A legfinomabb túrós süti

A konyhai feladatok fő felelőse nem én voltam, de igyekeztem kivenni a részem a feladatokból. Az evészet kivételesen már szombaton este elkezdődött, ugyanis akkor tudtunk a szüleimmel és a testvéreimmel közösen húsvétolni, nevezetesen megvágni a finom sonkát. Könnyű vacsorát szerettünk volna, ezért az elmaradhatatlan sonka és tojás mellé salátákat készítettünk. A majonézes kukoricasaláta receptjét már megadtam nektek, de a – legalább annyira finom – babsalátáét most írom.

Lilahagymás babsaláta

Hozzávalók:
1 konzerv vörösbab
1 kis fej lilahagyma
2 (bő) evőkanál olívabogyó
só
2-3 evőkanál ecet
2-3 evőkanálnyi az olajbogyó levéből
4 evőkanál olívaolaj
2 teáskanál borsikafű
1 kávéskanál fehérbors

Elkészítés: A hagymát megpucoljuk, négybe vágjuk, és a negyedeket vékonyan felszeleteljük. Tálba tesszük, megsózzuk, megcsurgatjuk 1 evőkanálnyi ecettel, pár percre félretesszük. Majd hozzáadjuk a babot a levének nagy részével együtt, a félbevágott olajbogyókat, ízesítjük az olajbogyó levével, sóval, fehérborssal, és ha kell, még ecettel is. A tetejét megszórjuk borsikafűvel és meglocsoljuk az olajjal. Alaposan elkeverjük, és ha tehetjük, néhány órán át hűvös helyen pihentetjük. Jól illik mindenféle sültek mellé.

Vasárnap a templom és a nagyszülőknél elköltött ebéd után utaztunk vissza Budapestre. Hétfőn a férjem családját látogattuk meg, nekik pedig süteményt ígértem. Már igencsak fájt a fogam egy bizonyos édességre, gyerekkori és felnőttkori kedvencemre, a reszelt túrósra. Úgyhogy még pénteken bevásárlólistát diktáltam a férjemnek, aki megvett minden hozzávalót, én pedig vasárnap este nekiestem.

Reszelt túrós (a világ legfinomabb túrós süteménye)

Hozzávalók:
A tésztához:
45 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg margarin
2 evőkanál keserű kakaópor
1 nagy tojás
A töltelékhez:
1 kg túró
1 kis pohár tejföl (15 dkg)
20 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál liszt
3 evőkanál búzadara
mazsola ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
4 tojás sárgája és felvert habja

Elkészítés: A tésztához a lisztet elkeverjük a sütőporral. A margarint kicsi kockákra vágjuk, és elmorzsoljuk a liszttel. Hozzákeverjük a többi száraz hozzávalót is. A közepébe fészket formálunk, oda ütjük az egész tojást. Innen kissé nehezebb a dolgunk, ugyanis egy tojásnak kell átnedvesítenie az összes száraz anyagot! Ezért késsel elkezdjük keverni a tojást, és mindig csak annyi száraz anyagot kutyulunk bele, amennyit felvesz. Mikor már késsel nem megy, a kezünkre váltunk, és fokozatosan adagoljuk a lisztes keveréket, mindig csak akkor, ha a formálódó tészta összeállt és nem esik szét. Jó pár perc alatt azért menni fog. Ha esetleg végképp nem megy, kevés tejjel segíthetünk rajta. Ha megvan, akkor a tésztagombócot tiszta zacskóba tesszük, és néhány órára (vagy akár egy egész éjszakára) mehet a hűtőbe. Ha sietünk – és én most siettem -, akkor küldjük kb. másfél órára a fagyasztóba, úgy is működik.
A töltelékhez a túrót villával áttörjük, a tejföllel lazítjuk, elkeverjük benne a lisztet és a búzadarát, a cukrokat, a tojások sárgáját, a megtisztított mazsolát és a reszelt citromhéjat. 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan fellazítjuk vele a masszát.
Előveszünk egy nagy gáztepsit, alaposan kikenjük margarinnal és kilisztezzük, vagy egyszerűen sütőpapírral béleljük. Fogjuk a tésztát, elfelezzük, és az egyik darabot durva reszelőn a tepsibe reszeljük, egyenletesen elterítjük. Ha véletlenül nem jutna mindenhová elég, akkor a maradék tésztából adhatunk hozzá – legfeljebb a tetején kevesebb lesz, de nem lesz baj. Ha megvan, mehet rá a túró, egyenletesen, majd a tetejére ismét tésztareszelék kerül.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütjük, míg meg nem kérgesedik a teteje, és a kibukkanó túrótöltelék picit megpirul. Ellenőrizzük tűpróbával, hogy átsült-e. Ha kihűlt, nagyon szépen lehet szeletelni.

Higgyétek el, nem bonyolult, leírni tovább tartott, mint megcsinálni. :) Elég nagy adag lesz, ezért rettentő kiadós is, ha valaki kevesebbet szeretne, nyugodtan felezze a mennyiséget. További pirospont, hogy igazán keveset kell utána mosogatni.

A következő sütemény ugyan nem volt betervezve, de a megkopasztott citrommal és a hűtőben napok óta árválkodó kefirrel szerettem volna valamit kezdeni. Még egyszer régebben olvastam valahol egy citromos gyümölcskenyér receptet, az volt az ihletadó, de elég szabadon kezeltem a leírást. Főleg az ízesítésnél: nem volt itthon kandírozott citrusféle, hát tettem bele egy kevés mazsolát. Aztán gondoltam egyet, és tettem bele 2 kávéskanál fahéjat is. És ez volt a titok nyitja. Ahogy kivettem a sütőből, valami olyan fenséges illata volt, mint valamilyen mesebeli karácsonyi süteménynek, csak még sokkal finomabb... :)

Citromos kuglóf

Hozzávalók:
1,5 bögre finomliszt
1 bögre cukor
2 kávéskanál sütőpor
3 tojás
1 nagy citrom leve
2,5 dl kefir
1,25 dl olaj
1 marék mazsola
2 kávéskanál őrölt fahéj

Elkészítés: A tojásokat alaposan kikeverjük a cukorral, a citromlével és a kefirrel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet és a fahéjat, majd folyamatos keverés mellett az olajat is. Beleforgatjuk a mazsolát, majd kikent, kilisztezett kuglófformába öntjük a masszát.
175 fokos hőlégkeveréses sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük. A formában hagyjuk hűlni, majd tányérra borítjuk. Porcukorral megszórva tálaljuk.
Ha valaki szeretné, még langyosan csorgassa meg porcukorból és citromléből készült mázzal. Úgy is nagyon finom lesz! Olyan finom szaftos, hogy még harmadnap is ugyanolyan puha marad. Sőt, talán negyednap is, de ezt nem volt érkezésem tesztelni. :)

Húsvét után

Már többször említettem Nektek, hogy mostanság milyen elfoglaltságaim akadnak, melyek esetenként nem teszik lehetővé a heti írást. Igazság szerint nem tudom, hogy az elkövetkező 2-3 hónapban mennyire fog beleférni az időmbe a főzés-fényképezés-blogírás hármasa, ezért a türelmeteket kérem! Most a fizikai képtelenségről is szó van: a következő időszakban kétszer is külföldre szólítanak a tanulmányaim. Annyit azért megígérhetek, hogy ahogy eddig is, amikor csak tudok, írok, mert szükségem van rá, és remélem, hogy ti sem bánjátok. Van úgy, hogy az ember lánya úgy érzi, az egész világ elfér az életében, aztán kiderül, hogy a töredéke sem. Máskor pedig úgy látja, hogy a nagyon kötelezőkön túl semmire nincs idő, de végül mindenre talál. Reménykedek az utóbbiakban! :)