Beszéljünk a fröccsről!

Története van ennek a mondásnak, és persze mai témánk keletkezésének is. Először a mondás, hogy alkoholt, így fröccsöt inni is tartózkodással és mértékkel ajánlott. Gyerekkori, Defekt becenévre hallgató barátom (gumijavító, dolgos, iparos ember) unokatestvére szerint a mérték a vödör, a tartózkodás pedig az asztal alatt. Az unokatesó festő és mázoló, szerinte a szilikózis-veszély miatt kell szaktársainak, így neki is, alkoholos italokkal élniük, persze ő extrém fogyasztó szakmájában, mert szerinte félig berúgni kidobott pénz!

Mai írásunk története pedig roppant egyszerű, a téma kiválasztásakor Haspárti Mackós Miksa barátommal, igaz csak képzeletben, telefon mellett egy-egy laza fröccsel koccintottunk. Innen az éca!

Egy mondás szerint aki a borba vizet tölt, az egyéb galádságokra is képes. Ez igaz ránk is, mármint Dzsafira és rám, hiszen mi mindketten kedveljük a borba buborékolt szódavizet, és más galádságként azért ételeinkbe is adagolunk a dombok lankáin érlelődött szőlőből készült, jófajta nedűből.

Mi is a fröccs?

A fröccs bor és szódavíz keveréséből alkotott ital. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek. A fröccs elnevezést alkalmazzák más szeszes vagy nem szeszes italkeverékekre is, sőt bizonyos italok egymás utáni fogyasztására, azaz nem a pohárban, hanem a szájban vagy gyomorban való keverésére is. Német nyelvterületen ma is találkozunk vele Gemischt, Weinschorle vagy Sauergespritzter néven, de azt a fajta magyar változatosságot nem múlják felül, amely kultúrital státuszra emeli a fröccsöt, annak fogyasztását.

Két összetevőre van hát szükségünk ebéd utáni vagy esti fröccsünk elkészítéséhez: borra és szódavízre. A bor lehet fehér vagy vörös, de akár rozé is, kedvünk szerint száraz, de akár édes, kinek-kinek szája íze szerint.

De mi is a szódavíz? Hát nem ásványvíz, különböző mennyiségű buborék tartalommal.

A szódavíz

Elsőként 1767-ben Joseph Priestley elegyítette a széndioxidot a vízzel. Mivel egy sörfőzde mellett lakott, megfigyelte, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg. Ez a gáz kioltja az égő faforgácsot, ha a közelében gyújtja meg, s eközben a gázelegy alászáll a földre. Ebből kikövetkeztette, hogy a gáz (szén-dioxid), nehezebb a levegőnél. Otthoni laboratóriumában is előállította a „nehéz levegő”-nek nevezett gázt, majd vízben oldotta, és azt tapasztalta, hogy ezáltal kellemes ízű folyadék keletkezik. Az angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban Priestleynek kitüntetést adományozott a szódavíz feltalálásáért.

Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos ért el új eredményeket, amikor a balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása, vagyis a szódavíz elterjesztése, amelyet ma már hungarikumként tartunk számon.

Legenda a fröccs eredetéről

1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehet fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban németesen spritzernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett, és helyette találta ki a fröccs szót, a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

Történeti áttekintés

Hazánkban komoly hagyománya van a fröccsözésnek. Dédszüleink a nyári hőség idején még vermelt jéggel hűtött spriccert ittak. A millennium után az előző századfordulón kezdődött a divatja a fröccsivásnak. A köznyelv és az irodalmi művek is hamar megkedvelték a "fröccs", "fröccsözni" szót, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Hunyadi Sándor számtalan művében gyakorta fordul elő. Fokozatosan szokta meg a szót és az italt a nagyközönség.

A ma is népszerű Gundel étterem épülete teljes szépségében több mint száz éve készült el, de már a tizenkilencedik század hetvenes éveitől állt itt egy híres vendéglő, a Wampetics. Divat volt betérni oda. Az irodalmi, politikai, és művészvilágból jeles asztaltársaságok tartották benne rendszeres találkozóikat. Az egyik törzsasztalnál Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre és barátaik társaságában született meg Újházy Ede nevezetes és máig kínált levese, amely eredetileg kakasból készült. Ugyanennél az asztalnál ittak először úgynevezett "Újházy fröccsöt". A híres színész szódavíz helyett a népszerű vendéglő kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort. Tisztelői, utánzói gyorsan elterjesztették főváros szerte ötletét. A szakemberek véleménye szerint jóval nagyobb mennyiségű bort lehetett így meginni következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertből.

Mértékek és adagok

A mai vendéglátás megszámlálhatatlanul sok tréfás nevű fröccsöt kínál, például a "fordítottat", amely másként "hosszúlépés", 2 dl szóda és 1 dl bor keveréke. A "fütty" volt a kisfröccs vagy "rövidlépés", 1 dl bor 1 dl szódával - mert egy füttyre ihatta meg a szomjazó. A nagyfröccs 2 dl bor és 1 dl szóda, tréfás neve "hajtás" vagy "húzós" - egy hajtásra, húzásra lehetett a gallér alá küldeni. A "mafla" fél liter bor és ugyanannyi szódavíz keveréke. A "házmester" 3 dl bor és 2 dl szódavízből áll. Fordítottja a "viceházmester". A "háziúr" vagy " bivalykorty" 4 dl bor és 1 dl szóda, amit néhány helyen "nagy házmesternek" is hívnak, a "lakófröccs" vagy "kisházmester" pedig 1dl borhoz 4 dl szóda. "Csattos" volt a kristályvizes üvegnyi 1 liter bor és fél liter szódavíz keveréke, lámpás pedig a 1,5 liter borba öntött fél liter szóda.

Érdekesség a "Krúdy fröccs", a nagy író kedvence. Aránya szokatlan: 9 deci borhoz 1 dl szódavizet kell önteni. Az író szerint ilyen arányban a víz megnevetteti a bort.

Kedves uraim, jó fröccsözést mindannyitoknak, lányok, asszonyok, kérlek BENNETEKET (így nagybetűvel), viseljétek eme szenvedélyünket, amit persze tartózkodással és mértékkel űzünk, mi, pasik (így kisbetűvel, nemecsekesen).

Szép napot, olvasást, és főleg egy jó fröccsöt mindenkinek!