Régi adósságomat törlesztem, hiszen idestova egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Ez a három hét talán életem eddigi legsűrűbb három hete volt. Diplomamunka leadás, egy másik nagy pályázat leadása, lány- és legénybúcsú, lakodalom, egy nagy nemzetközi konferencia (természetesen a felkészülés, a poszterek elkészítése is ide tartozik), doktori jelentkezés előkészítése, féléves beszámolók… És mindez a napi rutin mellé gratis, ajándékba. Természetesen nem panasz akar ez lenni. Küzdelmes, nehéz, de szép és tartalmas időszak volt. A legfontosabb, hogy tulajdonképpen minden időben elkészült, a nagy idegbaj elkerült és ez nagy ajándék. Talán én is fejlődőképes vagyok az időbeosztást illetően… :D Persze a „hétköznapi” élet sem állt meg. A konyhai ténykedések sem. :) Mert alkalom azért szerencsére mindig adódott, amire elő lehetett rukkolni egy kis kedvességgel. És esetemben ez - az idő híján – általában sütemény formájában manifesztálódott.
Az első ilyen alkalom a férjem kishúgának a 7. születésnapja volt. Mindig fejtörést okoz, mit lehetne ajándékozni a gyerkőcöknek. Aztán általában valamilyen személyre szabott sütemény a vége. Ez esetben a linzerre esett a választásom. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért nem készítünk gyakrabban, mikor olyan isteni finom, omlós, dekoratív és nem is olyan macerás, mint az ember előre hinné. Ráadásul kislányoknak tökéletes a mindenféle virág és szívecske formája miatt, főleg ha valamilyen rózsaszínes (pirosas) lekvárral töltjük meg… :)
A kedvenc citromos linzer receptünket karácsony után már megosztottam veletek, de hogy ne legyek annyira unalmas, most egy új receptet próbáltam ki. Az eredetit egy magazinban találtam, de kisebb módosításokat eszközöltem rajta. Egy biztos: nem utoljára készült…
Citromos linzer
Hozzávalók:
40 dkg liszt
20 dkg porcukor
20 dkg őrölt mandula
3 tasak bourbon vaníliás cukor (vagy másfél ek. házi)
20 dkg vaj
1 nagy evőkanál natúr joghurt
1 tojás sárgája
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
Elkészítés: A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, cukrokkal, mandulával. Alaposan elmorzsoljuk az apróra kockázott vajjal és elkeverjük az egészet a citromhéjjal. A közepébe fészket formálunk, oda mehet a tojássárgája és nagyjából 1 bő ek. joghurttal (tejföllel) sima tésztává gyúrjuk. Tiszta zacskóban betesszük a hűtőbe egy bő óra hosszára. Ha kihűlt, több részletben fél cm vékonyra nyújtjuk, szaggatjuk, sütőpapíros tepsire tesszük. 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük.
Bármilyen karakteres ízű lekvár jól illik hozzá, én a kedvenc eper- és málnás meggylekvárunkkal kenegettem meg a kis virágokat.
Sorban a következő esemény egy nagyon kedves baráti páros közös lány-legénybúcsúja volt, akik azóta már boldog férj és feleség. :) A szokásostól eltérően közösen szerették volna megünnepelni életük utolsó „szabad” napjait, így kedves Alma Mater-ünk, a Collegium klubhelyiségébe invitáltak bennünket. Ez alkalomra ibolyás muffint készítettem.
Igen, ibolyásat. Ibolyás cukorból. Merthogy – bár azt hiszem, nem számoltam be róla - idén készítettem ibolyás cukrot. Még húsvét előtt anyukámmal, a tesómmal, a nagynénémmel és az unokatesómmal kommandót szerveztünk és a mindig hevesen tiltakozó Nagyikámnál egy nagy ablakpucoló partit csaptunk. A sok ablak dacára pikk-pakk végeztünk, még a szekrények tetejét is letakarítottuk. A kertet akkoriban éppen ibolyszőnyeg borította, úgyhogy az unokatesóm kiment a kertbe és szedett egy nagy csomóval, nekem is. Igazából fogalmam sem volt, mit kezdjek vele, de aztán rábukkantam néhány klassz receptre. Csábító volt több is, de nekem időm, az nem nagyon volt, úgyhogy a zöld szárától megszabadított ibolyavirágokat egyszerűen kristálycukorral rétegeztem, pár hétig érleltem, aztán egyszerűen ledaráltam, anélkül, hogy kiszedtem volna a virágokat. És ezt az aromás porcukrot bátran használhatjuk sütemények ízesítésére. Szerintem olyasmihez érdemes használni, aminek nincs nagyon karakteres íze, csak egy kis lágy vaníliás esetleg citromos aromája. Úgyhogy fogtam azt a kuglófreceptet, ami húsvétkor annyira jól sikerült, kicsit alakítottam rajta, muffinformában sütöttem meg és még krémkoronát is kapott. Dekoratív és egyszerű sütemény.
Ibolyás muffin
A tésztához:
1,5 bögre finomliszt
1 bögre ibolyás porcukor
2 kávéskanál sütőpor
3 tojásű
1 nagy citrom leve
2,5 dl joghurt
1,25 dl olaj
1 tasak vaníliás cukor
A krémhez:
25 dkg mascarpone
4 evőkanál ibolyás cukorból
Elkészítés: A tojásokat alaposan kikeverjük a cukrokkal, a citromlével és a kefirrel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, majd folyamatos keverés mellett az olajat is. Az előkészített muffinkapszlikat háromnegyedig töltük a masszával.
175 fokos hőlégkeveréses sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, rácson kihűtjük. A krémhez egyszerűen összekeverjük a mascarponét a cukorral, csillagcsőrös habzsákba töltjük és csinos koronát készítünk a süteményeknek. Fogyasztásig hűtőbe tesszük, de a tálalás előtt már érdemes kcsit hamarabb kivenni.
Hazudnék, ha azt mondanám, intenzív ibolyaíze van a süteménynek. Inkább egy nagyon kellemes, semmihez sem hasonlítható gyümölcsös-virágos aromát kapott, szóval ha valami különlegességre vágytok, de nincs sok időtök, ehhez a recepthez bátran nyúlhattok!
A következő süteményt anyák napjára készítettem. Nálam toplistás. A kényeztetés maga :) Persze ha szeretitek a citromot. Ha igen, ne hagyjátok ki! Az eredeti recept egy német szakácskönyvből származik és töltelékként mazsolát használ. Eddig én is úgy készítettem. De most csak sütés közben döbbentem rá, hogy nincs elég mazsolám. Úgyhogy fogtam egy zacskó aszalt sárgabarackot és azt használtam. És ezentúl azt is fogom. Mert a sárgabarack, a mogyoró és a citrom valami olyan isteni egyensúlya árad ebből a sütiből, hogy nem lehet neki ellenállni. Még az én töltetlensütemény-ellenes apukám is rendszeres időközönként megjelent a tálcánál és szorgosan tüntette el a csiguszokat. Pedig ez a süti nem a klasszikus értelemben töltött. :) Mit mondjak, lehet vele remekelni! :)
Túrós csiga citrommázzal
Hozzávalók:
25 dkg túró
25+5 dkg hideg vaj
csipet só
1 teáskanál vaníliás cukor
25 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
12,5 dkg aszalt sárgabarack
5 dkg őrölt mogyoró
1 teáskanál őrölt fahéj
5 dkg cukor
A mázhoz:
1 citrom leve
15 dkg porcukor
Elkészítés: A túrót alaposan áttörjük. 25 dkg hideg vajat apróra felkockázunk, majd elmorzsoljuk a liszttel és a benne elkevert sóval, sütőporral, 5 dkg kristálycukorral és vaníliás cukorral. Összedolgozzuk a túróval is, fóliába burkoljuk és 1 órára a hűtőbe tesszük pihenni. Közben beáztatjuk a barackot meleg vízbe, a mogyoróz pedig ledaráljuk. A tésztát kb. 40 cm*60 cm-es téglalap alakúra nyújtjuk (ez kissé nehézkes, alaposan lisztezzük a deszkát és a nyújtófát is!), megkenjük 5 dkg olvasztott vajjal, megszórjuk a fahéjas mogyoróval és beterítjük egyenletesen az apróra vágott sárgabarckkal. Szorosan feltekerjük, majd éles késsel kb. 1,5 cm-es szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire, tisztes távolságba helyezzük a csigákat és 200 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük őket.
Közben 15 dkg porcukrot kikeverünk annyi citromlével, amennyit felvesz - ne legyen túl híg, de azért lehessen csurgatni. A kisült csigákat rácsra tesszük hűlni és még frissen melegében meglocsoljuk a csigákat a citromos mázzal. Mire kihűlnek, a máz is megkeményedik és már ehetjük is. :)
Ti melyiket választanátok a három közül? :)
Szeretettel: Mandula
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.