A szegény ember szegfűszege gyomorpanaszokra is kiváló, ráadásul ízletes gyógynövény

Az erős aromájú fűszerek, mint például a szegfűszeg, az ánizs, a római kömény vagy például a szerecsendió csak ritkán kerülnek az ételekbe, és ha használjuk ezeket, akkor is csak kis mennyiségben. Épp ezért fordulhat elő, hogy a boltban megvett kis tasaknyi fűszer bontott állapotában hónapokon át, sőt akár éveken keresztül is kallódik a konyhaszekrényben, vagy a fiókban, mire ismét használni akarjuk. A szegfűszeg remekül passzol gyümölcslevesekhez, forralt borhoz vagy puncshoz, főtt hús mellé kínált meggyszószhoz, de nem hiányozhat a mézeskalács-fűszerkeverékből sem.

Régen azonban volt idő, amikor a szegfűszeg nehezen elérhető, vagy éppenséggel nagyon drága fűszer volt, így aki használni szerette volna, annak máshoz kellett nyúlnia. Nem tudni, ki és hogyan fedezte fel, hogy a szinte minden erdőben megtermő, mondhatni észrevehetetlen és gaznak is tűnő gyógynövény, az erdei gyömbérgyökér gyökérrészének szegfűszegillata, szárított és porított változatának pedig szegfűszegíze van, de ezután nem kellett annyit bajlódni a szegfűszeggel a népi konyhában.

Az erdei gyömbérgyökér, nemcsak aromás és ízletes, hanem jóhatású gyógynövény is

Nevével ellentétben nincs köze a gyömbérhez. Ismert még hólyagfű, ciklász vagy vadszegfű néven is, és akárcsak sok másik gyógynövény, a benne található cseranyagoknak és illóolajoknak köszönhetően kiváló hatással bír az emésztésre, segít hasmenés és étvágytalanság esetén is. Egyes cikkek szerint az erdei gyömbérgyökérből készült főzetet alkalmazhatjuk fogíny- vagy torokgyulladás, afták esetén is öblögetésre, gargalizálásra.

A leveleit fogyaszthatjuk salátákba keverve, a gyökerét pedig alapos tisztítás után használjuk fel. Távolítsunk el róla minden koszt és földet, akár kétszer-háromszor is mossuk meg, mielőtt kávédarálóban megőrölnénk. Az így kapott őrleményt ugyanúgy használhatjuk, mint az őrölt szegfűszeget, és kerülhet akár mézeskalács-fűszerkeverékbe is!