2011. május 30. Házi fagyi, a legeslegjobb

Általában virágos ruhákban járt, mindet maga készítette, akárcsak a gyermekeinek, és később nekünk, az unokáknak. De ő varrt huzatot a kanapéra, a fotelekre, sőt, a függönyöket is ő készítette, ezen túl mesés gobelineket varrt és terítőket hímzett. Általános iskolás voltam, de mindezek súlyát már akkor is csodáltam, hiszen korán megtanultam, milyen nagy munka akár egy egészen pici terítőt is szépen kihímezni. Emlékszem, hosszasan könyörögtem Nyuszikának, hogy hadd varrjak én is vele. Azt mondta, türelem, és kitartás kell hozzá, hamar megunnám. De én addig szekíroztam, míg végül kötélnek állt. A kezembe adott egy tenyérnyi terítőt, egy ibolya volt rajta. Egy pillanatra megállt, és a szemüveg mögött elhomályosodott a pillantása. Tudtam, arra gondol, hogy ezt az ibolyát még a nagypapám rajzolta, aki akkor már nem élt...
Borzasztó igyekezettel és koncentrációval álltam neki a hímzésnek. A térdemre fektettem a vásznat, és lassan, figyelmesen kivarrtam először a virág sárga közepét, majd a lila szirmokat, végül a zöld szárat, amelyen a levelek kétféle zöld színből álltak.

Minden megszűnt körülöttem, csak a művemre koncentráltam: nehogy túlmenjek a vonalakon, véletlenül se húzzam meg erősen a fonalat... a hímzés, állítom, a legkomolyabb relaxáció. Az ember lelke ugyanis - miközben a kezében szorgalmasan jár a tű -, egészen messzire kalandozik. Történetek, emlékek tódultak a szemem elé: a kis erdő, amiben a nagypapával sétáltunk... az első íjazás a réten, és a nagymama barack alakú süteményei (amit azóta sem láttam sehol), és az unokatesóim, akikkel csak Pécsen tudtam találkozni, általában, a nagymamáéknál.

Aztán egyszeriben csak kész lettem. Az ibolya életre kelt. Lila szirmai kereken ragyogtak, zsenge zöld szára a tavaszt idézte. Sehol nem volt összehúzva, és a virág alatt rejtőző ceruza rajz sem látszott. Büszkén néztem végig életem első hímzésén, és lassan hátradőltem a hintaszéken.
- Nagymama, ide nézz! - szóltam ki a konyhában tüsténkedő Nyuszikának. - Kész vagyok!
Izgatottan jött be a szobába. Kis, piros gyöngysort, és virágos nyári ruhát viselt. A haja szépen becsavarva, a szája picit kirúzsozva.
- Mutasd, Angyalom!
És ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. A kis terítő valahogy hozzám ragadt. Nem tudtam felemelni a térdemről. Megemeltem a szélét, és elborzadva láttam, hogy az ibolya szirmainak egy részét a nadrágomhoz is hozzávarrtam.
A nagymama kacagott, engem viszont elöntött a pulykaméreg.
- ... most mit csináljak?? - dohogtam. - Olyan sokat dolgoztam, ha le kell fejtenem, felrobbanok!
- Ugyan már, ne mérgelődj! - nyugtatott Nyuszika. - Együtt lefejtjük azt a néhány szirmot, és kihímzed újra!
- Háténbizonylenemfejtem - puffogtam tovább (mert gyerekkoromban elég méregzsák voltam). Inkább vágjuk ki a nadrágomból ezt a darabot! - javasoltam kreatívan.
A nagymama azonban bölcsen halgatott, majd mosolyogva így szólt:
- Kapd le a nadrágot, megnézem, mit tehetünk. Egyél addig inkább egy kis fagyit!
S ezzel a mondattal - mintegy varázsütésre -, lecsendesedett a türelmetlen énem, hiszen tudtam, hogy Nyuszika házi készítésű fagylaltjai messze földön híresek. Minden nyáron a saját fagylaltjaival várt minket, a pesti unokáit: csoki és vanília fagyit főzött, majd hosszúkás fém edényekbe töltötte őket, és lefagyasztotta. Aztán amikor elhangzott a "Nagymama, van egy kis fagyid?" című kérdés, mosolyogva a konyhába vonult. A régi, de annál nettebb konyhaszekrényéből előkerültek a tejüvegből készült, virágmintás fagyikelykek, a fagyasztóból a fémdobozok, és a kerek fagylaltos kanál - mert bizony, Nyuszikának igazi fagylaltos kanala is volt! Gyakorlott mozdulatokkal megtöltötte a kelyheket, majd egy nyomózsákkal frissen felvert tejszínhabot varázsolt a fagyigombócokra, és a kezünkbe adta a finomságokat.
Mmmmm.... micsoda íze volt azoknak a fagylaltoknak! Ha csak rájuk gondolok, és behunyom a szemem, képzeletben rögtön a napraforgós kanapén találom magam, amint Nyuszika finom fagylaltjait kanalazom...

Sajnos sok-sok éve már mindennek... azóta a nagymama is elment a nagypapám után. A fagyi receptjét sohasem kérdeztem, hiszen köszönő viszonyban sem voltam a konyhával. Anya sem kérdezte, nem tudom, miért, így a házilag készített fagylaltok titka örök hományba veszett. A szép emlékek azonban megmaradtak, és bár soha többé nem hímeztem :-)), sok dolgot megtanultam Nyuszikától: gobelinezni, varrógéppel varrni, gyöngyöt fűzni, és felnőtt fejjel képes voltam néhány - általa főzött - kedvenc ételemet rekonstruálni: így a gomba paprikást, a "piros" krumplifőzeléket, a mazsolás túróval töltött sült zsemlét ... és a házi fagylaltot. :-)) Igaz, nem csokit és vaníliát, de csak idő kérdése, és arra is rájövök majd. Első ízben 3 féle fagyit készítettem: sárgabarackot, erdei gyümölcsöt és málnát. Nem túlzás azt állítanom, hogy mennyeiek lettek - Nyuszika büszke lenne rám. Mind hasonlóan készült, gyakorlatilag 4 alapanyagból:
- habtejszín
- joghurt
- gyümölcs
- porcukor
A hozzávalókat össze kell turmixolni (vagy csak fakanállal összekeverni, ha azt szeretnénk, hogy a gyümölcsök egészben maradjanak), tiszta, műanyag dobozokba merni, majd a fagyasztóba tenni legalább 12 órára.

Házi fagyi alaprecept

Hozzávalók: 35 dkg gyümölcs (eper, málna, barack), 2 dl habtejszín vagy joghurt (vagy fele-fele), 10 dkg porcukor, reszelt citromhéj
Elkészítés: A hozzávalókat turmixgépben simára keverjük, majd dobozokba kanalazzuk a krémet, és 1 éjszakára lefagyasztjuk. Ostyával, tejszínnel, citromfű levelekkel, friss idénygyümölcsökkel tálaljuk.

A hozzávalók mértékét csak nagyságrendileg kell betartani, menet közben úgyis látni fogjuk, mit igényel még a fagyink: több gyümölcsöt, vagy még egy kis tejszínt, vagy joghurtot. Ha meggyet használunk, ügyeljünk rá, hogy véletlenül se maradjon mag a gyümölcsben, mert azt a turmixgép könyörtelenül ledarálja, és szűrhetjük le az egészet.

Befőtteket és fagyasztott (felengedett) gyümölcsöket is használhatunk: a sárgabarack, a meggy, a vörösáfonya, a málna, és a fekete szeder különösen finom alapanyag, de használhatunk kiwit, banánt, ribizlit, citromot, sőt, diót, mákot, stb. (A jövő héten tovább kísérletezek, majd megírom az eredményt!) :-)

Azért, ha valakinek van - nagymamától, dédnagymamától - megmaradt csoki- vagy vanília fagyi receptje, kérem, tegye közzé... !