Albánia konyhája

Gazdag történelmi múlttal rendelkező, az Adriától a Jón-tengerig nyúló partszakasszal bíró országba érdemes ellátogatni. A helyi adottságok, a illíreken át a görögökön keresztül ívelő múltjuk mellett az albán gasztronómia is megér egy próbát.

A földrajzi fekvéséből adódóan az albán konyhát három jelentős hatás érte. Egyfelől az Adria túlpartján elnyúló olasz csizma ízei, másrészt a tőszomszédságukban élő görögök, harmadrészt a sokáig náluk állomásozó törökök konyhája hagyott mély nyomokat. Az albánok meg bölcsen megtanultak mindent, és ezzel a gasztronómiai bőséggel fogadják az ide látogatókat.

Ha igazi nemzeti eledelt keresünk Albániában, az a burek. A tartalmas, olcsó, laktató, szendvicsként funkcionáló ételt szinte bármelyik sarkon megvehetjük. Leggyakrabban sajttal töltik, de létezik belőle zöldségekkel kombinált vagy hússal készített verzió is.

Rengeteg családi étterem működik, és a legtöbb meg is él, mert az albánok nagyon szeretnek étterembe járni. A kis kifőzdékkel tele vannak a városok. Egymást érik a burekesek, a mish i fresket felirattal ellátott hentesboltok, ahol a friss húst a kedvünkre a hentes el is készíti. Ugyanígy létezik a pech i fresket, ahol a friss halakat készíti el az üzlet tulajdonosa a mi szánk íze és az ő szakácstudománya szerint.

A mediterrán népekre jellemzően nem túl sok leves került az albán étlapokra. Híres a fejleves (Pace Koke), amit juhfejből készítenek, illetve a taratot, ami a bolgároknál is létező, hideg uborkaleves.

A kommunizmus alatti nélkülözést követően a hús nagyon fontos szerepet kapott az utóbbi 20 évben az albán konyhában. Közkedvelt a bárány, a kecske, amiket a korábban említett henteseknél lehet kis adagokban kérni, vagy az éttermek előtt forgó nyárson sülő húsból ehetünk.

A húsokat szívesen főzik, sütik össze zöldségekkel, kedvelik a ragukat. A színhúson kívül a bensőségeket is szeretik, egyik jellegzetes ételük a Kukurec, egy birka belsőségekből készített nyárs, amelyet bélbe burkolnak, és parázson megsütik. Néhány jellegzetes albán húsos étel: Qofte Te Ferguara (általában bárányból készült sült húsgombóc), Tave Kosi (sült bárány joghurtos öntettel), illetve a Speca Te Mbushura (töltött paprika).

Az ország hosszán végignyúló tengerpartnak köszönhetően rengeteg a hal. Leggyakrabban grillen sütve kínálják, de hallal gazdagított egytálételek is gyakoriak az étlapokon.

A kecskéknek és a birkáknak köszönhetően nem csak a húsból van széles kínálat, hanem rengetegféle tejterméket is készítenek az albánok. Ilyen például a Kosz, egy - a magyarok számára könnyen megjegyezhető, nevéven ellentétben igen fehér - joghurtital. Nagyon kedvelik az albánok, régebben a tradicionális kukoricakenyérrel ették. Rossz nyelvek szerint azért, mert különben a kenyér ehetetlen volt. A kukoricakenyeret már csak a turistáknak kínálják, ellenben a kosz a mai napig szerves részét képezi az albánok mindennapjainak. A joghurt mellett rengetegféle sajtot is előállítanak. A sós, kemény juh- és kecskesajtokat általában a saláták mellé kínálják, vagy előételként önmagában, illetve a legtöbb esetben ezzel töltik a bureket.

Az éghajlati tényezők jóvoltából az albánoknál sokféle zöldség és gyümölcs megterem. Nagyon kedvelik a paradicsomot, a paprikát, a kukoricát és a hüvelyeseket, de elterjedt errefelé az okra is. Az ebédekhez mindig nagy adag salátákat is kínálnak.

Desszertjeik - hasonlóan a legtöbb mediterrán népéhez - a mi számunkra élvezhetetlenül tömények és édesek. Kevés a piskótás desszert, inkább a töményebb, krémmel, mézzel, sziruppal gazdagon készített példányokat részesítik előnyben. Az olasz hatás örömére viszont remek fagylaltokat készítenek. Desszertként szokták fogyasztani a boza nevű krémes italukat is, ami kukoricából készül, de sokszor csupán friss gyümölcsöket esznek egy kis helyi mézzel megédesítve.

Mint a legtöbb mediterrán országban, Albániában is rengeteg olajfa nő. A legjobb minőségű és épp ezért leghíresebb olívaolaj a Berat környékén található fák terméséből készül. Ennek az olajnak a legalacsonyabb a zsírtartalma, és egészen egyedi ízzel bír. A fűszerek közül a fokhagyma és az erős paprika a legkedveltebb, de a vadon termő zöldfűszereiket is gyakran használják. Ha lehet, nem kevernek túl sok fűszert egy ételbe, inkább hagyják érvényesülni az alapanyagok ízét.

A szőlőművelés már az illírek óta jelen van Albániában. Néhány az őshonos szőlőfajtáik közül: Kallmet, Shesh i zi, Mavrud. A bor mellett szőlőből készül a raki is, ami egyfajta pálinka, és a görögök meg a törökök mellett az albánoknál is nemzeti ital. Rakit szilvából és eperfa termésből is készítenek, bár ezek inkább az ország északi részére jellemzők. Az alkoholok terén érdemes megemlíteni a főváros fémjelezte Tirana sört és a nemzetközileg is elismert Skanderbeg konyakot.

Burek pitetálban

Hozzávalók:
1 csomag (8 lapos) réteslap
50 dkg feta
3 fehérje
1 tojás
némi olívaolaj

Elkészítés: A pitetálat olajjal vékonyan kikenem. Ebbe fektetek egy réteslapot, olajjal megkenem, teszem rá a következőt, olajjal ezt is megkenem, jön rá a harmadik lap, majd az olajos masszázs, újabb lap. Erre viszont nem kenek olívaolajat, hanem a villával szétnyomott, tojásfehérjékkel és tojással alaposan elkevert fetát halmozom rá. Újabb réteslapért nyúlok, ezzel fedem a krémet, ezt már újra olajozom, jön a hatodik lap. Olajozom, ráfektetem a következő lapot, kenem, majd az utolsó lappal befedem. Összesodrom a széleit, hogy megtartsa a tölteléket, majd 190 fokon úgy 30-35 percig sütöm.

Qofte Te Ferguara

Hozzávalók:
50 dkg darált bárányhús
1 karéj régi kenyér
10 dkg feta sajt
1 vöröshagyma
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál szárított mentalevél
liszt
olívaolaj

Elkészítés: A kenyeret megszabadítom a héjától, majd egy kevés vízbe beáztatom. Amíg ázik, addig összekeverem a húst a nagyon apróra vágott hagymával, a finomabbik reszelőn lereszelt fetával. Óvatosan sózom, majd hozzáadom a kinyomkodott kenyérbelet, fűszerezem, és alaposan összedolgozom. A masszából golyóbisokat gyúrok, azokat egy kis lisztben megforgatom, majd forró olajban kisütöm.