Zselésítsünk! De mivel?

A zselatin állati eredetű, színtelen, szagtalan zselírozó anyag. Marha-, borjú- és sertéscsontból, inakból, valamint bőrből készül, az élelmiszeriparon kívül a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar kedvelt terméke. Vallási okokra tekintettel létezik halcsontból és bőrből készített zselatin is.

A zselatint nagyságrendileg a XII. század óta használják élelmiszerek állagának javításához, kocsonyásításhoz, és ebből időből származnak az első írásos emlékek arról, hogy ízületi fájdalmak kezelésében is sikereket értek el vele. A zselatin 1685-ben került kereskedelmi forgalomba.

Manapság az élelmiszerek között a leggyakrabban a margarinokban, joghurtokban, lekvárokban, krémsajtokban fordul elő, de sütemények krémjében és gyümölcskocsonyákban is megtalálható.

A boltokban alapvetően kétféle formában juthatunk zselatinhoz: lap formájában vagy porrá őrölten. A lap formájú, mondjuk így, klasszikus zselatint először hideg vízben megáztatjuk néhány percre, majd a melegített folyadékba tesszük, és forrpontig melegítjük. A por formájú zselírozó anyagot viszont a már tűzről levett folyadékban kell elkeverni, lehetőleg csomómentesen.

Alternatív megoldások

Mivel a zselatin (E441) állati eredetű, így a vegertáriánusok számára inkább kerülendő, de azok is szívesen keresnek alternatív megoldást, akik ugyan nem folytatnak vegetáriánus életvitelt, mégis idegenkednek ennek az anyagnak a használatától.

Agar-agar (E406)

Vörös algából kivont, kissé sárgás, félig áttetsző zselírozó anyag. Japánban alapvetően ezt az anyagot használják a zselék előállításához. Nálunk por formájában kapható, de más országokban pehely, hasáb és csík formában is elérhető. Nagyon jól sűríthetők vele a levesek, valamint lekvárokban, cukrászati termékekben is remekül megállja a helyét.

Ha agar-agarral kívánjuk helyettesíteni a receptben szereplő zselatint, figyeljünk arra, hogy a moszatból nyert zselésítő nagyjából háromszor erősebb zselírozó hatással bír, mint a hagyományos zselatin.

Mivel nagyon magas a rosttartalma, így emésztési problémák esetén táplálékkiegészítőként érdemes kipróbálni.

Az ír vörösmoszatból az agar-agar mellett, egy másik zselésítő anyagot is kivonnak, az úgynevezett karragént, azaz gyöngyzuzmót (E407). Az utóbbi időben kérdésessé vált az emberi szervezetre gyakorolt hatása, így használata nem javasolt.

Stabark

Teljesen növényi eredetű alapanyagokból előállított zselésítő anyag. Kukoricakeményítőből, guármaglisztből (E412), xantánlisztből (E415) és szentjánoskenyérmag (E410) lisztből áll. Ezek az anyagok önmagukban is mind alkalmasak zselírozásra, bár általában mégis ezeket egymással keverve használja az élelmiszeripar.

A stabark csak olyan ételek zselésítésére alkalmas, amiknek az előállításához hő szükséges. Hidegen nem használható.

Bármilyen zselírozó anyagot is választunk: minden esetben érdemes a receptben megadott arányokkal dolgozni. Ha a recept nem ad semmilyen támpontot, akkor a csomagoláson lévő útmutató alapján járjunk el.