Hosszú utat tettünk meg az elmúlt egy évben, aminek a vége, az igazi célja az elmúlt hónapra esett. Rengeteg dolog történt velünk, sok mindenért küzdöttünk, keményebben, mint eddigi életünkben bármikor. Erről itt és most nem mondanék többet, a lényeg, hogy nem ok nélkül hanyagoltam el a blogot az utóbbi 3 hónapban.
Azért a legfontosabb dolgot megosztom veletek: szeptembertől folytathatom a munkát az egyetemen, nappalis doktoranduszként. Nagy-nagy öröm és megkönnyebbülés ez nekünk! Meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem nektek, hogy a sok és hosszú hallgatás ellenére itt vagytok velem, mert sok-sok erőt kapok tőletek a hétköznapokban, amit én csak receptekkel tudok meghálálni. Ezentúl remélhetőleg visszatér az élet a régi kerékvágásba, és bár a heti megjelenést a nyáron még nem tudom garantálni, azért Mandula gyakrabban hallat majd magáról. :)
Igazi vegyesfelvágottat hoztam mára: lesz süti, saláta, tésztaétel, igazi nyári finomságok.
Haladjunk tehát szépen sorban, jöjjön az előétel.
Aztán: gyors ebédnek jó szívvel ajánlom ezt a tésztát. Nagyon hamar megvan, nagyon finom, egy pohár roséval pedig egyenesen ünnepi vacsora lesz belőle.
Paradicsomos-tonhalas tészta >>
Szerencsére júniusban is akadt mindenféle alkalom, amire lehetett egy kis süteményt sütni. Ilyenkor mindig fellelkesülök, mert nagyon szeretek velük kísérletezni, gyakran rám is jön a süthetnék, de ha csak ketten vagyunk, igyekszem visszafogni magam. Na de ha családi összejövetelről van szó... Akkor bevetem magam. Legutóbb egy klasszikus német süteményre esett a választásom. Kétszínű tésztájával, a szaftos meggyel, a nem túl édes, lágy vaníliakrémmel és a roppanós csokimázzal könnyen belopja magát a szívünkbe. És a gyomrunkba.
Szeretjük a bögrés sütiket, csak pikk-pakk összekeverjük a hozzávalókat és mehetnek is a sütőbe. Általában. Most viszont olyan bögrés sütit hoztam, ami még a többinél is „bögrésebb”: bögrében, a mikróban készül! Bruttó 5 perc alatt készül el, a vizsgaidőszak nagy barátja, ha gyorsan édességre vágyik az ember.
Nagy-nagy kedvencem a müzlis-mézes keksz. Az eredeti recept a Csokigyárból származik, de az évek során már annyiszor elkészítettem, és mindannyiszor változtattam is rajta egy kicsit, hogy már abszolút a magaménak érzem. Ez a változat, amit most megosztok veletek, szerintem a legjobb. Úgyhogy mostantól nálunk ez az alaprecept. Ropogós, nem morzsálódik és nem lehet abbahagyni...
A kekszhez azért jár még egy kedves sztori is, ami megesett velünk, a vizsgaidőszak kellős közepén. Akkor már napok óta fájt a fogam a müzlis-mézes kekszre, de csak nem jutottam el odáig, hogy süssek. Egészen egy késő estig. A férjem és a kollégái vacsorázni vittek egy vendégkutatót. Az estéjük sokáig elhúzódott. Én pedig, amint befejeztem a tanulást, úgy döntöttem, hogy amíg várok, összedobok egy adagot. Kicsit módosított recepttel.
És milyen jól tettem! Másnap ugyanis teljesen váratlan és részben idegen vendégeink voltak. Egy kedves barátnőnk ugrott be hozzánk egy ismerősével, akiről kiderült, hogy a férjem szülőfalujába valósi, a fia pedig a mi házunkban lakik, két emelettel lejjebb. A lakás ugyan szaladt (államvizsga előtt 10 nappal,gondolhatjátok...), de a keksszel legalább meg tudtam kínálni őket. Különösen a hölgy másfél éves unokájánál aratott nagy sikert! Olyannyira, hogy el is kérték a receptet.:)
Itt most pontot teszek a bejegyzés végére, mert valahol muszáj abbahagyni. Hamarosan viszont még sok nyári finomsággal jövök, ígérem, nem két hónap múlva!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.