Nem árt egy kicsit utánanézni, mit mivel, milyen mértékben és mekkora pohárban keverjünk össze. Egyáltalán mekkora egy koktél? Bennfentesek szerint a lényeg, hogy adagonként legfeljebb 6 cl alkohol legyen benne. Ahol a receptek felöntésről beszélnek, ott ízlés dolga, hogy ki mennyi higítót (például szódát vagy gyömbért) használ, de nem szokás 20-25 cl-nél hosszabb italokat keverni. Van olyan vélemény is, hogy az összetevőket is korlátozni kell, ötnél több különböző alkotóelem használata már erős túlzásnak számít. Másrészt nem mindegy, hogy meddig keverjük az italt. Az összerázás célja, hogy a vegyülés teljes legyen, az ital jól lehűljön, de mégse higítsa fel az olvadó jég. Egy szakmai útmutató szerint, ha egyszerre egy koktélt készítünk, akkor 8, ha kettőt, akkor 10, ha hatot, akkor viszont 12 másodpercig tart a rázás, keverés. Ugyanakkor a (különösen nehezen keveredő) tojással készülő italoknál ez a művelet 16-18 másodpercig is eltarthat.
Arra is figyelni kell, hogy mit miben készítünk. A könnyen elegyíthető összetevőkből álló italokat legtöbbször abban a pohárban keverjük, amelyben majd kínálni fogjuk. Ha erős hűtés, illetve sok jég kell a koktél elkészítéséhez, akkor jöhet a keverőpohár. A nehezebben keveredő alkatrészek (például tej, tojás, tejszín, szirupok) elegyítése már inkább a shaker használatát indokolja. Amennyiben a receptben aprítandó gyümölcs is szerepel, akkor elő kell venni a turmixgépet. A tejszínes, tojásos, fagylaltos italok egy részénél is ez utóbbit használjuk.
Mindig a jeget tesszük először a pohárba (shakerbe), s csak azután adjuk hozzá az egyéb összetevőket (mindig a nehezebben keveredőkkel kezdve). Ellenkező esetben az ital könnyen kifröccsenhetne a pohárból. Ha különböző fajsúlyú összetevőket akarunk egymásra rétegezni anélkül, hogy elkeverednének, akkor egy hosszú kanalat szorítunk a pohár falához, s azon csorgatjuk le az italt. Amikor egy kész koktél tetejére kell tejszínfilmet húznunk, akkor másképp is eljárhatunk. Egy kiskanalat tartunk - a hátával felfelé - közvetlenül a folyadék fölé, s erre a domború felületre adagoljuk a tejszínt, ami egyébként biztosabban marad fent, ha előbb kicsit felvertük. A kísérletezés olykor kényszerű módja az éppen nem elérhető hozzávalók helyettesítése. A magyarított receptek nagy része eleve így készült, mivel a citrom helyett eredetileg inkább lime-ot használtak. Egy adott ital különböző márkáinak felcserélése nem okoz különösebb gondot, sőt a különféle bitterek (keserűk) is kipróbálhatók egymás szerepében. A whiskyk között jó helyettesítő párokat ad a bourbon és a rye, illetve az amerikai és a kanadai. Szükség esetén a grenadin íze is pótolható cukorsziruppal. Általában a gin és a vodka, illetve olykor a tequila és a rum is élvezhető eredményt ad a másik helyén.
Ha egyszerre több adag koktélt keverünk, akkor a poharakat először félig töltjük fel, majd fordított sorrendben haladva fejezzük be a kiosztást. Így érhetjük el, hogy mindegyik pohárba azonos minőségű ital kerüljön.
A különféle koktélkönyvek számtalan pohárfajtát ismernek: a főbb típusok, s azok stílusvariációi mellett sok italnak van saját, jellegzetes ivóedénye.
A konkrét választásnál a legfontosabb szempont az ital mennyisége; egyrészt számolni kell a jégkockák, vagy a (habzó) felöntés számára szükséges hellyel is, másrészt egy túlzottan nagy pohár nehezebben díszíthető vagy hűthető le. Egy forró puncshoz nyilvánvalóan hőálló, füles edény dukál, viszont egy rétegezett koktél vékony falú, magas, keskeny pohárban nyújtja a legszebb látványt. A darabos gyümölcsök könnyebben kezelhetők egy széles pohárban, míg egy keskenyben hosszabban gyöngyözik az ital a szénsavas felöntés után.
Kapcsolódó cikkek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.