Az Irsai Olivérről mindent elmond, hogy a hozzáértők behízelgő bornak is szokták nevezni. Persze, nincs ezzel egyedül, de mi magyarok mégis különösen büszkék vagyunk rá. Mégpedig azért, mert az Irsai Olivér szőlőfajtát Kocsis Pál hozta létre 1930-ban a csabagyöngye és a pozsonyi fehér keresztezésével.
Az Irsai Olivér elnevezéséről több legenda is kering. Az egyik szerint egy szegedi borkereskedő vásárolta meg, és 100 pengőért saját magáról neveztette el az új szőlőfajtát. Ez a legenda azonban hamisnak bizonyult. Az igazság az, hogy Kocsis Pálnak volt egy üzleti partnere, és egyben barátja, Irsai M. József, akinek 1930-ban fia született. A fiú az Olivér nevet kapta, a szőlőnemesítő pedig a barátja iránti tiszteletből a csöppségről nevezte el az új fajtát.
A szőlő elég ellenálló, jól is terem, korán beérik. A borásznak minden figyelmére és ügyességére szüksége van ahhoz, hogy a mustban gazdagon megtalálható illóanyagokat minél nagyobb mennyiségben megőrizze a kierjedő borban. Ha sikerül, illatos, zamatos, mindenki által könnyen megszerethető ital kerülhet a poharunkba.
Ha van bort kevésbé kedvelő barátod, csempéssz a poharába egy kis Irsait! Azután figyeld a meglepetést az arcán: „De hát ennek nem is olyan boros az illata” – mondják, vagy: „Ez a bor finom.” Az első „borrandevúra” az Irsai a tökéletes választás - friss illatához könnyű test társul. Forró nyári esték naplementéjében gyönyörködve pompás élményt nyújt a kóstolgatása, de enyhébb fűszerezésű saláták, hal- és csirkeételek mellé is tökéletes választás.