Szikrázó csillagokkal teli karácsonyt!

Ahány család, annyiféle hagyományos vagy újonnan felfedezett sütemény szerepel a repertoáron. A vaníliás kiflik, hókiflik, linzerek variációi szinte végtelenek, nem is beszélve az ünnepi díszítésről, amit szinte megkövetelnek az aprósütemények.

Vannak olyan más országokban klasszikusnak számító apróságok, amelyeket még az utolsó napokban sem késő felvenni a repertoárba, mert nem csupán a családot örvendeztetheti meg, de akár kis celofánzacskóba rakosgatva, csinos dobozkába pakolva tökéletes konyhából származó, saját kezű ajándék is lehet.

Mostanában nálunk is egyre több helyen kapható az eredetileg Svábföldről származó aprósütemény, amelynek már a látványa is karácsonyt varázsol. Ez pedig a fahéjas csillag, vagy eredeti nevén: Zimtstern, többes számban Zimtsterne. Gyönyörű, apró csillagokról van szó, amelyek tetején hófehér ropogós máz szikrázik.

Az általam készített variációban egyáltalán nincs liszt, tehát a lisztérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják, van viszont benne rengeteg mandula! Igazából mandulás csillagnak is lehetne hívni, hisz az alapfűszerként hozzáadott fahéj egyáltalán nem tolakodó, mégis karácsonyi aprósüteménnyé avatja – már amennyiben a kis csillag forma nem lenne elegendő a tökéletes élményhez.

Szinte minden osztrák és német szakácskönyv a legklasszikusabb ünnepi apróságként adja meg a receptjét, és az is igaz, majd’ mindenütt mások az arányok, és van olyan recept, ahol több-kevesebb lisztet is előírnak. Többször próbálkoztam vele, amíg a biztos receptet sikerült kikísérleteznem. Alapvető probléma szokott lenni ugyanis, hogy a „tészta” túlságosan nyúlós lesz, és nem lehet szépen szaggatni, a másik tipikus jelenség, ami nem is ritkán előfordul, hogy túlságosan vékonyra sikerül nyújtani, ekkor pedig nem lesz megfelelő az állaga: kiszárad.

Ha pedig a tésztát sikerült is megfelelően összeállítani, a gyakran tévesen megadott sütőhőmérséklet következtében nem marad hófehér a cukormáz – pedig ennek az aprósüteménynek ez az egyik legfontosabb sajátossága. Hófehér máz borítja a megfelelő vastagságú csillagot.

A tészta összeállítása és kis formákkal kiszúrása – merthogy ez csak igazán apró méretben finom! – nem különösebben időigényes. Némi ügyességet igényel a máz felvitele, itt bizony egyesével kell megkenni a már kiszaggatott süteményeket.

Mindezek ellenére nagyon is megéri a fáradságot, kiadós és ellenállhatatlanul finom sütemény, és össze nem hasonlítható az egyébként is borsos áron kínált késztermékekkel. Az én receptemben nem fahéj a hozzáadott fűszer, hanem mézeskalács-fűszerkeverék, de aki jobban szereti, csak fahéjjal is készítheti.

Ezzel a recepttel, biztosan sikerülni fog mindenkinek ez a fantasztikus aprósütemény!

Karácsonyi fűszeres csillagok – Zimtsterne kicsit másként

Hozzávalók 45 db 3 cm átmérőjű csillaghoz:
25 dkg őrölt mandula
12 dkg átszitált porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál akácméz
1 mokkáskanál mézeskalács-fűszer (vagy fahéj)
1 db közepes méretű tojásfehérje
A mázhoz:
1 db kisméretű tojásfehérje
10 dkg átszitált porcukor
5-6 csepp citromlé

Elkészítés: A sütőt 150 fokra előmelegítem, egy nagy gáztepsit sütőpapírral borítok.
A tésztához minden szárazanyagot tálba mérek, elkeverek. A közepébe kis mélyedést készítek, ebbe kanalazom a mézet és a nem felvert tojásfehérjét. Háztartási robotgép habverőjével az egészet 2-3 perc alatt összedolgozom. Nem kell sokáig dolgozni vele, épp csak annyira, hogy a méz és a tojásfehérje átjárja a száraz összetevőket. Fogom a tésztát, és kézzel gombóccá állítom össze. Kiterítek a munkapultra egy kisebb, süthető szilikonlapot (akinek nincs ilyen, használjon frissen tartó fóliát). Ráhelyezem a gombócot, majd egy méretes frissen tartó fóliát borítok rá, és ezen keresztül ½ cm vastagra nyújtom a tésztát. Se vastagabbra, se vékonyabbra nem érdemes nyújtani – ha vastagabb, nem sül át rendesen, ha vékonyabb, teljesen kiszárad!
Az egyenletesre nyújtott tésztából 3 cm átmérőjű, csillag formájú kiszúróval annyit szúrok ki, amennyit csak lehetséges. A kis csillagokat az előkészített tepsire rakosgatom. A maradék tésztát ismét összegyúrom, és a korábbihoz hasonlóan kinyújtom. Fontos, hogy két tapadásmentes réteg között dolgozzunk, mert ez a tészta nagyon könnyen ragad a deszkához! Az így kapott homogén tésztából újabb csillagokat szaggatok ki, egészen addig, amíg tart a tészta. Ha mindet kiszaggattam, néhány percet hagyom száradni. Elegendő annyi időre, amíg elkészül a fehér máz.
A mázhoz a tojásfehérjét elektromos habverővel verni kezdem, 1-2 perc elteltével hozzáadom a citromlevet és a cukrot. Addig keverem, amíg sűrű, krém állagú, fényes, hófehér nem lesz az eredmény. Ez kb. 4-5 perc alatt érhető el, de mindenki más konyhai eszközzel dolgozik, így az idő eltérő lehet, az állag a fontos.
Ha megvagyok, fogok egy mokkáskanalat, és minden kis csillagra ½ mokkáskanál fehérjehabot kanalazok, ügyes mozdulatokkal a csillagok pereméig elosztom a mennyiséget. Óvatosan kell vele bánni, és nem érdemes nagyobb mennyiséggel próbálkozni, mert ha leszalad a sütemény tetejéről, könnyen megpirul.
Ha a teljes mennyiséggel elkészültem – ekkora adagnál a díszítés kb. ½ órát vesz igénybe –, a sütőbe tolom a tepsit, a hőmérsékletet pedig azonnal 130 fokra csökkentem. 5-6 perc alatt megsülnek. Pontosabban inkább száradnak. Nem szabad elszíneződnie a máznak, tehát amint megszilárdult, ropogóssá vált, azonnal ki kell venni a sütőből!
Rácson hagyom kihűlni. Ha valami csoda folytán sikerül elrejteni belőle pár darabot, akár 2 hétig is tárolható jól záródó fémdobozban. Frissen is finom, de másnapra még finomabb!
Ha fémdobozba rakosgatom, minden réteget sütőpapírral választok el egymástól, így nyugodtan egymásra rakosgathatók a kis csillagok.

A szikrázóan fehér mázzal bevont csillagokkal kívánok mindenkinek valóban stresszmentes, nyugodt karácsonyt és sok finom falatot!