Elég csak a Holstein-szeletre gondolni, és máris beláthatjuk, a meglepő kombinációk sem állnak távol a germán ízléstől. Különösen, ha nem marad ki a két legérdekesebb hozzávaló a receptből! Az ízletes Holstein-szelet egyes feltételezések szerint Schleswig-Holstein északi német tartományról kapta a nevét. De valószínűbbnek tűnik az a történet, amely a 19. század végére teszi az étel létrejöttét. E szerint a mindig sietős, de nagyétkű Friedrich von Holsteinnek köszönhetjük ezt a fogást. Azon túl, hogy nagyszerűen kiismerte magát a politika útvesztőjében – a rossz nyelvek szerint nem kevés köze volt Bismarck bukásához –, nagyon értett a konyhához is.
Állítólag az ő útmutatásai szerint készítette el a berlini Borchardt étterem szakácsa az első, később róla elnevezett borjúszeletet. Az eredeti változatban a borjúhúsból készült rántott húst tükörtojás koronázza meg. Ha itthon rendelünk egy étteremben Holsteinszeletet, általában natúr húst kapunk tojással a tetején, két alapvető hozzávaló pedig többnyire elmarad az eredeti recepthez képest: a szardellafilé és a kapribogyó. Pedig éppen ezek teszik érdekessé a fogást, hiszen meghatározó ízükkel és eltérő állagukkal feldobják az osztrák rántott hús, vagyis wiener schnitzel német változatát. A húshoz még pirított, vajjal megkent kenyérszeleteket is kínáltak.
Mivel Magyarországon nehéz volt borjúhúshoz jutni az 1970es években, a Holstein-szeletet az éttermekben sertéshúsból készítették „sertésjava Holsteinmódra” néven.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.