Bejgli szépségtapasszal és anélkül

Magam is csodálkoztam rajta, hogy sikerült, sőt – na hadd dicsekedjem egy kicsit :) – az ismerősök közül többen meggyanúsítottak, miszerint nem is én vagyok az alkotó. Pedig „magam sütöttem, magam is dagasztottam”.

A sikeren felbuzdulva szenteste délelőttjén 2x4 rudat toltam a Vestába – na ezek már korántsem lettek olyan szépek, mint az elsők, bár az ízüket ez szerencsére nem befolyásolta. De talán ne szaladjunk ennyire előre...

Az első lépések bejgliországban

Kicsit félve írok ám a bejglikészítésről, merthogy ez állítólag komoly tudomány, aminek az elsajátításához nyilván évek kellenek (vagy hetenkénti bejglisütés), miközben én most csináltam először. A számomra is meglepő – noha korántsem teljes – siker mégis arra ösztönöz, hogy megosszam Olvasóimmal a történetemet, hátha olyanok is kedvet kapnak a bejglisütéshez, akik eddig csak a rudak elpusztításában jeleskedtek.

A bevezetőben említett próbasütésnél, óvatos duhajként, fele mennyiséget vettem mindenből, így két rudacska bejglit kaptam – az egyikbe mákot, és természetesen a másikba is mákot töltöttem. :) Leírhatatlan élmény volt, amikor a sütőből kihúzva két gyönyörű szépre sült, egy-két apró repedéstől eltekintve makulátlan bejgli tekintett rám (a fenti fotó őket ábrázolja), az ízük pedig... szóval, ismét vezették a kezemet onnan fentről.

Most az eredeti, 4 rudas verzióhoz való mennyiségeket közlöm (amit én megszoroztam kettővel, így lett nyolc rudam), na meg az elkészítés módját és buktatóit, merthogy az utóbbiakból akadt bőven: noha a főpróba sima ügy volt, az „éles” munka során előjött szinte valamennyi lehetséges baki:).

A receptet a kolléganőmtől kaptam – köszi, Márti! –, de összevetve a többi omlósbejgli-recepttel, nem sokban különbözik azoktól.

Mi kell a kredencből?

– Mély keverőtál
– Lábosok
– Nyújtódeszka, nyújtófa
– Konyhai mérleg
– Kanál, kés, villa, kenőtoll
– Citromreszelő
– Gáztepsi (~40x40 cm), sütőpapírral bélelve

Mi kell a négy rúdhoz?

– Négy go-go girl :) (bocsika!)
szóval:
– 1 dkg élesztő 1 dl langyos, cukros tejben felfuttatva
– 0,5 kg minőségi finomliszt
– 25 dkg szobahőmérsékletű sütőmargarin
— 2 tojássárgája (+1 egész tojás a kenéshez)
– 8 dkg porcukor
– csipetnyi só

Mi kell a töltelékhez? (2-2 mákos és diós rúdhoz)

– 25 dkg mák, 25 dkg dió
– 15-15 dkg porcukor (a mákoshoz még 1 cs. vaníliás cukor)
– 2-2 dl tej
– 5-5 dkg mazsola
– reszelt citromhéj
– a mákoshoz 2 evőkanál baracklekvár

Hogy lesz ebből bejgli...?

Azt nem árulom el...:) No, szóval először a tölteléket készítsük el, ugyanis az az előírás, hogy hidegen kell a tésztára kenni. Egy nagyobb lábosban forrósítsuk meg a tejet, keverjük hozzá a porcukrot, majd öntsük bele a mákot/diót, mazsolát, miegyebet, és néhány percig, állandóan kevergetve főzzük. Lefedve hagyjuk kihűlni. A töltelék ne legyen se túl híg, se túl sűrű (1. számú buktató), de inkább a sűrűhöz közelítsen az állaga. Úgy kalkuláljunk, hogy hűlés közben is szilárdul. Bátran hígítsuk egy kis tejjel, ha nagyon összeállna.

A fő attrakció

Nos akkor lássunk hozzá a tészta elkészítéséhez! Először is aktivizáljuk az élesztőgombákat (ennek módját lásd a receptnél), majd a keverőtálban morzsoljuk össze a lisztet a margarinnal. Adjuk hozzá a cukrot és a sót, a két tojássárgáját, majd az élesztős tejet. Indulhat a gyúrás művelete, amit a hölgyek nyugodtan átengedhetnek a párjuknak (vagy fordítva) :), ez ugyanis kemény meló.

Én legkevesebb 15 percig nyüstöltem a tésztát, míg elérte a szerintem megfelelő állagot, azaz: nem ragadt sem a kezemre, sem a tál falához, egységesen sima, fénylő volt a felülete. Ha hajlításkor foszlik, szétesik, folytatni kell a gyúrását (2. számú buktató).

Jó módszernek tűnik, ha időnként mind a tíz ujjunkat belemélyesztjük a tésztába, illetve nagy erővel egyik tenyerünkből a másikba csapjuk az anyagot. Ha túl kemény lenne a massza, pici tejjel hígítható.

Töltsön egy órát kedvenceivel!

Nos, ha megfelelőnek ítéljük a „lepényt”, meleg helyre téve, letakarva kelesszük kb. 1 óra hosszat. Lazításképpen ihatunk egy fröccsöt (hölgyek kontyalávalót):). Elvileg most is elkészíthető a töltelék, de én féltem, hogy kifutok az időből, ezért inkább előre megcsináltam.
Ha megszólal a csörgőre állított vekker, haladéktalanul kezdjük el a nyújtást, mert túlkel a tészta, és sütéskor szétszéled! (3. számú buktató, amiben én is elbotlottam.)

Osszuk 4 cipóba a tésztát (mérleggel ellenőrizhetjük, hogy egyforma tömegűek-e), majd liszt nélkül nyújtsuk ki egyenként kb. 28x22 cm-esre. Én ehhez „sorvezetőt” használtam: sütőpapírból kivágtam egy 30x24 cm-es téglalapot, amit időnként a tésztára helyeztem, így ellenőrizve, hogy stimmel-e az alak meg a méret. Hát nem volt egyszerű, mindig kerek akart lenni.:) Ez sem baj, mert a végén úgyis egyenesre kell vágni a széleket (a maradék tésztadarabokat elosztom a többi cipó között). Nyújtás közben párszor – gyors mozdulattal – fordítsuk meg a tésztát. Ami a vastagságát illeti: a recept nem írja, és én se méricskéltem, de talán nem tévedek nagyot, ha 3 milliméteresre becsülöm. Mindenesetre ne legyen túl vékony, mert átszakíthatja a töltelék (4. számú buktató, egy kicsit megbotlottam benne). Ha meg túl vastag, nem fog átsülni (4/A számú buktató).

Tudja mit? Kenje a... tésztára!

Remélem, készen állunk a töltéshez! Merjünk néhány kupac mákot/diót a tészta közepére, és a széleit 1 cm-en szabadon hagyva terítsük el rajta. A töltelék vastagsága ízléstől függően kb. 3-5 milliméter legyen. Több ne nagyon, mert ettől is szétszakadhat a tészta (5. számú buktató). A terítést legjobb az ujjainkkal nyomogatva végezni, ennél tökéletesebb szerszám (e célra legalábbis):) nemigen akad. Ha ezzel is megvagyunk, a hosszabbik oldala mentén óvatosan csavarjuk fel a tésztát úgy, hogy a másik széle alulra essen. Szintén az ujjainkat használjuk a tekercs két végének lezárásához: kicsit befelé nyomva hajtsuk egymásra az egyes tésztarétegeket (könnyen szétnyílik, ez esetben újra nyomkod):). Ha szükséges, óvatosan simítsuk szét a tölteléket a feltekert tésztában, hogy egyenletesen vastag legyen.

Négy a magyar igazság

Ha mind a négy bejglit megtöltöttük, kenjük meg a tetejüket felvert tojással, és sütőpapírral bélelt tepsiben fél óra hosszat pihentessük. (Elvileg mind a négy rúd elfér benne, de feltétlenül legyen köztük legalább 2-3 cm, mivel sütés közben hízni fog. Az esetleg kimaradó rudat tegyük hideg helyre, s csak 50 perccel sütés előtt kezdjük el keleszteni.
A fél óra letelte után ismét kenjük meg a tojással, majd 20 percnyi szikkasztást követően villával 3-4 cm-enként, a tepsi aljáig szúrjuk át a bejgliket (6. számú buktató, itt estem a legnagyobbat.) Ha ezt elfelejtjük – az egyik adagnál így jártam én is –, akkor a keletkező gőz menthetetlenül megrepeszti a tésztát. Az íze ettől még jó lesz, na de a külcsín!

Útmutató a sütéshez: a tepsit az előmelegített Vestám legfelső sínébe tolom, majd 10 percig közepes (5-ös) lángon, további 20-25 percig 2-3-as fokozaton sütöm. Ha a tetején a tojással megkent sáv szép világosbarna lesz, az azt jelenti, hogy kész van! Ne kámpicsorodjunk el, ha az alja kicsit túlsülne: kihűlés után késsel gyönyörűen lekaparható a nem kívánt réteg.

Ugye ízlik?

Kedves Olvasóim! Én a fentiek szerint jártam el, és igazán finom bejglit kaptam. Némelyikre bizony ráfért volna egy alapos retusálás, de összességében elégedett vagyok. Elkövettem néhány hibát, melyeket a jövőben igyekszem elkerülni. Dupla adag (8 rúdnyi) tésztát például biztosan nem fogok egyszerre készíteni, mert amíg az egyikkel bíbelődöm, a másik üzembiztosan túlkel. A szurkálást se lenne jó elfelejteni, valamint megpróbálom picivel kevesebb töltelékkel beérni (a mák esetében ez nem lesz könnyű):) Az alapanyagokból azonban továbbra is a legjobb minőségűt fogom választani (7. számú buktató).

Az akadályverseny ezennel befejeződött, köszönöm a figyelmet!

Jó étvágyat kíván: