Édes bundás kenyér (french toast) recept
Édes bundás kenyér (french toast)
Hagyományos tejes kifli  recept
Hagyományos tejes kifli
Almás álom, ahogy Gáspár Bea készíti recept
Almás álom, ahogy Gáspár Bea készíti
Mézeskalácsos kuglóf recept
Mézeskalácsos kuglóf
Mézes-mustáros csirkemell recept
Mézes-mustáros csirkemell
Retró kókuszkocka recept
Retró kókuszkocka
Intelligens krémes recept
Intelligens krémes
Kozáksapka recept
Kozáksapka
Klasszikus paprikás krumpli lecsókolbásszal recept
Klasszikus paprikás krumpli lecsókolbásszal
Tartármártás házi majonézből recept
Tartármártás házi majonézből
Brokkolikrémleves, ahogyan mi szeretjük recept
Brokkolikrémleves, ahogyan mi szeretjük
Klasszikus császármorzsa baracklekvárral recept
Klasszikus császármorzsa baracklekvárral
Máglyarakás kalácsból recept
Máglyarakás kalácsból
Holstein szelet recept
Holstein szelet
Pozsonyi kifli recept
Pozsonyi kifli
Aranygaluska vaníliasodóval  recept
Aranygaluska vaníliasodóval
Hagymás rostélyos  recept
Hagymás rostélyos
Gesztenyés bejgli recept
Gesztenyés bejgli
A legfinomabb sütőtökkrémleves recept
A legfinomabb sütőtökkrémleves
Mézes krémes  recept
Mézes krémes
Etyeken már 7. éve rendezik meg a Kezes-lábos fesztivált, ami a tavaszi Pincefesztivál párja. A rendezvény ugyanúgy szól a gasztronómiáról, mint a remek etyeki és más tájegységek borairól. Képes élménybeszámolok.

Fesztiválpohár
Fesztiválpohár

Etyekre érkezni ilyenkor mindig kicsit kalandos a rengeteg ember miatt. A tavaszi Pincefesztiválon teszteltem a buszjáratot - ami a Kelenföldi buszpályaudvarról indul -, ami pozitív csalódás volt, így most is ezt a megközelítési módot választottam. Az Etyek felé tartó busz légkondival felszerelt, kényelmes járatnak bizonyult ismét, így jó hangulatban érkeztem meg egyik kedvenc falumba.

A rengeteg ember determinált a szombati délutáni fesztiválnapon, ezért nem is csodálkoztam azon, ami fogadott. Köszönhetően a kellemes időjárásnak embertömeg hömpölygött Etyek főutcáján; pohár a kezekben, jókedv és mosoly az arcokon.

Indulás előtt a kiállítók listájának átböngészésekor már láttam, hogy kedvenc etyeki borászaim ismét nyitott pinceajtóval várnak majd. De mivel ez a fesztivál nem csak a borokról szól, ezért a kóstolt ételekről is beszámolok. A Vár-béli fesztiválon kóstolt sajtokról úgy is elmulasztottam ezt...

Boroshordó
Boroshordó

Első utam a Körpincéhez vezetett, mint mindig. A szokásos jegy és pohárvásárlási kör után egy könnyed királyleánykával indítottam. A Gombás Pincészet remekét gyakorlatilag az utóbbi 4 évben minden fesztivál alkalmával megkóstoltam és sosem csalódtam. A másik ilyen kultikus bor, ami szinte kötelezővé vált az évek során, a Töki Pompos Cuvée, ami a méltán országhíres kemencés lángosról kapta a nevét.

A Körpince egyébként is nagyon hangulatos helyszíne az eseménynek, így érdemes itt egy kis időt eltölteni, mint ahogyan az tettem is. Szokás szerint volt kecskesajt, grillételek garmadában, illetve Zsanna-Manna. (A Zsanna Manna egy magokból és aszalt gyümölcsökből összegyúrt massza.)

A következő helyszín a nagyszínpad és környéke volt. Itt várt csak igazán a kiéhezett emberre mennyország: szebbnél szebb édességek, marcipánok, különleges lekvárok és persze az elmaradhatatlan kemencében sült kenyérlángos, a töki Pompos.

Nagy fokhagyma imádóként kóstoltam fokhagyma lekvárt, ami az én ízlésvilágomnak kicsit íztelen volt, de a marcipános csodák kárpótoltak mindenért. Muszáj volt kenyérlángost is enni, annyira belengte az illata a környéket, hogy megkívántam. A tetején egy kiló fokhagyma, aminek illatát annyira lehetett érezni úgy 3 méteres körben, hogy többen megkérdezték körülöttem a szomszédjuktól, hogy vajon honnan jöhet ez a jó kis illat.

Jóllakottan bandukoltam tovább a Kecskegödör helyszíne felé. Az utat a nagyszínpadról odaszűrődő a Besh-o-Drom zenei kísérete mellett tettem meg, ami külön lélekemelő volt. Ami kissé eltérített az eredeti célomtól, az a városközpont volt. Az itteni kirakodóvásárt is meg kellett szemlélni, aminek egy újabb ételkóstolás lett a vége. Ezúttal tejfölös tócsnit választottam, ami sajnos az egész estém tönkretette... Nem elég meleg olajban sütötték ki, aminek hatására megszívta magát olajjal a massza ami a gyomromban egy kőszikla formájában manifesztálódott.

Kis pihegés és kitérő után a Kecskegödörhöz is sikerül elérni. A viszonylag késői időpontnak köszönhetően a pincék jó része már be volt zárva, így a kínálat már erősen szűkös volt. Mégis sikerült egy különleges borra bukkanni. A különlegessége abbó fakad, hogy szürkebarát létére olyan szép a rozékra jellenző rózsaszínű árnyalata volt a bornak. Az Alexandra pincészet borászával beszélgetve kiderült, hogy azért ilyen szép pink a színe, mert héján vagy hagyva a bor egy ideig még, ami megfesti a bort. Megkóstolva is kicsit más volt, mint az áltag szürkebarát, valahogy teltebbnek éreztem összességében.

Etyeket a fesztiválokon kívüli napokra is ajánlom mindenkinek, mint kiránduló célpont, mert közel van Budapesthez, szép a pincesora és a borfelhozatal is remek. A városközponttól nem messze az Etyek Kúria fogadójában fejedelmi lakomát lehet megejteni, miközben a helyi borászok borait kóstolja az ember...

2010. május 15-16-án találkozunk a Pincefesztiválon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Hozzászólások (0)

LegfrissebbTörlés
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Friss sztorik

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.