2005. május 4. Fűszernövény-óvoda és a lótetvek

Nagyot ugrottam a levegőbe, és torkom szakadtából ordítani kezdtem Ká-nak, aki ijedten rohant ki hozzám a házból.
- Ott van a földben – mutattam a kannámmal a virágágyás felé hősiesen. Lelepleztem a ronda dögöt. Ká felrhögött.
– Mirza, ha már ilyen remekül leleplezted, miért nem dobod ki?
- Ééén? Meghalok, ha meg kell fognom. Szó sem lehet róla – duzzogtam, mire Ká egy laza mozdulattal lecsapta a lótetvet, majd mint aki jól végezte a dolgát, csókot lehelt a homlokomra, és bement a házba, mondván, folytatja a munkát. (Azért lenne rá öt rugóm, hogy glettelés helyett az autós újságjait lapozgatta.)

Én sem voltam rest, nekiálltam növényeket ültetni. Pontosabban fűszernövényeket, hogy utána én is olyan úriasan főzhessek, mint Jamie Oliver, aki kinyitja az ablakát, és a bazsalikom, az oregánó és a friss menta szinte becsordul a virágládájából a konyhába. Rákészültem az ültetésre, így profi módon nyomtam a témát: egy réteg friss komposzt, egy réteg szarvasmarhatrágya, egy réteg virágföld, magocskák és egy pici föld a tetejére, majd sok-sok víz. Összesen 14 cserepet és 2 virágládát csináltam. Az egyik virágládában csak snidling van (remélem hamarosan olyan sűrű lesz, mint a gyep), a másikban petrezselyem és kapor, a cserepekben pedig minden jó: bazsalikom, oregánó, citromfű, koriander, rozmaring, tárkony - a többire nem emlékszem. Ha minden igaz, egy hét múlva mindegyik „ovisom” kikel, és kiültethetem őket a veteményesbe is, ha kiirtottuk a lótetveket.

A lótetvek nemcsak rondák, de károsak is, megzabálják a növények gyökereit, amelyek aztán némán kidőlnek és elpusztulnak. Persze mindenre van megoldás, így Ká és én az egész kertet beszórtuk tetűporral, belocsoltuk, és futva távoztunk, nehogy mi is felforduljunk. No nem azért, mintha mi is férgek lennénk, egyszerűen azért, mert nem egészséges beszívni az ilyen mérgeket. Két nap múlva megyünk csak ki, ellenőrizni a tetemeket.