Borfesztivál a Várban - beszámoló 2.

Egész egyszerűen nem tudom magam rávenni arra, hogy az igazi kóstolás szabályai szerint járjak el és valóban csak pár korty fogyjon a pohárból, a többit pedig kiöntsem. Ha ízlik a kóstolt bor, szeretek az ízekben dagonyázni és minél tovább élvezni azt.

Ennek azonban vannak mellékhatásai is, nevezetesen hogy kevesebbet tudok kóstolni a magas alkoholtartalom miatt. Nem ritka a minőségi boroknál a 14%-os alkoholtartalom, ami veszélyes, ha sokat iszik belőle az ember. Különösen a koordinációra veszélyes a hatása. :) A mai listában fel is tüntettem a magasabb alkoholtartlmú boroknál a százalékértékeket. A kóstoltak darabszámából is látszik, mennyire sok tud lenni egy-egy erősebb bor. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Tegnap nem sikerült a nálam műveltebb alkoholista által ajánlott Légli chardonnay nyomára bukkanni, aminek több oka is van. Az első, hogy Légli borászat nincs a kiállítók között, a másik, hogy nem is chardonnay-t kellett keresni…

Miután a Bortársaság standján sikerül abszolválni egy decinyit a 2008-as Landornból - ami a fent említett Légli chardonnay-val egyenlő -, rájöttem, hogy elég nagy hiba volt egy ilyen kaliberű borral indítani, ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy ezek után bármi kevésnek hatna.

Éppen ezért merült fel, hogy idén először egy teljes estét szentelek a külföldi borok kóstolásának. A kísérlet meglepő eredménnyel zárult: kezdeti szkeptikusságom semmivé lett, amikor a kiválasztott standok mindegyikén sikerült az elképzelésemnek megfelelő bort kóstolni. A chardonnay után ugyanis nem tudtam mást elképzeli, csak gyümölcsös illat- és ízvilágot.

És akkor sorrendben a kóstoltak (a bor neve-évjárat-borász-származási hely)

1., Diamond Label Chardonnay, 2007 - Rosemount (New South Wales, Ausztrália) - 13,5%
2., Torrontes, 2007 - Alta Vista (Mendosa, Argentína)
3., Pino Gringio delle Venezie IGT, 2008 - ? (Venezia környéke, Olaszország) - az IGT rövidítést nem sikerült megfejteni
4., Chenin Blanc, 2006 - Simonsig (Stellenbosch, Dél-Afrika) - 14%

A listát újra végigolvasván remek napot zárhatok. A kóstoltak közül a szürkebarát volt a legkiemelkedőbb - érezhető volt benne Velence környékének minden egyes napsugara. (Frances Mayes: Napsütötte Toscana c. könyve jutott eszembe ivás közben.)

Köszönhetően a magas alkoholtartalomnak, még 2 órával a kóstolás után is küzdök ennek hatásával, de azt gondolom, megérte. A kitűzött célt túlteljesítettem, olyan illat- és ízorgiában lehetett részem, amit remélem holnap újra megismételhetek.

Csak ezúttal ismét magyar fajtákkal a fókuszban.