Bátor! Pisztrángozni vitte négyéves kisfiát a műsorvezető

„Komolyan vesszük, hogy mi egy magyar-olasz család vagyunk, a férjem olaszul beszél a fiúkkal, én pedig magyarul. Természetesen a magyar egy kicsit egyszerűbben megy nekik, hiszen itt élnek, de a nyári vakáció alatt az olasz nagymamánál gyorsan behozzák a lemaradást” – mondta Novodomszky Éva.

„Ugyanez az elv érvényesül a konyhában is, fontos, hogy a gyerekek megismerjék mindkét ország gasztronómiáját. Salvo szicíliai, egy igazi tengeri ember, így remekül készíti el otthon a tonhal tatárt, a tengeri süllőt, a lazacot. Szarvasi, Körös-menti lányként a hazai halak elkészítése az én feladatom” – magyarázta.

„Egyszer elvittem a férjem Lillafüredre, ott megkóstolta a magyar pisztrángot, azóta is ódákat zeng róla és kérdezi, hogy mikor eszünk újra ilyen fogást” – folytatta a Család-barát műsorvezetője, aki most az örökmozgó Marcóval is megismertette ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt.

Éváék igyekeznek minden nap egészséges ételt tenni az asztalra és kisebbik fiukat is rászoktatni ezekre az ételekre. „A hal finom, könnyű és teli van fontos tápanyagokkal, így gyakori vacsora nálunk. Általában filézve veszem a húst, hogy ne kelljen vele sokat bajlódni."

„Marco a pisztránggal még csak most ismerkedik, de úgy látom, hogy jól ellesznek egymással. Kettőjük közül a 10 éves Cristiano a nyugodtabb, higgadtabb, Marco inkább édesapja hevesebb vérmérsékletét örökölte, de a jó falatok kérdésében mindenki azonos állásponton van” – mondta Éva, aki a protokollnak megfelelően halkéssel és halvillával fejtette le a pisztrángról a húst. Ezt még Marcótól senki sem várja el: pontosan elég, ha jó étvággyal elfogyasztja a halat.

Halevés, ahogy illik

"A halevéshez nem kell kés, hanem villával és kenyérdarabkával szabadítjuk meg az esetleges szálkáktól is. Lehetséges két villával is elvégezni ezt a műveletet, ha biztosak vagyunk azok használatában. A szálkát nem szabad a szájból kézzel vagy fogpiszkálóval távolítani el" – egy 1894-es kultúrtörténeti könyvből származnak ezek a sorok (A nagyvilági hölgy).

Akkoriban meglehetősen macerás volt a halevés, ma már természetesen evőeszközzel, halkéssel és halvillával fogyasztjuk a halat.

„Az étteremben az egészben elkészített halat tálalás előtt kifilézi a felszolgáló. Ha a mi tányérunkon van egészben a hal, akkor a halkést és halvillát használva előbb levágjuk a fejét, majd a farki részt. A gerincoszlopnál végigvágjuk és kiemeljük a gerincet a csontocskákkal. Ha szeletben készül a hal, akkor még felszeletelés előtt nagyon sűrűn be kell irdalnia a szakácsnak, ezzel apróra tördelve a szálkákat. A halat ezután egy villával esszük meg. A halkést, ami eleve életlen és lapos, ne használjuk vágásra, mert a hal húsa omlós, puha és villával remekül darabokra lehet húzni. Ha bundázott (rántott) halat eszünk, a halkést használhatjuk a panír megpattintására, de a halat már ne vágjuk vele!” – mondta Görög Ibolya, protokoll szakértő.

Ha mégis halszálka kerül a szánkba, azt minél kevesebb feltűnéssel vegyük ki. Görög Ibolya szerint jó módszer, ha a fejünket lehajtjuk, a szalvétát az asztal széléig emeljük és a nyelvvel addig mozgatjuk a szálkát, míg az ajakig ki nem ér.

„A szánkba ugyanis nem illik belenyúlni, de az ajkunkról leemelhetjük és letehetjük a tányérunk szélére. Vigyázat, a kisujjunkat szorosan a gyűrűsujj mellé kell szorítani!” – figyelmeztetett a szakértő, aki hozzátette: a Balaton partján egészben, lisztpanírban ropogósra sütött keszeget állva, papírtálcán, friss kenyérrel, kovászos uborkával kézzel együk, így a legfinomabb!