Imádom a mákot és nagyon szeretem a pogácsát: ha van egy recept, amelyben mindkettő megemlíttetik, mi tartana vissza attól, hogy kipróbáljam? Egyedül a lustaság – ám egy korgó gyomor hamar tettekre sarkallja az embert. Még a receptet is képes átírni miatta.
Itt még a köménnyel kavar a mák
Rögvest megmagyarázom a címbéli, idézőjelbe foglalt szószüleményemet, bár nem nehéz rájönni, mit takar: a „mák” talán adja magát, de a „papri”-t sem lehetetlen megfejteni – ő volna a paprika. A mák mellett ugyanis jó sok pirospaprikára van szükség ehhez a pogácsához, hogy a többi fűszert már ne is említsem: fekete és fehér bors, szemes és őrölt kömény, na meg só. Mindenesetre szerintem elsősorban a mák és a paprika kettőse adja ennek a poginak a különlegességét, ezért úgy gondoltam, hogy a címben is helyet adok nekik – így született meg a paprimák®. Egész jól hangzik, ugye? (Már most szólok: nyelvészek dehonesztáló kommentjeire nem válaszolok!) :)
Pogácsánk receptje számos változatban kering a világhálón – vajh melyik az eredeti? –, ám közreadóik igencsak mostohán bánnak a fűszerekkel: a sótartó mögé egyikük sem kukkantott be. Való igaz, első alkalommal én is csak sót használtam, de már akkor úgy véltem, hogy ebből a pogiból többet is ki lehet hozni. (Na nem a vendégeknek, mert mindet felfalnák.) :) Legutóbb, szombaton csak annyi volt a dolgom – már ami az ízesítést illeti –, hogy a korábban kikísérletezett fűszeradagokat a tésztához keverjem.
Vörös rózsa, akarom mondani morzsa :)
Jelentem, a pogácsa (ismét) sikerült, sőt megrendelésem is van rá, de újabb megbízást egyelőre nem vállalok – süsse meg szépen mindenki magának! :) Rajtam nem fog múlni a siker.
– 40 dkg finomliszt és 10 dkg grahamliszt keveréke (vagy 50 dkg finomliszt – 1 dl étolaj – 4 teáskanál só – 1 egész tojás
Élmény vele dolgozni
– 1 zacskó instant élesztő (megfelel 25-30 gr frissnek) 1 dl langyos, csipetnyi cukorral elkevert tejben feloldva - 5 dkg szemes (nem darált!) mák - 2 dl langyos tejföl – a pogitetők kenéséhez felvert tojás Fűszerek „minden mennyiségben” (az adagok az egyéni ízlésnek megfelelően módosíthatók, ám ez esetben a jótállás megszűnik!):) - 2 nagy evőkanálnyi csemege vagy édesnemes fűszerpaprika - 2 nagy evőkanálnyi egész kömény (kb. 2 dkg) - 1 teáskanálnyi őrölt kömény - 1,5-1,5 teáskanálnyi őrölt fehér- és feketebors (nem frissen őrölt)
Hogy lesz ebből paprimákos pogácsa?
A hozzávalók kimérése után indítsuk be az élesztőt (lásd fent), hogy ne kelljen várni rá. Ezután a lisztet keverjük el a sóval, adagoljuk bele a fűszereket, újabb keverést követően öntsük hozzá az étolajat, majd az egészet morzsoljuk össze. Most üssük rá a tojást, zuppantsuk bele a felfuttatott élesztőt, a sort a mák és a langyos tejföl zárja.
A gyúrás munkás percei következnek: a gyönyörű, lávaszínű masszát legalább tíz percig kell dagasztani, hogy már ne akarjon az edény falához tapadni. Tömör tésztáról lévén szó, fontos az alapos gyúrás-dögönyözés, ezt semmilyen gép nem pótolhatja. Kissé rugalmas, egyöntetű színű, fénylő masszát kell alkotnunk. (Ha nagyon kemény a tészta, egy pici olajjal puhíthatjuk, bár erre rendszerint nincs szükség.)
Paprimákos szaggatmányok
Fertályóra pihentetést követően kettéosztjuk a tésztát (így könnyebben kezelhető), s előbb az egyik cipót nyújtjuk és szaggatjuk ki, majd a másikat. (Figyelem! Közben ízzítsuk be a sütőt 240 fokra!) A kinyújtott tészta 5-6 milliméter vastag legyen, szaggatásra pedig 3 centiméteres formát válasszunk – semmiképp se nagyobbat, mert a belseje nem fog tudni átsülni. Az ennél kisebb pedig már nagyon apró pogikat eredményezne.
Egy szó: mint száz
Megszámoltam, a 3 centis szaggatóval kereken 100 darab pogácsát sikerült gyártanom, s még jutott tészta egy kiflinek is (hiába, régen volt már az a hókifli, hiányzik). :) Soknak tűnik ez a 100 pogi, de hamar megvan, és különben is, ilyen gyönyörű alapanyaggal élmény dolgozni – ugye egyetért, kedves Olvasó?
Na, kb. ennyien álltak múltkor a pénztáraknál!
Sajnos azonban lassan el kell búcsúznia a pogácsáktól, ugyanis nem maradt más hátra, mint hogy megkenje a buksijukat tojással. Ha ezzel is megvan, fertályóra pihentetést követően rakja át őket szép sorban a nyújtódeszkáról a sütőpapírral bélelt gáztepsibe. Elég, ha 1-1 cm-t hagy közöttük – legalábbis nekem, élesztő ide vagy oda, eddig soha nem nőttek meg, épp csak megduzzadtak –, így kb. a fele befér. Végül dugjuk a forró sütőbe, felülről számítva a második sínre, és lessük az óramutatót: 10 perc elteltével (sütőkesztyű, óvatosság stb.!) ellenőrizzük egy-két paprimákosunkat: akkor jók, ha a talpacskájuk egészen sötétbarna, sőt kissé feketébe hajló árnyalatú. Azaz a lehető legtovább kell sütni, ekkorra válik ropogóssá és sül át belül is. Nálam ehhez most 13-14 percre volt szükség. Vigyázni kell, mert egy-két perc alatt megég! (Ha ez mégis bekövetkezne, a kihűlt pogik alján lévő égett réteg fűrészfogú késsel szépen lekapargatható.)
Megs(z)ülettek :)
Újratöltve
A tepsiből kiszedett pogik helyére a sütésre váró csapat kerül. Előfordulhat, hogy néhány darab kimarad, de semmi gond: ezeket nyugodtan tegyük bármilyen más tepsibe, azt meg egy emelettel lejjebb a sütőbe – legfeljebb majd előbb kivesszük.
Néhányan az első bálozók közülFűszerek farsangja
Elkészült a pogácsa, ez a kitűnő borkorcsolya, vendégváró falat vagy épp farsangi csemege – mindegyiknek kiváló. Apropó, farsang! Ebben a pogácsában farsangoznak a fűszerek is: jó sokan vannak, és egymásba érnek az ízeik, sőt néha nem átallnak egymás jelmezébe bújni. De persze falatról falatra lehull róluk az álarc, és mindenkiről kiderül, kicsoda valójában – ugye van kedvük e finom mulatsághoz?
Paprimákos élményeket kíván:
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
