Borfesztivál a Várban - beszámoló 3.

A szombati napon felbuzdulva a sort egy chilei borral nyitottam, ami tegnap már nem fért belém. Ez egy 2008-as sauvignon blanc volt a Vina Requingua borászat remekei közül, Curico völgyéből. Remek ízharmónia, könnyed kezdés, de ennyi elég is volt a külföldi borokból.

Másodjára egy dűlőszelektált chardonnayt szúrtam ki Sauska kínálatából. A 2007-es Makár chardonnay annak ellenére remek volt, hogy a villányi borvidék nem elsősorban erről a fajtáról nevezetes.

Aztán sajnos egy ballépés következett. Valamiért az egri és a szekszárdi borvidék borai nem jönnek be, de évről-évre kísérletezni szoktam borfesztiválokon, hátha most csoda történik. Az egri Hagymási Pincészetet szúrtam ki, biztos ami biztos, egy chardonnayt kértem.

Elkövettem azt a hibát, hogy szokásomtól eltérően nem kértem a kóstolónyi adag kitöltése előtt egy fél kortyot az illat és ízvilág kiderítésére. A 2007-es évjáratú bor egy fél kortyot leszámítva a csatorna tartalmát gazdagította.

És ezek után jött az utóbbi évek legnagyobb meglepetése. Azt gondoltam magamról, hogy bár nem vagyok nagy borértő, ismerem a magyar fajtákat, illetve 98%-os biztonsággal meg is tudom mondani sokszor csak illat alapján is, pontosan melyik fajta lötyög a pohárban.

A pécsi Matias borászata épp útban esett így megnéztem a kínálatot. Egy furcsa néven akadt meg a szemem: cirfandli. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy ez egy szőlőfajta, ami egyedül Pécs környékén lelhető fel. A 2008-as évjáratú borban a gyümölcsös aroma mind illatában mind ízében fellelhető, így egyből megkedveltem.

Faggattam még a borászt kicsit és kiderült, hogy ezt a fajtát nem nagyon ismerik az emberek, Pesten sem nagyon keresik. Budapesten éppen ezért jelenleg csak egy helyen kapható, mégpedig a Károly körúti Alexandra könyvházban. Ha arra jártok, egy palackkal érdemes beszerezni.

Öcsémmel kilátogatni borfesztiválra egyet jelent a tokaji felhozatal megtekintésével és persze kóstolásával. Ez idén sem volt másként, így a következő bort erről a borvidékről választottam. A Balassa Pincészet 2008-as furmintjára böktem rá, ami meglehetősen jó választás volt, de semmi olyan plusz nem volt ebben a borban, amiről érdemes lenne megemlékezni.

És végül, a fesztivál záró akkordjaként ismét kedvenc somlói borászomhoz tértem vissza egy kóstolónyi Apátsági furmint erejéig, a top selection sorozatból. Lett volna Tornainál reduktív érlelésű is ebből a fajtából, de mivel a mániám a tölgyfahordóban érlelt nedű, ez utóbbi szinte kötelező választás volt. Nem csalódtam. A megszokott kiváló ízharmóniában visszaköszönt a somlói borvidék, a szőlőfajta és a tölgyfa hordó, amik együtt egy olyan speciális ízharmóniát alkotnak, amiért rajongok. Ha már itt voltam, a kihagyhatatlan top selection juhfarkból is került egy kevés a poharamba, amit már hazafelé kortyoltam el.

Jövő hét végén Etyeken lehet folytatni a kóstolást!