Finomságok a házi pékségből

A múlt héten kétféle zsemle, sajtos kifli és kakaós fonott kuglóf is kikerült a sütőmből, és olyan finomak lettek, hogy tüstént meg is osztom veletek!

Az első próbálkozás: tökmagos zsemlék

Hosszú idő után először ezeket a teljes kiőrlésű tökmagos zsemléket sütöttem meg. Érdemes volt! Finom, tartalmas, kellemes ízű péksütemények születtek. Sós és édes kencékkel egyaránt nagyon finomak voltak.

Hozzávalók:
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
25 dkg búzakenyérliszt
2 teáskanál só
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál cukor
2,5 dl víz
3 dkg apróra vágott tökmag
0,3 dl olívaolaj (vagy tökmagolaj)

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros vízben. A liszteket kimérjük, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a habos élesztőt, és dagasztani kezdjük. Belekeverjük a tökmagot, majd a vége felé az olajat is. Ha a tészta már szép sima, letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és langyos helyen a duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, 6-8 egyenlő méretű cipóra vágjuk, 10 percig pihentetjük. Zsemléket formázunk, a tetejüket bemetsszük x alakban, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket, és újabb 10 percig pihentetjük. Majd lekenjük a tetejüket vízzel, és 180 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük őket. Ha egy edényben a sütő aljába vizet teszünk, akkor a gőzös közegben még ropogósabbak lesznek a cipócskáink.
Megvárjuk, míg langyosra hűlnek, és már élvezhetjük is!

Kirándulásra sajtos kifliket!

Múlt vasárnap kéktúrázni mentünk: egy környékbeli hiányzó, rövidke szakaszt tettünk meg. Ilyen alkalmakra szoktam ezeket a sajtos kifliket sütni. A formázásával eddig meggyűlt a bajom: ha az eredeti recept szerint csináltam, mindig szétnyíltak sütés közben. Az ízén ez persze nem sokat változtatott, de szalonképesnek semmiképp nem voltak mondhatók. Most már viszont tudom, mi a titok: több lépésben érdemes a formázást csinálni, közben 5-10 perc szünetet tartva, mert a sikérszálak addig is nyúlnak, és a tészta jobban megtartja a formáját. Szóval az új ismeretekkel felvértezve álltam neki a vajas-sajtos kifliknek, és láss csodát: tényleg szebben sikerültek! Írom is a receptet!

Hozzávalók:
A tésztához:
70 dkg liszt
1 evőkanál cukor
1 dl olaj
2 dl joghurt
2 dl tej
3 dkg élesztő
2 kávéskanál só
A töltelékhez:
1 kávéskanál só
7 dkg vaj
A tetejére:
1 tojás
7 dkg reszelt sajt

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, félretesszük. A lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sót, a közepébe mehet a felfutott élesztő, a langyos joghurt és az olaj. Sima, fényes tésztát dagasztunk, majd konyharuhával lefedve, 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
Közben a puha vajat kikeverjük a sóval és lereszeljük a sajtot.
Ha megkelt a tészta, 8 cipóra osztjuk, majd 10 percig pihentetjük. Fogjuk az első adagot, és minél vékonyabb körré nyújtjuk. Itt is lehet több lépésben, néhány perc szünetet hagyva dolgozni. Az a jó, ha lapostányér méretűre tudjuk nyújtani. Megkenjük a vaj ¼ részével, és beborítjuk egy másik ugyanekkorára nyújtott tésztával. Esetleg még egyszer átmehetünk rajta a nyújtófával. 12 cikkre vágjuk, és a szélesebb végénél fogva feltekerjük, kifliket formázva. Én még nem próbáltam ki, de állítólag érdemes bemetszeni a körívet, mert akkor kevésbé duci, hosszabb kifliket kapunk. Így járunk el a többi bucival is.
A kész kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, lekenjük felvert tojással, megszórjuk a sajttal. Nagyjából 15 percig még kelni hagyjuk, majd 200 fokos sütőben pirosra sütjük.

Császárzsemle

Legnagyobb büszkeségeim mégis a császárzsemlék voltak. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha nekem is sikerülhet ilyen klasszul megformázni őket! Az érdem természetesen nem az enyém, hanem Limaráé, akitől a receptet kölcsönöztem. Precíz, fényképekkel illusztrált leírásának hála tényleg gyerekjáték volt elkészíteni őket. A hozzávalók arányán kicsit változtattam, mert nem akartam nekiállni 70 dkg lisztből sütni, így akinek egyszerre kevesebb is elég, bátran használja ezt, nem fog csalódást okozni!

Hozzávalók:
50-55 dkg liszt
2 kávéskanál só
1,8 dl víz
1,5 dl tej
4 dkg vaj
1 evőkanál cukor
1,5 dkg élesztő

Elkészítés: Az élesztőt elmorzsoljuk a meglangyosított, cukrozott tejben, felfuttatjuk. A lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sót. A puha vajat kis kockákra vágjuk. A liszt közepébe öntjük az élesztős tejet és a langyos vizet, elkezdjük dagasztani. Mikor már összeállt a tészta, hozzáadjuk a vajkockákat is, és addig dagasztjuk, míg el nem válik az edény falától. Meleg helyen, letakarva duplájára kelesztjük a tésztát.
Majd 8 cipóra osztjuk, és mindegyiket kb. 45 cm hosszú rúddá sodorjuk, két lépésben. Fogjuk az elsőt, és egy laza hurkot kötünk rá. A jobb oldali végét kissé hátrahajtva középen átdugjuk a lyukon. Majd megfordítjuk a tésztát, és a másik végét is behajtjuk. Így járunk el a többi rúddal is. Sütőpapírral bélelt tepsin 20 percig pihentetjük a zsemléket.

Majd lekenjük őket vízzel, és 200 fokos gőzös sütőben 20-25 perc alatt pirosra sütjük.

Kívül ropogós, belül pihe-puha péksüteményeket kaptam. Szép magasak lettek, ugyanakkor nem azt éreztem, hogy a levegőbe harapok, hanem tartalmasak is voltak. Biztos, hogy sokszor megsütöm még őket!

Kakaós fonott kuglóf

Alig emlékszem, miért is álltam neki kuglófot sütni, mikor nem volt itthon vaj... A motiváció nem is számít igazán, mert kiderült, hogy olajjal is csodafinom süteményt lehet készíteni! A jól bevált kalácstésztámon annyit változtattam, hogy egész tojás és 3 evőkanál olaj került bele. Nem lett annyira tömör a tésztája, mint vajas társának, hanem igazán könnyed! Délutáni tea, kávé mellé tökéletes kísérő lehet.

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt
1 tojás
2,5 dkg élesztő
1 + 4 evőkanál cukor
1 tojás
2,5 dl tej
3 evőkanál olaj
A töltelékhez:
kevés olaj
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
6 evőkanál cukor
1 kávéskanál fahéj
A tetejére:
kevés tej
porcukor

Elkészítés: A tészta hozzávalóiból sima, fényes tésztát dagasztunk, 1 óra alatt megkelesztjük.
Majd kb. 45*30 cm-es téglalappá nyújtjuk, lekenjük olajjal, megszórjuk a fahéjas-kakaós cukorral, hosszában 3 csíkra vágjuk, és egyenként feltekerjük őket, a hosszabb oldaluknál fogva. Majd fogjuk a 3 rudat, a végüket összecsípjük és összefonjuk, majd a másik végüket is rögzítjük. Egy kivajazott kuglófformába helyezzük, a két véget szépen eldolgozzuk. 20 percig még pihentetjük.
Ezután lekenjük a tetejét tejjel, és 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. A biztonság kedvéért végezzünk tűpróbát. Ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le fóliával. Ha kivettük és kissé lehűlt, borítsuk tálra, tálalás előtt pedig szórjuk meg a tetejét porcukorral.

Az újdonságoknak még mindig nincs vége! Csütörtökön ugyanis felhívott az egyik csoporttársam, hogy szeretné elkérni az egyik jegyzetemet, cserébe pedig friss vaddisznóhúst ajánl. Mit szóltok? Ki járt jobban? :)

A hús majdnem 1,5 kiló volt összesen, benne egy darab lapocka és egy még nagyobb darab karaj. Le is hártyázták, így igazán könnyű dolgom volt vele. A lapockát és a karaj egy részét le is fagyasztottam, a maradékot pedig másnap reggel gyorsan bepácoltam. Vasárnap pedig már csak sütni kellett. Finom lett, omlós lett, puha lett, és nem tudom, hogy az ebéd miatt történt-e, de amolyan „igazi” vasárnapunk kerekedett. A leves is új volt, azelőtt soha nem készítettem, de igen finomra sikerült. Sőt, bizonyos szempontból a süti is, bár készítettem már hasonlót. Volt még ezen kívül kötögetés, séta a hóban, finom tea, filmnézés... Kell ennél jobb egy borongós januári napon? :)

Almás céklaleves

A világ talán legegyszerűbb levese következik. Elárulom, hogy semmilyen extra fűszer nincs benne, mégis az ízeknek valami csodálatos harmóniája uralja. Nem tudom, mi a titok, de hogy sokszor fogom még készíteni, az biztos.

Hozzávalók:
2 nagyobb cékla
2 savanykás alma
1 teáskanál vaj
5 dl húsleves (kockából is megteszi)
3 evőkanál mascarpone

Elkészítés: A céklát meghámozzuk, kis kockákra vágjuk, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi, puhára főzzük. Közben az almát megpucoljuk, magházát kivágjuk, cikkekre vágjuk. és a kiskanál vajon puhára pirítjuk-pároljuk. Ha puha a cékla, mehet bele a húsleves és az alma, pár percig még gyöngyöztetjük, majd összeturmixoljuk. Simára keverünk benne 3 evőkanál mascarponét, ha kell, még sózzuk - és tálalhatjuk is.

Almás-mézes vaddisznósült

Hozzávalók:
A páchoz:
1 evőkanál folyékony méz
2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 ág rozmaring
1 ág kakukkfű
1 kiskanál szárított zsálya
4 szem borókabogyó félbevágva
3 evőkanál olaj
Továbbá:
kb. 40-45 dkg vaddisznókaraj (comb, bármi) egyben
1 nagyobb savanykás alma
só
bors

Elkészítés: A húst szárazra töröljük, és a tetejébe zsebeket vágunk, bedörzsöljük sóval és borssal. Fedeles porcelánedénybe tesszük. A pác hozzávalóit alaposan összekeverjük, és alaposan, minden oldalon bekenjük vele a húst, a zsebekbe is juttatva. Lefedjük, és 2 napra betesszük a hűtőbe.
Sütés előtt áttesszük egy sütőedénybe a húst, rákanalazzuk a páclevet, és 1 megtisztított almát 8 gerezdre vágva melléteszünk. Alufóliával lefedve 180 fokos sütőben kb. 2 órán át sütjük. Ekkor meglocsoljuk 1 dl konyakkal, és továbbra is lefedve, de 200 fokra emelve a hőmérsékletet kb. 30 percig sütjük.
Krumplipürével kínáljuk.

Nem tudom, hogy a pocsék fényviszonyok mellett készült fotó mennyire adja vissza az ízélményt, amit ez a sült nyújtott. Lehet, hogy semennyire, de akkor higgyétek el nekem, hogy nem mindennapi eledel. Az alma a csoporttársam ötlete volt, és duplán nagyon jól jártunk vele: biztosított annyi nedvességet, hogy ne kelljen locsolgatni a húst és isteni finomra sült a fólia alatt! Nem is készítettem extra salátát, hogy érvényesüljön az alma.

A délutáni sütemény pedig gesztenyés tekercs volt, újfajta piskótával. Sajnos nem tudtam megvárni, míg teljesen kihűl a piskóta, mert el kellett mennünk vonatjegyet venni, és szerettem volna, ha hazaérve már csak teát kell főzni, és ehetjük is a sütit. Szóval még langyosan töltöttem és tekertem, ezért néhány helyen elrepedt, de az talán szépen látszik, hogy milyen gyönyörű magas és puha lett a piskóta. Egy biztos: ezentúl csak így készítem a piskótát, mert ilyen egyszerűen ilyen finomra még sose sikeredett.

Gesztenyés piskótatekercs

Hozzávalók:
A piskótához:
4 nagy tojás
4 evőkanál porcukor
3 evőkanál liszt
1 evőkanál holland kakaópor
1 evőkanál olaj
A krémhez:
25 dkg gesztenyemasssza (az enyém natúr volt)
15 dkg mascarpone
porcukor ízlés szerint (nálam kb. 10 dkg)
vaníliás cukor (1 evőkanál)
rumaroma
3 dkg vaj
A tetejére:
7 dkg étcsokoládé
1 evőkanál olaj

Elkészítés: A piskótához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét gépi habverővel elkezdjük habbá verni. Félidőben kanalanként hozzáadjuk a cukrot (közben folyamatosan dolgozzon a habverő), és egészen kemény habbá verjük. Folyamatos működés mellett a tojássárgákat is egyenként hozzáadjuk, mindig megvárva, hogy alaposan elkeveredjenek. A liszt következik: ezt is kanalanként adjuk hozzá, folyamatos habverés mellett. Végül jön a kakaópor, ugyanígy. Ha homogén lett a massza, kikapcsoljuk a gépet, és hozzáadunk 1 evőkanál olajat. Ezt már egy faspatulával keverjük el, óvatosan, hogy ne törjön a hab. Sütőpapírral bélelt gáztepsin egyenletesen elterítjük a tésztát. Ha jól dolgoztunk, egyáltalán nem folyós, sőt, szinte nehézkes egyenletesen elteríteni. 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk.
Közben elkészítjük a krémet: minden hozzávalót összekeverünk. Kóstolgassuk, mindenki másképp szereti.
Ha kihűlt a piskóta, óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt, megkenjük a krémmel, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük.
Vígőzön megolvasztjuk a csokoládét, belekeverünk egy kevés olajat, és bevonjuk a rudat. Hűvös helyen néhány órán át pihentetjük, majd éles késsel szeleteljük.

Kis szépséghibája ellenére nálunk még az este elfogyott majdnem az egész. Én csak két szeletet ettem, a többit a férjem csipegette el. Szépséghibája ellenére odáig volt a pihe-puha piskótáért, a lágy rumos krémért és a csokibevonatért.

Házi péksüteményekben gazdag hetet kívánok mindenkinek!

Szeretettel: