A vaníliás finomságok már a kitalálásuk pillanatában nyári hangulatot feltételeznek – egy gombóc vaníliafagylalt, hideg madártej kis tálon… már a gondolatuktól is derű, napfény, ám mégis üdítő ízek-illatok lengik be a konyhát. Ha pedig valami igazán könnyű, nyári pitére esik a választásunk, lehet például olyan, melyben remek társaságot képez a sovány vaníliás krémtúró és a könnyű tejszín a felvert tojáshabbal.
Vaníliás krémtúrót persze lehet dobozos kiszerelésben is vásárolni, de összehasonlíthatatlanul finomabb a saját készítésű, mindenféle mesterséges stabilizátort nélkülöző desszert, ha pedig sütemény formájában kerül a desszertes tányérra, pillanatok alatt falatozható. Sikerült kikísérleteznem egy „sütésálló” variációt, ami sütés után is könnyű, habos, krémes – no és ízlés szerint kisebb vagy nagyobb kockákban nassolható. Szűk félórányi előkészület, bő félórányi sütés és némi hűtési idő fantasztikusan könnyű, vékony tésztára halmozott, rácsozott krémtúrós finomságot eredményez!
Vaníliás krémtúrós pite – habkönnyű kockákban
Hozzávalók:
A tésztához:
8 dkg finomliszt
8 dkg rétesliszt
6 dkg kukoricakeményítő
1 csipet só
8 dkg porcukor
10 dkg hideg vaj
1 evőkanál tejszín
1 tojássárgája
A túrókrémhez:
50 dkg sovány krémes tehéntúró
12 dkg porcukor
1 rúd vanília kikapart belseje
1 egész tojás (szétválasztva) + 1 tojásfehérje
1 dl tejszín
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő
Elkészítés: A kétféle lisztet tálba szitálom, hozzáadom a keményítőt, a csipet sót, cukrot. Almareszelővel forgácsokra reszelem a hideg vajat, gyors mozdulatokkal összedolgozom a lisztkeverékkel – zsemlemorzsára emlékeztető állagúnak kell lennie. A tojássárgáját egy kis tálban elkeverem a tejszínnel, majd hozzáadom a vajas-lisztes keverékhez. Labdává formálom, fóliába csomagolom, és épp csak annyi időre, amíg összeállítom a tölteléket, a hűtőszekrénybe teszem.
A töltelékhez a két tojásfehérjét kemény habbá verem. Egy másik keverőtálban a tojássárgáját a porcukorral és a tejszínnel habosra keverem, hozzáadom a vaníliát, a keményítőt, óvatosan továbbkeverem, majd hozzáadom a sovány túrót – az egészet krémesre keverem. Fémkanállal óvatosan hozzáadagolom a fehérjehabot.
A sütőt 175 fokra előmelegítem. A tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vékonyságúra nyújtom. Akkora téglalapot vágok belőle, ami egy 25 X 18 cm-es, sütőpapírral borított tepsibe kényelmesen belefér úgy, hogy a peremre is jusson tészta. A maradékot gyúrás után újra téglalappá nyújtom, kb. 1,5 cm széles csíkokra vagdosom.
A habos túrókrémet egyenletesen elosztom a tésztával bélelt tepsiben, majd a tésztaszalagokkal berácsozom, az előmelegített sütőbe tolom. 35-40 perc alatt világosra sütöm. Akkor van kész, ha a tésztarácsok már roppanósak, a krém nem folyik, de még kissé rezgős. Még forrón meghintem kevés porcukorral.
A hűtés során a krém megszilárdul, de nem szárad ki, krémesen könnyű marad. Szeletelni csak hidegen érdemes, ha van még türelmünk, nagyon jót tesz neki némi hűtőszekrényben töltött idő.
A tészta épp csak megtartja a csodásan könnyű krémet. Nyári ebéd utáni desszertként, uzsonnára, vagy épp pihenős délutáni beszélgetésekhez (esős délutánokon is), mikor az ember még valami kis finomsággal feldobná az együtt töltött időt, ellenállhatatlanul finom!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)