Rácsos rétes gombával és sajttal

2014. 11. 08.

Van úgy, hogy az ember töri a fejét, mi kerüljön az asztalra, aztán kinyitja a hűtőszekrényt, kombinálni kezd – és kerekedik belőle valami finomság. Van azonban, hogy még egy momentum is szerepet játszik a fogás végső megformálásánál: egy-egy konyhai eszköz használata.

Aki szeret sütni-főzni, pontosan ismeri az érzést, milyen izgalmat jelent egy-egy új konyhai eszköz megjelenése a saját készletben. Lehet az egészen apró tárgy, mondjuk egy új kiszúróforma, de lehet egy új konyhai gép is. No most nálam egy rég vágyott, lényegében apró eszköz várt kipróbálásra. Ez pedig a tésztamintázó henger. Belátom, lehet e nélkül élni, sőt finom fogásokat is kreálni, de remek játékszer, semmi kétség. Elsősorban a leveles tészták, de bármilyen rugalmas tészta megformálását lehetővé tevő egyszerű eszköz igen szép eredményt produkál. Azon az egyszerű elven működik, hogy több, egymás mellé helyezett vágóéllel ellátott kereke van, amelyek nem darabolják szét a tésztát, hanem lehetővé teszik, hogy kissé kihúzva vagy - a tészta természetéből adódóan a sütés folyamán - szétnyílva profi mintázatot eredményeznek. Remekül alkalmazható pitetésztáknál is, szép rácsos pitefedeleket lehet kialakítani a segítségével. Mint megtudtam, ennek egy nagy testvérét az ipar is használja, ezzel alakítják ki az úgynevezett terpesztett vagy áttört acéllemezeket – egészen más célra persze, mint a konyhában, de az elv ugyanaz.

A tésztamintázó remek konyhai játékszer, és profi rácsos tészták készíthetők vele

Tésztamintázóból is nagyon sokféle létezik, nálam a hagyományosnak tekinthető, rácsos mintázatot adó a nyerő – ezzel lehet profi kinézetű tiroli rétest is gyártani házilag. A formák játékosságán túl az eszköz nagy előnye, hogy a vele megmintázott tészta nem hólyagosodik fel sütés közben, a töltelék pedig nem áztatja el a tésztát, mert a keletkező gőzök a rácsokon át szabadon távozhatnak.

Ha pedig már megvolt az eszköz, a hozzávalók a frizsiderben, szinte gyerekjátéknak tűnt egy rétesféle vagy inkább szeletelhető lepényféleség elkészítése. Hiába a hideg idő, még mindig jó nyári ízeket csempészni a mindennapokba, felidézni a mediterrán hangulatot a konyhában.

A kápia előbb a sütőbe kerül, aztán jön hozzá a csiperke és az olíva

A hosszan eltartható kápia paprikából épp olyan jó a felhozatal, mint csiperkéből, így alapvetően ez a két összetevő képezte a töltelék alapját. A zamatos olíva és némi füstölt gomolya pedig tökéletesen kiegészítette a fűszerekkel csak enyhén megbolondított tölteléket.

Az eredmény pedig: egy hihetetlenül ropogós tésztába rejtett nyárélmény. Egyszerű, nagyszerű, úgy jó, ahogy van!

Sültpaprikás-csiperkés rácsos

Könnyű és nagyon ropogós aranyló rácsos tészta rejti a tölteléket

Hozzávalók 4 személyre előételként:
1 csomag friss leveles tészta (275 gr)
3-4 db kisebb kápia paprika (kb. 25 dkg)
20 dkg apróbb szemű barna vagy fehér csiperkegomba
6-8 szem zöld olívabogyó
1 teáskanál rétesliszt
2 teáskanál olívaolaj
3-4 dkg reszelt sajt (nálam most füstölt gomolya)
szárított oregánó, kakukkfű, rozmarin, frissen őrölt bors és só – ízlés szerint
1 db kisméretű tojás kissé felverve

Elkészítés: A paprikákat mosást és szárítást követően egy alufólialapra helyezve betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából 20-25 perc alatt megsültek. Ekkor kivettem, kissé hűlni hagytam, majd a feketésre sült külső héját és a csumáját mindegyik paprikának eltávolítottam. A paprika húsát apróra felkockáztam.
Az olívát kimagoztam és apró kockákra vagdostam.
A gombát gorombára vágtam – ez praktikusan nagyjából 1 cm-es darabokat eredményezett.
Az olívaolajat serpenyőben felmelegítettem, majd rádobtam a gombát, sóztam, borsoztam, fűszereztem, teáskanálnyi rétesliszttel megszórtam, és 1-2 percig pirítottam. Ezt követően hozzáadtam a sült paprikát, valamint az olívát. Az egészet gyorsan összepirítottam, majd félrehúztam a tűzhelyről.
Amíg hűlt, elővettem a leveles tésztát a hűtőszekrényből, hagytam kicsit megpuhulni, majd a benne lévő sütőpapír segítségével téglalap alakúra igazgattam. A szélesebb oldalát magam elé véve 4 egyformán széles csíkra vágtam. 2 csíkot a tésztamintázóval megmintáztam. Az egészben hagyott tésztalapok széleit körben megkentem a kissé felvert tojással, majd elosztottam rajtuk a tölteléket.

Erre az ínycsiklandó kombinációra már csak némi sajt, és rács kerül hamarosan

Mindegyikre reszeltem egy kevés sajtot is. A megmintázott tésztákat ráillesztettem a töltelékre, a széleit kissé lenyomkodtam, majd a tetejüket megkentem tojással, hogy szép fényesre, aranylóra süljenek majd. 25-30 perc alatt a 190 fokra előmelegített sütőben ropogósra sültek.