.
Elkészítés: 1 óra 15 perc
Fogyasztható: azonnal
A paprika sütésétől nem kell megijedni. Legegyszerűbb talán otthon a gázrózsán vagy a sütőben, alufóliára tenni egy tepsibe, és kivárni, amíg a héja már fekete és hólyagos. Tényleg addig kell sütni, amíg szó szerint fekete lesz. Ez kb. 7-8 perc oldalanként a grillben, de nyilván sütőfüggő. Ekkor kivesszük a sütőből, egy nagy és mély tálba tesszük, és a tálat szorosan, teljesen légmentesre lefedjük (pl. átlátszó fóliával), majd kb. 15 percig békén hagyjuk. Ez idő alatt a paprika összeesik, és a héja teljesen simán lehúzhatóvá válik.
A meztelen paprikákat (természetesen a magházat is kivesszük belőle) aztán úgy használjuk fel, ahogy az ízlésünk diktálja. Összevághatjuk kis kockákra vagy éppen hosszú csíkokra, de le is darálhatjuk, és egy ízesítés után kenyérre kenve is első osztályú fogás. A felcsíkozott paprikákat egy verzióban sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk még egy kis olívaolajjal, és rászórunk pl. morzsolt fetát, valamint közvetlenül a tálalás előtt a friss zöldfűszereket, snidlinget, de akár valamilyen darált, pirított maggal is feldobhatjuk. Egy másik verzióban a paprikákat feltekerhetjük, megtöltve valamilyen krémmel. Magyarosan körözöttel, de bármiféle túróból és sajtból készült krém remekül passzol hozzá.
Az egészben az is zseniális, hogy a paprikákat akár napokkal korábban is elkészíthetjük, egy pici olajban vagy akár magában is a hűtőben sokáig eláll, sőt még érik is az íze. Fogyasztás előtt aztán az elkészített paprikaroládokat vagy éppen a fetával megszórt paprikacsíkokat egy szép nagy tálra, akár fatálra vagy tükörtálra helyezve, szépen körberakva még jobban fokozhatjuk azt a bizonyos „villantó” hatást.
Ennél a pontnál jutott még eszembe egy másik szóbeszéd a tükörtálról. Ez is egy egyszerű, de nagyszerű ötlet volt. Egy szakácsolimpián az egyik indulónak egyszer ellopták az összes tálalóedényét, és szerencsétlen kétségbeesésében nem tudott mihez nyúlni, így levette a mosdóban lévő tükröt, és arra tálalta fel a fogásait. A történet vége happy end lett, és ezért a merész és újszerű tálalásért a szakács olimpiát nyert. Mindig is mondom, soha ne felejtsük el használni a „józan paraszt eszünket” és a kreativitásunkat, főleg a konyhában ne, és főleg, ha egy ilyen klasszul variálható anyaggal dolgozunk, mint a paprika.
Piros, fehér, zöld, sárga... paprikasütésre fel!
.jpg)
.jpg)