Különórák a suli mellett: mennyi az ideális és mennyi a sok?

Vajon tényleg bölcs döntés kitölteni mindenféle egyéb tevékenységgel a gyerekek iskolán túli szabadidejét? Szülőként sokan cikázunk ide-oda a városban, hogy elvigyük a gyereket a választott különórákra. Vágyunk rá, hogy minél több lehetőséget kínáljunk nekik a szabadidő „hasznos” eltöltésére. Sportolni visszük, műszeti foglalkozásokra, előkészítőkre járatjuk őket. Mennyire teszünk velük jót ezzel?

Az elmúlt évtizedekben egyre fokozódó nyomás hatására a szülők egyik különóráról a másikra hordják a gyereket, csupán a nagy versengés miatt. Nem könnyű ugyanis bejutni a legkiválóbbnak tartott iskolákba. A délutáni szakkörök, foglalkozások és a tanulószoba a tanítási órák után a gyermekmegőrzés szerepét is betöltik azoknál a családoknál, ahol mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik, és nehezen tudják megoldani a munkaidő alatti gyermekfelügyeletet.

Mire jók a különórák?

Vitathatatlan a különórák haszna a mentális és fizikai fejlődés szempontjából. Rendszerességet, kitartást tanulhatnak a gyerekek a képzések témája mellett. Bizonyított, hogy akik különórákra járnak, az iskolában is jobban teljesítenek. A gyerekek a szülőkkel és a közösséggel is szorosabb kapcsolatokat ápolnak. Kevésbé valószínű, hogy később rossz útra tévednek vagy elkallódnak.

A délutáni elfoglaltságok segítenek a gyerekeknek a kapcsolatok építésében és abban, hogy megtapasztalhassák, mi az a tevékenység, amely valóban leköti őket, és amiben igazán tehetségesek. Osztozhatnak a többiekkel az örömben és a sikerben, amelyeket a szenvedélyük és hobbijuk nyújt számukra.

A különóra fejleszti az időbeosztás képességét

Az iskola utáni különórákra járó gyerekek könnyebben és hatékonyabban osztják be az idejüket. Ha sokféle elfoglaltsága van a gyereknek, megtanul úgy gazdálkodni a rendelkezésére álló idővel, hogy mindenre jusson, amiben örömét leli. Megtanulják, hogyan készítsék el időben a házi feladatokat akkor is, ha csapatsportot űznek vagy egyéb hobbinak hódolnak szervezett keretek között.

Kifejezetten jót tesz a gyerekek fejlődésének az iskola utáni sport vagy valamilyen művészeti szakköri tevékenység, de mindenkor fontos megtalálni a mértéket. Igyekezzünk úgy alakítani a gyerekek tanítás utáni programját, hogy ne váljon túlzsúfolttá a napirendjük, mert azzal több kárt okozhatunk, mint hasznot.

A túltervezés hátrányai

A szakkörök, különórák és egyéb iskola utáni programok nem csupán a gyerekek, hanem a szülők számára is megterhelőek lehetnek. Felboríthatják a családi élet megszokott, ideális rendjét is. A különórák általában a napnak abban a szakaszában vannak, amikor a gyerekeknek a kötöttségek nélküli játékokkal kellene tölteniük az idejüket. Sok szülő nem veszi figyelembe a játék értékét a gyermekek életében, és szerepét a fejlődésükben. A kötetlen játék elősegíti a társas viselkedés, a problémamegoldó képesség fejlődését is. Játék közben a gyerekek kreatív gondolkodókká válnak, miközben megtanulják kezelni a negatív érzelmeiket is.

A túltervezésből adódó stressz a szülőkre is ránehezedik. Sokszor több helyen kéne lenniük egyidőben, úgy érzik nem képesek megfelelni az elvárásoknak. A túlterheltség érzése gyerekben és szülőben egyaránt fokozza a fáradtságot, ingerlékenységet, a szorongást.

Tudatos szülői attitűd

Szülőként tudatában kell lennünk a tűrőképességünk határainak is. Még az is előfordulhat, hogy a gyerek jól tűri a terhelést, ugyanakkor bennünket rendkívül fáraszt, hogy mindenkinek eleget tegyünk, és mindig, mindenhol rendelkezésre álljunk. Segíthet visszanyerni a nyugalmat, ha:

• színkódolt órarendet helyezünk ki a lakásban jól látható helyen a napi programokról és kötöttségekről. Ez a vizualizált emlékeztető segít követni, hogy kinek, mikor hol kell lennie, és melyek az aznapi teendők. A színkódolás alapján azonnal látszik, ha valaki túl sok feladatot vállal a családban.
• A hét minden napjára tegyünk egy-egy pihentető órát, amikor mindenki lazít, és nem kell semmivel sem sietni. Lehet ez közös főzés, játék vagy családi filmnézés.
• Mindig legyen helye a szervezetlen játékidőnek. Ilyenkor mindenki maga dönti el, mivel szeretne kötetlenül foglalkozni a szabadidejében.
• Örüljünk, ha gyermekünk eltér a nagy átlagtól. Vegyük észre, és értekeljük mindazt, amiben gyermekünk jobb a többieknél. Mindenkor erre koncentráljunk, és ebben támogassuk őt. Semmit se erőltessünk rá, amit ő nem akar csupán azért, nehogy lemaradjon a többiektől.

A család boldogsága, harmóniája mindennél fontosabb. Nem egyformán tűrjük a terhelést, a megmérettetéseket. Mindig figyeljünk a gyerek és a saját igényeinkre. A vidám és ragyogó gyermeki tekintet elárulja, hogy jól érzi-e magát a bőrében, szívesen folytatja-e az adott tevékenységet, leköti-e és profitál-e bármit abból a programból, amelyre szervezett keretek között az iskolai időn túl járatjuk. Ez az, amire mindenkor tudatosan figyeljünk.