Imádom a hagymát minden formában. Néha, ha még nincs új hagyma a piacon, vagy nincs otthon se lilahagyma, se póré, képes vagyok sózott vöröshagymát enni az esti szalámis kenyérkéhez.
Ha lehetne, és bírná a gyomrom, hagymát hagymával ennék :)
Nagyjából minden receptet dupla hagyma adaggal készítek el, de most azért megpróbáltam visszafogni magam. :)
Nagyon könnyű volt elkészíteni ezt a levest, sokkal könnyebb mint gondoltam, főleg, hogy évekig nem mertem nekiállni, mert valahogy olyan nagy volt a mítosz körülötte. Persze lehet, hogy csak a fejemben volt nagy mítosz.
Finom volt hozzá a ropogós kenyérke is.
A bor szerintem nagyon intenzív benne, de ettől függetlenül tökéletes ízhatás lett a végeredmény!
Hozzávalók (6 személyre):
A boltból:
500 g vöröshagyma
500 ml száraz fehérbor
75 g bagett
2 ek konyak
100 g kemény sajt
A kamrából:
3 ek olaj
1 ek liszt
2 db húsleveskocka
só
bors
1. Forrósítsuk fel az olajat, és közepes lángon pirítsuk rajta a megtisztított, vékonyan felkarikázott hagymát 10 percig. Azután hintsük meg a liszttel, és kissé pirítsuk le.
2. Öntsük fel a borral, valamint 1 l vízzel, majd adjuk hozzá a húsleveskockákat, és kevergessük addig, amíg azok feloldódnak. Sózzuk, borsozzuk meg a levest. Forraljuk fel, majd kis lángon főzzük 20 percig.
3. A bagettet vágjuk fel szeletekre, rendezzük el azokat sütőtálcában, és süssük aranyszínűre a 225 fokos sütőben.
4. Ízesítsük a levest a konyakkal. Ha szükséges, ismét sózzuk, borsozzuk meg. Osszuk el 6 db tűzálló csészében, tegyünk r mindegyik adagra 1-1 szelet pirított bagettet, és szórjuk azokra a lereszelt sajtot. Végül toljuk a 220 fokos sütőbe 5-7 percre. Azután azonnal tálaljuk.
Elkészítési idő: 60 perc
Egy adag: 350 kcal
A recept a Fanny konyha 2015/3. számában található!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra. Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :) A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.