Alapvetően olyan az étkezésem, mint a magyar konyha: hús nélkül a fogás semmit sem ér. Szerintem nem is tudnék hús nélkül élni.
Mégis vannak napok - leginkább nyáron -, amikor valahogy mégsem vágyom rá. Persze ezek csak átmeneti időszakok, kétségbe még sosem estem, hogy na most van vége mindennek, és mától vegetáriánus leszek.
Szóval a hús az mégiscsak hús, kell az étel mellé.
De ehhez valahogy mégse kellett, pedig bekészítettem mindenféle vésztartalékot, hogy húha még egy natúr csirkemellett külön megpirítok, amíg ez sül.
Szerencsére lusta voltam és hús nélkül maradt minden. És milyen jó is volt így!
A cukkini amúgy is nagy kedvencem, de nagyon féltem, hogy sütésnél a paradicsom és a cukkini levet fog ereszteni, és ettől majd az egész egy nagy szottyos valami lesz. Nem így történt, és a krumpli széle kicsit ropogós is lett.
Hozzávalók (4 személyre):
A boltból:
2 db nagyobb burgonya
3 db paradicsom
2 db cukkini
1 tk szárított oregánó
50 g reszelt parmezán
A kamrából:
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6 ek olívaolaj
só
1. A burgonyát alaposan mossuk meg, majd főzzük félpuhára. Hagyjuk kissé kihűlni, hámozzuk meg és karikázzuk fel. Hámozzuk meg a hagymát és a fokhagymát, majd vágjuk mindet finomra. Forrósítsuk fel az olaj felét, majd süssük rajta üvegesre a hagymákat. A paradicsomot és a cukkinit mossuk meg, töröljük szárazra és karikázzuk fel mindet.
2. Simítsuk a pirított hagymakeveréket olajjal kikent kerek tűzálló tálba. Rendezzük el rajta a zöldségkarikákat felváltva kör alakban. Alaposan sózzuk meg, fűszerezzük az oregánóval, majd hintsük meg a reszelt parmezánnal. Locsoljuk meg a megmaradt olajjal és süssük 180 fokos sütőben 45 perc alatt aranyszínűre.
A recept a Fanny konyha 2015/6. számában jelent meg!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra. Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :) A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.